„A régi rend a kétharmados többségre épül. A legvérmesebb fidesznyikek se gondolhatják, hogy újra kétharmaduk lesz, és minden úgy megy tovább, mint eddig. Ha pedig csaláshoz, erőszakhoz folyamodnak, akkor már egy új rendszert kell működtetniük: a folyamatos erőszak rendszerét. A politikai szerkezet kétpólusúvá vált. Egyik oldalán se áll a szó igazi értelmében vett párt: a Fidesz már nem, a Tisza még nem párt” – írja Lengyel László.
Fotó: Mfor
A belső térkép
„Nemcsak a politikai térkép, hanem a belső emberi, erkölcsi térképek is megváltoztak. A gyűlölködő szavak szennyóceánjában felbukkantak az erkölcsi tettek szigetei. Nézzünk rá a Pride Erzsébet-híddal együtt emelkedő emberbüszkeség szabadságszigetére: mi vagyunk. Tetszik, nem tetszik, valamennyi rockkoncerten felhangzik a „mocskos Fidesz”, és nemcsak a kiabáló fiatalok, de a hatalom-listázta zenészek is vállalják: mi vagyunk” – teszi hozzá.
„Kelet-Közép-Európa társadalmi csapdája, hogy az Európa-barát érzelmek mögül hiányzik egy erős, többségi középosztályi/polgári támogatás” – állítja sommásan Lengyel László.
Hogy honnan várhat e réteg támogatást, azzal kapcsolatban kijelenti: „Mindnyájunknak nyugat-európai lökésre van szükségünk, vagyis az éppen gyengélkedő nyugat-európai középosztályoknak kellene célt, példát, erőt kölcsönözniük nekünk. Szomorú, de ez az európai életmódú középosztály maradt a világban egyedül a liberális demokrácia, az autonóm szereplőkön nyugvó piacgazdaság, a jogállamiság és az emberi jogok letéteményese, őrzője.”
