Az elmúlt napokban szakértői és politikai szinten is felmerült annak a gondolata, hogy a kelet-európai országokat könnyített feltételek mellett vennék fel az euróövezetbe. Suppan Gergely szerint ez nem biztos, hogy jó ötlet, mert ezzel az euró sarokpontjait gyengítenék meg.
A csatlakozáshoz szükség volna egy úgynevezett reálkonvergenciára, amely Csehországban és Lengyelországban már most megfigyelhető. Szlovákia a nagy gazdasági növekedés miatt roppant gyorsan zárkózik fel, és ennek segítségével még az úgynevezett nominálkonvergencia kritériumokat is teljesíteni tudta, miután januártól euróövezeti tag lett. (Ehhez természetesen az is kellett, hogy a szlovák növekedés – a balti országokéval ellentétben - nem kizárólag hitelfelvételen alapult.)
Meg kellene kezdeni a felzárkózást
Vagyis Magyarországnak mindenekelőtt a reálkonvergencia szintjén kellene eredményeket elérni. Ez azt jelenti, hogy gazdasági növekedésünk meghaladná az eurózóna átlagát. Az utóbbi években azonban Magyarország leszakadóban van, szaknyelven fogalmazva divergál. Például GDP-visszaesésünk nagyobb lesz, mint az eurózónáé.
Velünk ellentétben Csehország - annak ellenére, hogy az idén nulla százalék körüli lesz a növekedésük - még mindig a felzárkózó országok közé sorolható, mivel ez a mutatójuk most magasabb, mint a nyugati államoké. De említhetnénk példaként Szlovákiát is, ahol az idén még két százalékos lesz a növekedés, a Magyarországon várható 3-4 százalékos visszaeséssel szemben.
A másik érv, amely a gyorsított euróbevezetés ellen szól, hogy a csatlakozó ország elvesztené saját monetáris játékterét, és már csak egy központi monetáris vezetésnek lenne alárendelve, magyarázza Suppan Gergely.
Menedzselni kellene a sokkokat
A gyors csatlakozás önmagában nem probléma, de ehhez előnyös lenne a megfelelő struktúra, az eladósodottság elviselhető mértéke, valamint megfelelő tartalék. Igaz, több kockázati tényező (folyó fizetési mérlegkockázat, devizakockázat) megszűnne. Azonban adódna a kérdés, hogy egy ország euróövezeti tagként miként tudná az aszimmetrikus sokkokat menedzselni, amennyiben nem történik meg a struktúrák közelítése.
A Takarékbank elemzője szerint a jelenlegi globális válság felszínre hozta azt a problémát, hogy az euróövezet is eltérő struktúrájú, különböző konjunktúraciklusokkal rendelkező országokból áll. Például Spanyolországban vagy Írországban nagyon súlyos a recesszió az eladósodottság magas mértéke miatt, miközben Németország csak az export visszaesése miatt van bajban, belső struktúrája teljesen intakt maradt. A németek a magas megtakarítási rátájuk miatt teljesen más pályát futnak be, mint az angolok, az írek és a spanyolok. Képzeljük el tehát, mi történne az euróövezetben egy olyan instabil országgal, mint hazánk.
Suppan Gergely szerint igazából annak lenne értelme, ha úgy alakítanánk át a gazdaság struktúráját, hogy az képes legyen gyors növekedésre és ennek révén felzárkózásra.
Lehetséges-e az adósság-átütemezés?
A felzárkózás keretében az államadósságot is le kell majd bontani. 2001-ben nálunk 52,1 százalék volt a teljes GDP-re vetített arány, ami mára felment 73 százalékra, és év végére még magasabb lesz. A szlovákoknál akkoriban 55 százalék volt ez a mutató, ami az elmúlt évek viharosan gyors növekedése miatt lement 37 százalékra.
Az adósság-átütemezés lehetősége is felmerült az utóbbi időkben. Suppan Gergely úgy véli, ezt csak akkor tudnánk megtenni, ha kelendőek lennének a hosszú távú magyar állampapírok. Ha el tudnánk adni a tízéves kötvényeket, és be tudnánk vezetni a 20 éves lejáratú állampapírokat, akkor ez önmagában átütemezné az adósságokat. Ezt az elmúlt években Csehország már megtette, és ma már sokkal hosszabb lejáratú hitelekből áll az államadósságuk, mint a miénk.
Másik lehetőségként felmerülhet, hogy megállapodunk a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) további refinanszírozásról vagy a felvett hitelek meghosszabbításáról. Erre az IMF vezérkara nyitottnak látszik, de ehhez tudni kell, hogy ebben az esetben a nemzetközi szervezet befolyása nagyban erősödne.
Angela Merkel német kancellár a közelmúltban kijelentette, hogy a keleti országokat el kell látni euróval. Erre az egyik módszer, hogy az uniós alapok pénzeit gyorsabban utalnák át az érintet országokba. Ezek a támogatások most sokkal gyorsabban fognak megérkezni, hogy minél előbb bejuthassanak a reálgazdaságba.
Az elemző szerint az is elképzelhető, hogy végső esetben az EKB is a forint védelmére kel, azaz az MNB helyett interveniál majd a magyar valuta megsegítésére. Ilyen célt szolgáló SWAP-megállapodások egyébként most is vannak az EKB-val.
Ki kell nőnünk az adósságot
A magyar gazdaság legneuralgikusabb pontja az államadósság. Ennek kezelésére egy mód van: a magyar gazdaságnak idővel ki kell nőnie az adósságot, állítja Suppan Gergely.
Korábban úgy számoltunk, ha nincsenek megszigorítások, akkor a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme négy százalék körül lehet. Ez mára a munkahelyteremtő képesség gyengülése miatt lement két százalékra. (Túl nagyok ugyanis a munkát terhelő adók.)
A Takarékban elemzője szerint nagyon nagy probléma, hogy az államadósságot jelenleg 7-9 százalékos reálkamattal finanszíroznánk a piacról. Vagyis a mai államadósságot csak minimum hét százalékos növekedés mellett tudnánk finanszírozni, vagy pedig a költségvetés elsődleges egyenlegét kellene brutálisan javítani, ami óriási megszorítást jelentene. Vagy reménykedhetünk abban, hogy csökken a kamatszint.
Most azonban fennáll annak a veszélye, hogy hosszú távon nem lesz finanszírozható a magyar államadósság, magyarázza Suppan Gergely. Szerinte most is csak azért tudjuk azt finanszírozni, mert megkaptuk az IMF-hitelt. De ha nem teszünk valamit, akkor az államadósság mértéke könnyen nyolcvan százalék fölé mehet, ami már magában rejti az államadósság kezelhetetlenségének veszélyét, fűzte hozzá végezetül.
VMI
Menedzsment Fórum
