Szakemberek évek óta beszélnek arról, hogy túl nagy az állam, mely mostanra rátelepedett a gazdaságra, többen felemelték szavukat az állam karcsúsítása érdekében. A jelek szerint a problémával a kormány is tisztában van, legalábbis erre lehet következtetni a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénteken megjelent háttértanulmányából.
6 százalékkal nőttünk túl a sorstársakon
"A magyar államháztartás mérete a gazdaság méretéhez képest mintegy 6 százalékponttal nagyobb a hasonló fejlettségű országok, illetve a többi visegrádi ország átlagánál" - vázolja fel a problémát a minisztérium háttértanulmánya. Az eltérés közel fele – a magas államadósságunk miatt – a jóval nagyobb magyar kamatkiadásnak tulajdonítható, de az elsődleges kiadásaink is magasabbak a régiós versenytársainknál.
A magyar újraelosztási ráta 2008-ig jelentősen, egyes években több mint 10 százalékponttal meghaladta a hasonló fejlettségű tagországokra jellemző átlagos mértéket, sőt még a gazdaságilag fejlettebb régi tagállamok (EU-15) átlagánál is magasabb volt néhány százalékponttal.
2009-ben aztán nagy részben az európai gazdaságélénkítő csomagoknak köszönhetően az uniós átlag alá süllyedt a magyar újraelosztás mértéke, azonban további intézkedések nélkül ez nem tartható fenn, ugyanis a válság után Európában minden bizonnyal visszatér majd a ráta a korábbi alacsony szintekre.
Nem támogatja a növekedést
Az NGM háttértanulmánya szerint további komoly problémát jelent, hogy a magyar költségvetés kiadásai nem támogatják a gazdasági növekedést, a beruházási kiadások mára már kisebbek a felzárkózó országokra általában jellemző mértéknél. Az államháztartás beruházásai az uniós csatlakozást követő években még mind az EU-27, mind a hasonló fejlettségű tagországok átlagához képest is relatíve nagyobbak voltak, 2008-2009-re a GDP arányában már mintegy 1 százalékponttal elmaradtak a többi visegrádi ország, illetve a hasonló fejlettségű tagországok átlagától - világít rá a tanulmány.
Relatíve magasak ugyanakkor a magyar államháztartás folyó kiadásai. A tágan értelmezett folyó működési kiadásokra a többi visegrádi ország átlagánál a GDP százalékában közel 3 százalékponttal többet költöttünk. Ez nagyságrendileg 750 milliárd forintos pluszkiadást jelent a magyar államnak évente a versenytársakhoz képest. Pénzbeli társadalmi juttatásokra – a 2009-es intézkedések ellenére is régiós – versenytársainknál mintegy 2 százalékponttal többet fordítottunk. Ez tehát további 500 milliárd forintos többletet jelent a magyar költségvetésben.
"Funkciók szerinti felosztásban Magyarország – fejlettségéhez mérten – szociális védelemre és általános közszolgáltatásokra az átlagosnál többet, egészségügyre viszont kevesebbet fordít, míg az oktatási kiadások és mára már a gazdasági feladatok kiadásai is nagyjából átlagosnak tekinthetők" - olvasható a tanulmányban.
A fenti megállapítások egyébként egybevágnak az Ecostat tavaly szeptemberben megjelent tanulmányával: akkor a szakemberek megállapították, hogy a visegrádi országok közül hazánk költi a legtöbbet családtámogatásra. Ráadásul ez a pénzszórás látszólag eredménytelen, ugyanis az utóbbi években folyamatosan fogyott hazánk népessége.
Nyugdíj, családtámogatás - Itt nyújtózkodunk túl
A szociális kiadások között minden országban a legnagyobb tétel az öregséghez kapcsolódik, amelyre Magyarország a GDP arányában Csehországnál közel 2, Szlovákiánál több mint 3 százalékponttal többet költött. Itt tehát máris lehetne nagyságrendileg 500-750 milliárdot spórolni évente. Ugyanakkor a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak számottevő része nem is az öregségi ellátásból ered, hanem a jelenlegi, munka-nyugdíjhoz nem kapcsolódó szociális transzferek összességét erősíti.
Család- és gyermektámogatásra fordított kiadásaink a többi visegrádi országénál a GDP közel 1,5 százalékával bőkezűbbek, sőt még az EU-27, EU-15 összehasonlításban is nagyobbnak bizonyultak. Ez tehát újabb 375 milliárdos puffert jelent évente a környező országokhoz képest.
Az egészségügyre – ahol négy-öt évvel ezelőtt még gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyjából átlagos volt a kiadások szintje – 2008-ban már mintegy 1 százalékponttal kevesebbet költött a magyar államháztartás. Az OECD 2009-es korrigálatlan adatai alapján a különbség 2 százalékpont. Ugyanakkor a magyar egészségügyi kiadások szerkezete eltér a visegrádi országokétól: a gyógyító-megelőző szolgáltatásokra kevesebbet költünk, míg nálunk a gyógyszerkiadások magasabbak.
Oktatási kiadásaink az átlagos szint közelében alakultak, és a gazdasági feladatokra fordított GDP-arányos kiadásunk is – az előző néhány évvel ellentétben, amikor még 1-1,5 százalékponttal az átlag felett volt – 2008-ra már a visegrádi országcsoporttal való összehasonlításban szintén az átlagos szint közelébe süllyedt. Az egyéb tételek közül a lakással kapcsolatos kiadás, illetve a kultúra, vallás, szórakozás funkció haladta meg minimális mértékben a referencia-csoportokét.
Ez lenne a reformok alapja?
A tanulmány időzítése azért érdekes, mert a következő hetekben a kormány ígéretei szerint jelentős kiadáscsökkentéseket jelentenek majd be. Legutóbb parlamenti beszédében Orbán Viktor azt mondta, hogy még március közepe előtt megismerhetjük a reformcsomag részleteit.
A fentiekben vázolt problémákból pedig több is felvetődött már, mint lehetséges reformelem, a miniszterelnök is beszélt például a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatáról és a munkanélküli segély jogosultsági idejének csökkentéséről. Sőt, Orbán már beígérte azt is, hogy a nem szigorúan nyugdíjcélú ellátásokat leválasztják még az idén a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséről és egy külön szociális kasszából fedezik majd.
Könnyen lehet tehát, hogy többek között a most közölt háttértanulmány alapozza majd meg az egy hónapon belül bejelentésre kerülő átszervezést, a mostanihoz hasonló publikációkkal akar a kabinet "megágyazni" a változásoknak.
Beke Károly
mfor.hu
