A pénteki budapesti sajtótájékoztatón, ahol bemutatták az MNB-szemle legfrissebb számát Motyovszki Gergő, a jegybank elemzője felidézte, hogy 2014 elején felerősödtek az eurózóna deflációjával kapcsolatos aggodalmak. Hangsúlyozta: deflációnál az árak gyenge kereslet mellett tartósan csökkennek, és a negatív infláció a gazdasági várakozásokba is beépül.
Az Európai Központi Bank kommunikációja már arra utal, hogy komolyan számolnak ezzel a kockázattal - mondta. Hozzátette, hogy Magyarország helyzete ugyanakkor eltérő, deflációs kockázat közvetlenül nem fenyeget, mivel kedvezőek a növekedési kilátások, és az infláció 6-8 negyedév távlatában az MNB inflációs célja, 3 százalék körüli szintre emelkedik.
Az MNB-szemle tanulmánya szerint nem jelent deflációt az, ha az árszint egyszeri, átmeneti hatású sokkok miatt csökken (így például az árak esését az indirekt adók mérséklése, vagy bázishatás) idézi elő. Az az árcsökkenés sem defláció, amely a technológiai fejlődés, a termelékenység növekedése vagy a nemzetközi verseny erősödése eredményeként válik tartóssá. Az ilyen jellegű árcsökkenés általában csak egyes szektorokat érint, és nem az egész gazdaságot általánosan jellemző áresésként jelenik meg. A defláció jellemzően a gazdasági aktivitás visszaesésével párosul, míg a technológiai fejlődés, a termelékenység-növekedés és a növekvő verseny eredményeként bekövetkező árcsökkenés a gazdasági bővülésre kedvezően hat.
A tanulmány szerzői kitérnek arra: a termelékenység növekedése és a nemzetközi kereskedelmi verseny természetes módon hathatnak az árak csökkenésének irányába. Ez lehet sokkszerű, ekkor lehet pozitív kínálati sokkról beszélni, ami akkor áll elő, ha például a nyersanyag- és energiaárak hirtelen és tartósan esnek, illetve ugrásszerű technikai fejlődés eredményeként indul be az árcsökkenés. A mai globális gazdaságban ilyen tényezőként említik egyes szolgáltatások fejlődését, ami például árcsökkenést eredményez a telekommunikáció és a pénzügyi szolgáltatások területén.
Az Egyesült Államokban jelenleg megfigyelhető árcsökkenési trend jobbára ilyen tényezőkre vezethető vissza. Az ilyen árcsökkenés deflációs veszélyt nem jelent, munkanélküliséget nem okoz, hiszen ekkor nem az általános árszínvonal eséséről van szó, hanem csak a gazdaságban lévő relatív árak megváltozásáról.
Motyovszki Gergő elmondta: a világ országai közül az elmúlt 15 évben Japánban az átlagos éves árváltozás mínusz 0,3 százalék volt. Az 1929–33-as nagy gazdasági válsággal szemben, amikor viszonylag rövid idő alatt nagy árcsökkenés következett be, Japánban egy kismértékű, de nagyon hosszú időn keresztül tartó fogyasztói árcsökkenést lehetett tapasztalni. A munkanélküliség terén is mérsékelt volt a romlás, a legrosszabb időkben is csak 5,5 százalékos volt a munkanélküliség, szemben a nagy gazdasági válság idején kialakult tömeges munkanélküliséggel.
Kiemelte: a japán defláció egy krónikus életmód problémához hasonlítható, mivel a várakozások erre álltak be, a kitörés igen nehézzé vált. Japánban a jegybanki kamat már 1995-ben 0,5 százalékra csökkent, és a további csökkentésre már szűk tér maradt. Makrogazdasági szempontból azonban a fogyasztóiár-deflációnál jóval nagyobb veszteséget okozott Japánban az adósságdefláció, illetve a ingatlanárak drámai esése - elemezte a szakértő.
Az elemző úgy vélte: az eurózóna a defláció felé sodródik, az eurózónában az infláció már több hónapja a cél alatt alakul. Rámutatott: ugyanakkor az alacsony inflációt leginkább néhány ország negatív árváltozása, illetve az alacsony energia- és nyersanyagárak okozzák, nem az egész eurózónára kiterjedő csökkenő kereslet. Emellett az euróövezetben nem látszanak a vásárlások elhalasztásának jelei, és az Európai Központi Bank előrejelzése szerint az aggregált kereslet fokozatosan növekszik.
Az elemzésben kitérnek arra: az eurózóna egészét tekintve a deflációs kockázatok alacsonyak, ugyanakkor egyelőre nem dönthető el, hogy a periféria országaiban kialakult kényszerű adósságleépítés közben ezek a gazdaságok talpra tudnak-e állni, vagy belecsúsznak egy elhúzódó deflációba.
MTI
