Hozzátette, hogy azoknak a törlesztőrészlete növekedhet csak, akik késedelembe estek, vagy árfolyamgyűjtős - úgynevezett bullet konstrukciójuk - van, de hangsúlyozta, hogy az ő esetükben is lehetőség van a futamidő megnyújtására. Freisleben Vilmos kiemelte, hogy míg a banki elszámolások célja a múlt rendezése volt, a forintosításé a kiszámíthatóság megteremtése az árfolyamkockázat megszüntetésével.
A forintosítás mintegy 242 ezer élő szerződést érint, ebből közel 216 ezer gépjármű kölcsön- és lízingszerződés, több mint 26 ezer pedig szabad felhasználású, nem jelzálogkölcsön. A felmondott követelések közül azokat forintosítják, amelyeket az intézmények még devizában tartanak nyilván, korábbi adatok szerint több mint 83 ezer felmondott szerződésből származó követelés van, ezek azonban forintban fennállóakat is tartalmaznak.
Az élő szerződések esetében a pénzügyi intézményeknek december 15-ig kell elkészíteniük forintosítási ajánlatukat, és postázniuk ügyfeleik számára, a felmondott szerződések esetében pedig 2016. január 31-ig. Ha a fogyasztó elfogadja az ajánlatot, nincs teendője, a szerződés módosítása automatikusan életbe lép. Ha nem fogadja el, az ajánlat átvételét követő 30 napon belül, igazolható módon (ajánlott küldeményként való feladás, személyes átadáskor átvételi elismervény kérése) írásban, egyértelműen nyilatkoznia kell erről. Az adóstársaknak együttesen, egybehangzóan kell megtenniük a nyilatkozatot.
Az ajánlat információkat tartalmaz az előnyökről, a hátrányokról és a kockázatokról is, aminek alapján a fogyasztó el tudja dönteni, vállalható-e számára a törlesztőrészlet nagysága, a futamidő. Freisleben Vilmos felhívta a figyelmet: aki nem fogadja el az ajánlatot, lemond a forintosításról. Azt tanácsolta, elutasítás helyett inkább forduljon az ügyfél azonnal pénzintézetéhez, a 30 napos gondolkodási idő alatt ugyanis közösen kidolgozhatnak egy mindkettejük számára megfelelő megoldást.
Az átváltás elfogadása esetén az élő szerződéseknél decemberben már az új törlesztőrészletet kell fizetni, a felmondott szerződések esetében az átváltás hatálya visszamenőlegesen 2016. január 1. lesz.
A forintra átváltás a 2015. augusztus 19-én érvényes MNB árfolyamon történik, amely a svájci frank (CHF) alapú hiteleknél 287,22 forint, az euró (EUR) alapúaknál 309,20 forint. A tényleges árfolyam azonban megegyezik a jelzáloghitelek forintosítása során alkalmazott kedvezményes árfolyammal, amely a CHF esetén 256,47, a EUR esetében 308,97 forint volt. A különbözetet az állam és a pénzügyi intézmények fele-fele arányban átvállalják a fogyasztóktól, a követeléselengedés a már lejárt vagy a forintra átváltás előtt is forintban nyilvántartott követelésrészre azonban nem vonatkozik.
Freisleben Vilmos felhívta a figyelmet arra is, hogy az ügyleti kamat, díj, költség a szerződésmódosítás után nem lehet a fogyasztó számára hátrányosabb. Az ügyleti kamat mértéke nem tekinthető hátrányosabbnak, amennyiben a devizaalapú kölcsönszerződés alapján fennálló, eltérő kamatozású összegekből álló követelés esetén a forintra átváltás utáni tőketartozás után felszámítandó ügyleti kamat mértéke legfeljebb a forintra átváltáskor fennálló, eltérő kamatozású tőketartozások összegével súlyozott kamatláb. A szerződés annuitásos (egyenlő összegű törlesztőrészletű) szerződéssé alakul, de ettől el lehet térni. A törlesztőrészlet a szerződéskötéstől számítva 12 évnél rövidebb futamidő esetén maximum 15, 12 éves vagy annál hosszabb futamidő esetén maximum 25 százalékkal emelkedhet.
MTI
