A héten felvett 25 milliárd dolláros IMF-hitellel kapcsolatban először Bod Péter Ákos fejtette ki a véleményét. A Corvinus Egyetem professzora sietett leszögezni, hogy ez a pénz nem segély, hanem hitel. Ha az ország nem veszi igénybe, akkor készenléti díjat fizet utána, ha lehívja, akkor pedig kamatot, ami a jelenlegi helyzetet tekintve nem túl magas.
Bod Péter Ákos: lefaragják az állami kiadásokat
Egyebet azonban még nem tud a kölcsön feltételeiről a közvélemény. A jegybank korábbi vezetője úgy véli: elképzelhetetlen, hogy ne lettek volna feltételek, hiszen egy ilyen szerződés több száz oldalas, amiben biztos vannak kikötések. (A kormány a hitel bejelentésekor három, az IMF által szinte mindig megkövetelt kritériumot ismertetett – a szerk.)
Érdekes még az is, hogy a csomagban az általában projekteket finanszírozó Világbank is részt vesz 1,3 milliárd dollárral. Elég valószínűnek tűnik, hogy magyar pénzintézetekben és vállalatokban szerez majd tulajdont az intézmény. (Érdemes megemlíteni, hogy a csomag megjelenése után sorban álltak az emberek az OTP-részvényekért.) A hitelkeret egyébként "stand by" típusú, amit vagy lehívnak, vagy nem, de valószínűbb, hogy nem.
Új fejlemény a kormánypárt politikájának megváltozása is. Az elmúlt években a kormányzat a terheket a középosztály felé terelte az adókkal és a gazdasági növekedés lassulásával, az újraelosztásból élőket viszont megkímélték. Most az állami juttatások lefaragására is sor kerül, tette hozzá Bod Péter Ákos.
Palócz Éva: valóban drámai volt a helyzet
Palócz Éva, a Kopint-Tárki gazdasági kutatóintézet vezérigazgatója a krízis előzményeként megemlítette, hogy Magyarországnak már korábban is nagyon rossz híre volt az Unióban. Már senki nem hitt le semmit a magyar szerveknek, hiszen a vállalások teljesítésével hadilábon álltak.
Az elmúlt években a magyar kormányok folyamatosan lesöpörték a kritikákat, majd szeptemberben hirtelen ráébredtek arra, hogy mégsem sikerül teljesíteni a vállalt számokat. Ezt követően pedig mindig megígérték, hogy majd jövőre biztosan betartunk minden kötelezettséget. Ilyen előzmények után a kormány hitele nagyon lecsökkent, az ország rossz híre pedig döntő szerepet játszott a mostani válságban, fűzte hozzá a szakember.
Az október 8-án kezdődött pánik történéseit még most sem látni tisztán, de az biztos, hogy a magyar államháztartás finanszírozhatósága veszélybe került. Erre legutóbb 1982-ben volt példa, amikor tényleg napról napra élt az ország. Most azonban rendelkezésre áll egy 17 milliárd eurós valutatartalék, amit nem használt fel a kormány.
Ez talán bölcs döntés is volt, hiszen több példa van arra, hogy ha egy ország saját tartalékaiból kezdi megvédeni valutáját, akkor az nagyon sokba kerül, és nem is mindig sikerül. Ezért kijelenthető, hogy a magyar kormánynak valóban égetően szüksége volt az IMF-hitelre, emelte ki Palócz Éva. Nagy kérdés ugyanakkor, miért pont ekkora összeget kaptunk, hiszen korábban jóval kevesebbről volt szó.
Az biztos, ha nem történik meg ez a nemzetközi beavatkozás, akkor az beláthatatlan pénzügyi folyamatokhoz vezetett volna, és megindult volna a pénzek kimenekítése. (Ez állítólag sok helyen ténylegesen meg is történt.)
Az IMF-megállapodás további pozitív következménye - magyarázta a Kopint-Tárki vezetője -, hogy a magyar állam rákényszerült olyan lépésekre, amelyeket magától sohasem tett volna meg. Az ugyanis nyilvánvalóan fenntarthatatlan állapot, hogy az állami kiadások a GDP ötven százalékát teszik ki. Azonban nagyon sokan érdekeltek a jelenlegi állapot továbbvitelében, hiszen a költségvetési pénzekre már egész iparágak épültek rá. A kutató példaként a Munkaerőpiaci Alap évi 400 milliárd forintját hozta fel, amely elköltésének szerinte nem sok haszna van.
Csaba László: az IMF nem tud kikényszeríteni reformokat
A szekér felborulását sikerült elkerülni, ami egy nagy teljesítmény, ezt mindenképp el kell ismerni, jelentette ki Csaba László. A Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora az IMF működését elemezve kijelentette, hogy a szervezet nem tud belenyúlni egyetlen ország működésébe sem. Egy sem csinált reformokat a Valutaalap nyomására, de az már előfordult, ha utólag igazolás kellett, akkor az IMF-re mutogatott. A jellemző inkább az, hogy a hitelre szoruló államok elszabotálják a reformokat, és csak rövid távú egyensúly-teremtésre törekszenek, vélekedett a közgazdász.
Szerinte az segítene leginkább, ha hosszú távú programok készülnének a gazdaság serkentésére, amelyek célját az euró bevezetéséhez lehetne kötni. De ehhez egy megfelelő felhatalmazással bíró kormányra lenne szükség, figyelmeztetett.
Csaba László végül megjegyezte: Magyarország helyzetét megkönnyíti az is, hogy nincs világgazdasági válság, csak tőzsdepánikról beszélhetünk.
VMI
