2014. november 27-én a Skype online telefonszolgáltató rövid e-mailben arról tájékoztatta magyar ügyfeleit, hogy 2015. január 1-jétől – az új szabályozásnak megfelelően – az EU-ban élő ügyfeleiknek a vevők saját lakhelyén érvényes áfát számítják majd fel; szemben a jelenlegi 15 százalékos forgalmi adóval, ezért "előfordulhat, hogy kismértékű növekedés lesz tapasztalható a hívásalapú fizetéses hívások áfát is tartalmazó díjszabásában". A levélben megadott példa alapján pedig gyorsan kiderül, hogy a Skype kérdés nélkül a végfelhasználókra hárítja majd a jelenleg alkalmazott 15 százalék és a 27 százalékos magyar áfa közötti 80 százaléknyi különbözetet.
"Ez egyáltalán nem meglepő, és nagyon valószínű, hogy nem a Skype lesz az utolsó nagyvállalat, amelyik ilyen tartalmú levelet küld majd ügyfeleinek. 2015. január 1-jétől ugyanis átalakul az e-szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályozás, és – a hozzáadottérték-adó (héa) irányelv alapján – az áfafizetés helyszíne is" – hangsúlyozta Bagi Márta, a Baker Tilly Hungária partnere.
Bagi Márta rámutatott: a változások a vállalatközi forgalmat nem érintik, de az EU-ból az uniós, illetve a harmadik országbeli végfelhasználóknak nyújtott szolgáltatás esetén ezentúl nem a szolgáltatást nyújtó székhelye számít majd teljesítési helynek, hanem az igénybe vevő lakóhelye. Azaz a szolgáltatás az ott érvényes áfamértékkel adózik.
"Eddig a cégek jellemzően alacsony áfakulcsú országot választottak az e-szolgáltatások nyújtásához, de január elsejétől megszűnik az ilyen országok versenyelőnye – foglalta össze Bagi Márta. Ezzel megvalósul az a héa-alapelv, hogy az áfának mint fogyasztási adónak abban az országban kell bevételt keletkeztetnie, ahol az árucikket vagy szolgáltatást igénybe vették."
A januári változások továbbra sem érintik a termékértékesítést, ahol csak a megrendelés történik elektronikusan, illetve – a távközlési, műsor- és elektronikus szolgáltatásokon kívüli – összes egyéb szolgáltatást sem. A törvény hatálya alá esik ugyanakkor a szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése, az elektronikus tárhely biztosítása, a honlap hostingja és üzemeltetése, az adatbázis elérhetővé tétele, valamint a távoktatás, a zene, film vagy játék rendelkezésre bocsátása, illetve a politikai, kulturális, művészeti, sport- és szórakoztatási célú médiaszolgáltatás.
Ezeken kívül változatlan marad a szabályozás tudományos, művészeti, sport- stb. eseményekre szóló belépőjegy, illetve az "online foglalt" tárgyi jellegű szolgáltatások, például szálláshely vagy étterem foglalásakor, ezek ugyanis továbbra is az esemény helyén, illetve a szálláshely, étterem földrajzi helye szerinti országban adóznak.
Ha az e-szolgáltatásokat "egy csomagban" értékesítik (pl. telefon-televízió-internet), akkor a teljesítés helye az igénybe vevő letelepedési/tartózkodási helye, de ha az értékesítendő szolgáltatáscsomag több elemből áll, és nem minden elemére vonatkozik a 2015-ös módosítás, akkor meg kell vizsgálni, hogy a csomag egyetlen szolgáltatásnak minősül-e, vagy több különböző elsődleges szolgáltatást vásárol a végfelhasználó. Az előbbinél a "főszolgáltatás" alapján kell besorolni a teljes csomagot, míg az utóbbinál minden elemét külön-külön kell megítélni. Fontos, hogy a többelemes csomagot nem szabad mesterségesen elemekre szedni, ha az gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatás.
Mi a helyzet az értékesítési láncok esetén?
Többszereplős értékesítéskor a végső felhasználónak történő e-szolgáltatás után az áfát az köteles megfizetni, aki a szolgáltatást nyújtja. Ha a tartalom tulajdonosa – például egy előadó a zeneszámait közvetlenül a saját weboldalán keresztül értékesíti –, akkor az áfa fizetésére is ő kötelezett.
Ha azonban a tartalomtulajdonos megállapodást köt egy gyűjtőportállal, hogy a tartalmat helyette értékesítse, akkor gyűjtőportál minősül majd közvetítőnek. A közvetítőt pedig úgy kell tekinteni, hogy saját nevében veszi igénybe és egyben nyújtja is ezeket a szolgáltatásokat. Tehát – mint nyújtó fél – ő lesz az adó fizetésére kötelezett, nem pedig a csengőhangok tulajdonosa.
"Egy-egy ilyen értékesítési lánc rendkívül bonyolult lehet, hiszen az értékesítő vállalkozásokon kívül a tranzakció sikerességéhez szükség lehet még a fizetési szolgáltatóra, az internetszolgáltatóra vagy akár a mobilszolgáltatóra is. Ilyen esetekben indokolt a szakember bevonása" – állítja Bagi Márta.
De ki fizet?Az e-szolgáltatást nyújtó adóalany azokat az igénybe vevőket tekintheti nem adóalanynak, akik a tranzakcióban nem adták meg uniós adószámukat. Ha megadják, akkor a főszabály érvényesül, vagyis az igénybe vevő adóalany fog áfát fizetni a székhely/telephely szerinti országban.
Ha azonban a vevő nem adja meg a közösségi adószámát, akkor vagy nem adóalany, vagy nem adóalanyi minőségében veszi igénybe a szolgáltatást. A szolgáltató minden ilyen esetben jogszerűen tekinti őt a végső felhasználónak, és szedi be tőle az adót.
Amennyiben az igénybe vevő később mégis közli vele az adószámát, akkor a szolgáltatásnyújtó köteles a szükséges kiigazításokat elvégezni. Természetesen az adóztatandó tényállás teljesítésének időpontjában fennálló körülményeket kell figyelembe venni, pl. utólag megkért EU-s adószámmal nem lehet korrekciót kérni. Bár a digitális szolgáltatások nyújtása általában bizonyos távolságból történik, az azokat nyújtónak mégis több esetben meg kell(ene) tudnia állapítani az igénybe vevő tartózkodási helyét ahhoz, hogy az adókötelezettséget meg tudja állapítani.
Jellemzően két forgatókönyv lehetséges. Az egyik a szolgáltatásnyújtó fizikai helyszínén teljesített digitális szolgáltatások, amelyek igénybevételéhez az igénybe vevő fizikai jelenléte is szükséges, ezért az adott hely, pl. internetkávézó, wifi hotspot minősül a teljesítés helyének. (Közlekedési eszköz fedélzetén – személyszállítás esetén – például az indulás országa.)
A másik esetben a szolgáltatások nem igénylik az igénybe vevő fizikai jelenlétét a szolgáltatás teljesítési helyén, ezek az úgynevezett "over the top" szolgáltatások. (Over the top szolgáltatás az, amelyhez kapcsolódó távközlési szolgáltatás szükséges, azaz nem igényli a szolgáltatás teljesítési helyén az igénybe vevő fizikai jelenlétét). Mivel ezeket a szolgáltatásokat csak kommunikációs hálózathoz való csatlakozással lehet teljesíteni, ezért annak a fajtájából kell kiindulni. Mobiltelefon-használat esetén például a SIM-kártya kibocsátása szerinti ország minősül majd a teljesítés helyének.
Egy konkrét példa a két különböző – a fizikai jelenlétet igénylő és azt nem igénylő – szolgáltatás megkülönböztetésére: egy holland magánszemély Olaszországba utazik, és ott fizetés ellenében használja a szálloda wifijét, ez a szolgáltatási díj Olaszországban fog adózni. Ha azonban MP3 felvételeket is letölt, az Hollandiában lesz adóköteles, mert ez utóbbi minden esetben "over the top" szolgáltatásnak minősül. Ha pedig nem a hotel wifijét használja a letöltéshez, hanem a saját mobilinternetét, akkor a mobilszolgáltatás és a letöltés is Hollandiában adózik majd.
"Látható, hogy a teljesítés helyének megállapítása is lehet nagyon bonyolult, ráadásul számos esetben vélelmek alapján történik, amelyeket meg lehet is dönteni. A héa-irányelv részletesen taglalja ezeket a szabályokat is, azaz minden ügyletet külön-külön kell megvizsgálni, besorolni figyelemmel az említett – és nem említett – részletező szabályokra" – fűzte hozzá Bagi Márta.
mfor.hu
