Nem 25 ezer forint, hanem 2,5 millió forint feletti havi reklámköltés esetén terhelné adófizetési kötelezettség a hirdetés megrendelőjét akkor, ha a reklám közzétevője nem nyilatkozik az adókötelezettségéről. Egy erről szóló módosító javaslatot fogadott el szerdai ülésén az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága a reklámadóról változtatásához. Így várhatóan a Parlament ezt a szabályt fogadja majd el. A lépés nyertese a Google és a Facebook lesz, melyek feltételezhetően ugyan nem fizettek volna adót, de ügyfelektől és bevételtől estek volna el, ha a magyar vállalkozásoknak a hirdetéseik után be kellett volna fizetni a 20 százalékos adót.
A megemelt összeg gyakorlatilag olyan magas, hogy minimális lesz azok köre, akikre vonatkozik, így az állam ezzel egyrészt egy 3,5 milliárd forint körüli közvetlen bevételről mondott le. (Becslésünk szerint a keresés és a banneres hirdetések alapján nagyjából ennyit kellene az említett csatornákon hirdetőknek fizetni. Mindez úgy adódik, hogy a keresőpiacot 15 milliárdosra becsülik, míg a hasonló nagyságrendű display piacon a két vállalat egyes becslések szerint 3-5 milliárd forintot is elérhet). Másrészt azáltal, hogy az adott nagyvállalatok nem, vagy minimális magyar alkalmazotti körrel dolgoznak, illetve sok esetben a hirdetők eleve külföldre utalják a díjakat, és az "soha nem jön vissza", így a hirdetési pénzek multiplikatív hatásától is eltekinthetünk, mely a Reklámszövetség adatai szerint tetemes összeget tesznek ki, elköltött forintonként nagyjából 4,5 forintot.
Adódik tehát a kérdés, hogy az újabb módosítás nyitotta kiskapu a fent említett két vállalat mellett kinek kedvezhet még, esetleg kicsúszhat-e az RTL a kormány markából? Az eredeti törvény kapcsán Barta Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője úgy fogalmazott, hogy a jogszabályok egyes médiatartalom-szolgáltatóknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy magyarországi reklámszolgáltatási tevékenységüket külföldi entitáson keresztül végezzék. Így televíziós műsor Magyarországon sugározható külföldi társaság útján, valamint értelemszerűen egy magyar nyelvű internetes portál működtetéséhez sem szükséges magyar vállalkozás. Az adóalap fenti, szokatlan meghatározása miatt ilyen külföldi szolgáltatók mind kívül maradnak a reklámadó-fizetési kötelezettségen, még akkor is, ha társasági adó szempontjából esetlegesen Magyarországon telephelyük van – hiszen nem tartoznak sem a számviteli törvény, sem az szja hatálya alá. A jogi szakértő akkor úgy vélte, nem elképzelhetetlen azonban, hogy ennek nyomán esetlegesen már Magyarországon letelepedett médiaszolgáltatók is külföldi társaságokra fogják telepíteni médiatartalom-szolgáltatási és reklámozási tevékenységüket, ezáltal elkerülve az új adóterhet.
A június 30-án megjelent módosítás azonban ezt a lehetőséget azzal zárta volna ki, hogy gyakorlatilag mindenkit bevonnak az adó hatálya alá, hiszen 25 ezer forint egy online kampány esetében sem komoly összeg, mindez a jogi szakértők szerint méltánytalan terhet okozna. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői Fehér Tamás és Barta Péter ügyvédek ezt azzal egészítették ki, hogy „a törvénymódosító javaslat úgy próbálja megcsípni a külföldön letelepedett médiacégeket, hogy egyrészt módosítja az adóalap fogalmát, így az már a tisztán külföldi vállalkozásokra is kiterjed; másrészt az adófizetési kötelezettséget a hirdetőre (megrendelőre) hárítja abban az esetben, ha nem rendelkezik a törvény által megkövetelt nyilatkozattal. Tekintettel arra, hogy egy magyar hirdető valószínűleg számos esetben nem fogja megkapni ezt a nyilatkozatot a külföldi adóalanytól, a havi adómentes határt meghaladó adóalap után ténylegesen a magyar hirdetőnek kell majd megfizetnie a reklámadót.”
A megemelt összeget tekintve elvileg adódna a lehetőség, hogy az RTL Klub elköltözzön az országból, vagy helyette külföldi vállalkozás értékesítse a csatorna felületeit, és így bújjanak ki az adó alól. Ez azonban korántsem egyszerű, mert viszonylag sok nagy ügyfelük van. Bár a reklámpiacon a hirdetőknek adott kedvezmények sokszor bonyolultak és általában egyediek, egy nem túl pontos arányszámot mégis felállítottunk. Tekintve, hogy a Kantar Media Kft. a listaáras költéseket a tavalyi évre közel 650 milliárd forintra becsülte, míg a net-net költést 175 milliárdra tették a szakmai szervezetek, így az egyszerűség kedvéért 70 százalék körüli kedvezménnyel számoltunk. Mindez azt jelenti, hogy a havi 2,5 millió forintot véve éves szinten 30 milliós nettó költés adódik, ami durva becsléssel 100 milliós listaáras hirdetésnek feleltettünk meg. A már említett Kantar Média Kft. adatai szerint ugyanakkor az RTL Klubnak 119 darab olyan hirdetője van, akik ennél nagyobb összeget költenek el. (A 2,5 milliós havi limit miatt az ennél kisebbek számára egy külföldi vállalkozástól jövő számla nem okozna adófizetési kötelezettséget.)
Az RTL nagy nemzetközi cég, és úgy működik, mint a nagy nemzetközi cégek általában, mondták a csatornánál az index érdeklődésére, akik a Varga Mihály által elrendelt NAV ellenőrzés hátterét próbálták feltárni. Az ügy kapcsán mindezt lehet úgy értelmezni, hogy az RTL mindent megtesz, ha lehetősége van az adóoptimalizálásra. (Ahogy tették az elhíresült 23 milliárdos veszteségelhatárolás és így jelentős társasági adó megtakarítás kapcsán.) Így pedig talán az sem meredek gondolat, amit fentebb felvetettünk, hogy a hirdetésértékesítést külföldre telepítve működne az RTL Klub, esetleg olyan módon, hogy a fent említett bő száz nagy ügyfelüktől származó bevételek után befizetik a reklámadót, a többiek után viszont nem. (Ugyanakkor a kisebb összegek miatt esetükben elvileg nem keletkezne adófizetési kötelezettség.)
Mindez azonban nem olyan egyszerű, mert – ahogy a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői felhívták rá a figyelmet - a törvény az egy tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozásokat konszolidálja, hiszen a már elfogadott reklámadó-törvény 6. §-a a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásoknak minősülő adóalanyok adóját úgy rendeli megállapítani, hogy azok adóalapját elsőként össze kell adni, majd az ennek megfelelő adómértékkel meg kell határozni a csoportszinten fizetendő reklámadót, végül mindezt árbevétel-arányosan kell szétosztani az egyes adóalany csoporttagok között.
Tehát az RTL-csoportnak nem csak a "zászlóshajót", hanem az R-Time sales house-t, és az RTL Kábeltelevízió Kft-t is el kellene vinni. Az R-Time tulajdonosa ugyanis a Magyar RTL Televízió Zrt., míg annak, illetve a kábeltévés cégnek az RTL Group Central & Eastern Europe GmbH. Természetesen megoldás lehet az is, ha a tulajdonosi hátteret úgy variálják meg, hogy a vállalkozások ne legyenek kapcsolt vállalkozások, akkor ugyanis a fenti módszerrel a 20 milliárdos (vagyis maximum 30 százalékos) adósávba szinte biztosan le tudnák hozni az árbevételt.
A kapcsolt vállalkozások kérdése persze nem csak az RTL Klub esetében kaphatna figyelmet, hanem érdekes lehet a kormányoldalhoz köthető médiavállalkozások szempontjából is. Ezek ugyanis gyakorlatilag négy ember (Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Liszkay Gábor és Fonyó Károly) tulajdonában vannak vagy közvetett, vagy direkt módon. Sajnos az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett cégadatbázisból (e-cegjegyzek.hu) csak a tulajdonosok személye derül ki, a tulajdoni arányok nem, így nem tudtuk megállapítani, hogy kapcsolt vállalkozásnak számítanak-e az egy tulajdonosi körrel rendelkező vállalatok. Ugyanakkor éppen a több tulajdonos (egy-egy cégben többnyire két ember vagy az általuk birtokolt cége van jelen), és a cégenként változó tulajdoni arány teremthet lehetőséget arra, hogy a kumulálódó eredmények miatti magasabb adófizetési kötelezettséget megússzák.
KB
mfor.hu
