- A 15,7 milliárd dolláros IMF-hitelcsomaggal kapcsolatban Ön a felszólalásában említette, hogy ezt a pénzt csak meghatározott célra lehet felhasználni. Biztos, hogy nem található kiskapu valahol? Hiszen nálunk elég gyakori a költségvetési szabályok áthágása.
- A Nemzetközi Valutaalap szabályai világosak, a hitelek feltételeit pedig egy részletes üzletszabályzat tartalmazza. Ez az a szerződés egyébként, amelynek meglétéről hitviták folynak. Egy ilyen stand by (készenléti) hitelnek olyan szabályai vannak például, hogy negyedévenként ellenőrzik a lehívási feltételeket, utánanéznek a felhasználásnak. Ezt azért teszik, mert voltak olyan kormányok Latin-Amerikában és Kelet-Európában, amelyek másra próbálták használni az IMF-kölcsönt, mint amire kapták.
Az ilyen pénzeket arra szánják, hogy biztonsági tartalékot képezzenek, s ezért azokat szabály szerint csak a devizatartalékok növelésére lehet használni, vagyis arra, hogy legyen elég valuta a kasszában. Az IMF és Világbank tehát odafigyel pénzére, nem azért, mert gyanakvóak, hanem mert ismerik az életet. Ezért nem helytálló az, amit az utcán pusmognak, hogy "ezt a pénzt is el fogják lopni”. Kérem szépen, tudomásul kell venni, hogy ezt a pénzt nem lehet ellopni.
- Átcsoportosítással vagy más trükkel nem lehet ebből a hitelből plusz forráshoz jutni?
- Ebből csupán annyi megtakarítás jöhet, amennyit az alacsonyabb kamatszinttel el lehet érni. Az IMF-hitel költsége valamivel alacsonyabb, mint amennyiért a kormány a tőkepiacon vehetne fel kölcsönt. Értelemszerűen a kamatkülönbözetet meg lehet takarítani, ami nem olyan jelentős összeg. Az IMF-kamatszint egyébként úgy van kialakítva, hogy meglehetősen csípős, kellemetlen legyen hosszabb távon. Ezért a legjobb elkerülni, hogy egy ország egy ilyen hitelre rászoruljon.
- Sokakban felmerül az a kérdés, hogy szükség volt-e erre az összesen 25 milliárd dolláros hitelre? (A 25 milliárd dollár a Valutaalap 15,7, az EU 8,1 és a Világbank 1,3 milliárd dolláros hiteléből tevődik össze - a szerk.)
- Úgy tűnik, hogy igen. A feltételes módot azért használom, mert amikor a miniszterelnök meghívott minket a nemzeti csúcstalálkozóra, hogy osszuk meg véleményünket a jövővel kapcsolatban, akkor nem hangzott el, milyen helyzetben van az államkassza. Nem tudtuk, hogy nem merik elkezdeni az őszt anélkül, hogy ne jussanak külső hitelforrásokhoz. Ezért az egész engem meglepett, de nem ismerem a belső híreket, és a piaci mozgások okait is csak megtippelni tudom. Ezek alapján kénytelen azt hinni az ember, hogy a magyar kormányzat októberben olyan helyzetbe került, amiből nem volt más kiút; de az is lehet, hogy csak kitört a pánik.
- Vannak, akik azt mondják, hogy kevés volt a valutatartalék. Vagyis a kormány és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hibázott, hogy nem készült fel jobban egy esetleges pénzügyi krízisre?
- Erre nagyon nehéz mit mondani, hiszen a 17 milliárd euró körüli tartalék nem kevés. Az biztos, hogy ha gond van, akkor az a jó, ha minél nagyobb a tartalék. Amikor én voltam MNB-elnök 1993-ban és választásokra készült az ország, akkor négymilliárd dollár volt a tartalék. Ez akkor óriási összeg volt, mivel lényegében másfél évig elég lett volna az importszámla fizetésére. De ahhoz képest, hogy az import jelenleg 60 milliárd, a 17 milliárd euró tartalék nem sok. Viszont ehhez érdemes hozzátenni, hogy a tartalékolás nagyon költséges dolog, hiszen ha valaki a zsebében hordja a pénzét, akkor az nem kamatozik. Tehát ha a jegybank mobilizálható tartalékot képez valahol, akkor lényegében kamatot veszít. Tehát akkor is hibázna, ha óriási tartalékot halmozna fel, hacsak nem olyan országról van szó, mint Kína. A távol-keleti országot felveti a pénz, és ott a jegybank nem felveszi a kölcsönt, hanem átveszi a belső piaci szereplőktől.
Visszatérve hozzánk: az, hogy nagy vagy kicsi a valutatartalék, attól függ, hisznek-e az országban a befektetők, ki tudja-e fizetni az állam a következő számlát. Ha nincs meg a bizalom egy ország iránt, akkor a piacon nem hiteleznek tovább, és a tartalékból kell kifizetni az esedékes törlesztéseket. Nálunk ezért nem pénzügyi, hanem hitelességi válság tört ki, a bizalom ingott meg - tehát lényegét tekintve nem devizahiány volt. Utólag ezért azt is mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha több lett volna a tartalék.
- Ezzel a hitellel most úgy vagyunk, mint az egyszerű ember, aki boldog, hogy megkapta. De hát ezt – pontosabban az ebből felhasznált összeget - egyszer vissza kell fizetni. Mit csinálunk azonban akkor, ha olyan kedvezőtlenül alakul a helyzet, hogy ismét elfogy-e a pénz?
- Én nem éreztem magam boldognak az IMF-hitel felvételekor. A legnagyobb kérdés valóban a visszafizetés, aminek több érdekessége van. Valami oknál fogva 17 hónapos lejáratú a készenléti hitel időtartama: ez esetben egyből adódik a kérdés, miért pont ennyi? A hitel 2010 tavaszán jár le, amikor esedékesek a választások. Másrészt mindent kölcsönt vissza kell fizetni kamatostul, tehát az a nagy kérdés, történik-e addig valami olyan a magyar gazdaságban, ami hatékonyabbá és erősebbé teszi, vagy lecsökkenti a mostani deficitjét. Ha nem, akkor óriási baj lesz. Ha azonban sikerül normalizálni a helyzetet, akkor túlléphetünk ezen a krízisen, egy tanulsággal gazdagabbak leszünk, és vesztettünk némi kamatot.
- Mi történik akkor, ha mi itthon jól csinálunk mindent, de a nemzetközi pénzpiaci helyzet nem javul annyira, hogy újabb hitelekhez jussunk?
- A nemzetközi pénzpiacok miatt kevéssé aggódom, mert azok nagyon rugalmasak. Az is meglehet, hogy a tőkepiacok fél év múlva, a bankok pedig egy év múlva rendbe jönnek. Az sem elképzelhetetlen, hogy a nagyobb gazdaságok másfél év múlva magukhoz térnek. Én sokkal jobban féltem a magyar gazdaságot, amelyet már egy eléggé gyenge időszakában ütött meg a válság. Egy legyengült országra zúdult ez a teher, és ezért jobb lett volna soha el nem jutni idáig. Ezért nagymértékben hibáztatom a 2002-es és a 2006-os hatalmas államháztartási deficitet és a közbülső éveket, amelyek hozzájárultak az ország eladósodásához.
- Surányi György kollégája újabb megszigorításokat valószínűsít. Egyetért ezzel?
- Ha nem történik valami pozitív fordulat, akkor rémes kép tárul elénk, hiszen csökkenő GDP mellett kell majd a kamatokat kiizzadni. Ezért csak reménykedni tudok abban, hogy Magyarországon politikai és gondolkodásbeli fordulat áll be, és egy idő múlva a nemzeti jövedelem növekedni fog.
- Orbán Viktor Fidesz-elnök a napokban azt szorgalmazta, hogy hat százalékra vigyék le a jegybanki alapkamatot. Reálisnak tartja az MNB jelenlegi kamatszintjét?
- Nehéz ezt megítélni, hiszen az MNB vezetői látták az, milyen helyzetben volt az ország, amikor kamatot emeltek. Az biztos, hogy a mostani, 11,5 százalékos kamat tarthatatlanul magas, miközben a környező országokban ennek fele vagy harmada a kamatszint. Például az európai szint 3-4 százalék körül van, míg a dolláré történelmi mélyponton található. Viszont abba nem mernék állást foglalni, mikor kell lejjebb menni és mennyivel, hiszen az ország megítélése még mindig nem jó.
- Az IMF tegnap közzétett egy elemzést, amelyben meglepően alacsony forint-árfolyammal számolt. Szükség van a válság kezeléséhez gyenge forintra?
- A Valutaalapnak ez a szokásos receptje arra az esetre, ha egy ország egyensúlytalansággal küzd, vagyis kicsi az export és nagy az import. Úgy vélik, hogy exportőröket jobban segíti egy gyenge árfolyam. Ami azonban azt is jelenti, hogy az import drágább lesz, ami inflációt okoz, tehát olcsó megoldás nincs.
- Az MNB és a kormányzat egy 600 milliárdos bankmentő csomagot terjesztett be a Parlamentnek, amelynek elfogadása meglehetősen bizonytalannak tűnik. Szükség van erre a csomagra egyáltalán?
- Engem már maga az ötlet is meglepett kissé, hiszen korábban azt halottuk, hogy a magyar bankok tőkehelyzete stabil, és a tőkemegfelelési mutatók jobbak, mint amit a törvény minimálisan előír. Azok a bankok, amelyeket én valamelyest ismerek, nem szorulnak rá tőkeinjekcióra, és azt is látni lehet, hogy a pénzintézetek sem lelkesednek ezért. Elképzelhetőnek tartom, hogy van egy olyan kormányzati szándék, amely a válságot arra kívánja felhasználni, hogy némely bank fölött nagyobb kontrollt gyakorolhasson. De az egész elképzelés kidolgozatlan, improvizálás tapasztalható az érintet bankok körének meghatározásában.
Varga M István
Menedzsment Fórum
