Nagy érdeklődés kísérte Bokros Lajos előadását, amelyben a volt pénzügyminiszter inkább a reformok jövőjével foglalkozott, és kevésbé tért ki a múltra. Szerinte három területen szükségesek reformok: az egészségügyben, az oktatásban és a nyugdíj esetében.
A reformok indokaként azt hozta fel, hogy szükség van a közjavak minőségének látványos javulására. Ez pedig csak úgy érhető el, ha az állampolgár jobban ellenőrizheti ezeket a szolgáltatásokat. Jelenleg a járulék és járadék közt alig van kapcsolat, vagyis a befizetett pénz útja alig követhető.
A felsőoktatásban nem jó a fejkvóta
Az oktatással kapcsolatban Bokros Lajos kifejtette, hogy az alapszintű képzés rendszere mostani formájában elfogadható. Egy problémát vetett fel: a kistelepüléseken meglévő iskolák szerepét, amelyeket a jelenlegi fejkvóták mellett aligha lehet hatékonyan működtetni. Bár elismerte, hogy súlyos probléma, ha egy kistelepülésen megszűnik az iskola, de mindenképp nagy probléma az elaprózottság.
A felsőoktatásban azonban más a helyzet, itt szükség van az öngondoskodás kiterjesztésére. Igaz, hogy a népszavazás a tandíj eltörlésével ezeket a törekvéseket megnehezítette. De nyitva áll egy másik út is, nevezetesen az, hogy ki lehetne szélesíteni az önköltséges oktatást. Kevesen tudják, de ma a felsőoktatásban már hatvan százalék azok aránya, akik tulajdonképpen fizetnek a képzésért.
A diákok befizetése nem csak kiegészítő, hanem az intézmények finanszírozásának alapforrása lenne. Ez csak akkor éri el a célját - figyelmeztet a professzor -, ha a hallgatók megkövetelik az oktatói munka színvonalának növekedését. Bokros szerint meg kell szüntetni a tanárok közalkalmazotti státuszát is - ma ugyanis hiába minősítenek egy oktatót gyengének, semmi sem történik, nem működik a visszacsatolás.
Kemény szavakkal illette az egyetemek autonómiáját is: az tanszabadságot jelent, "nem pedig az állami forrásokkal való ellenőrizetlen rablógazdálkodást". Azaz: kemény tulajdonosi ellenőrzés kell.
A tandíjról szóló népszavazással kapcsolatban irracionalizmusról beszélt az előadó. Hiszen - mint mondta - olyanok szavazták le a tandíjat, akik sose részesültek volna ennek az áldásából. Így lényegében azt választották, hogy a jövőben olyanért fizetnek többet, amit sohasem vesznek igénybe. Bokros szerint egyébként a tandíj szükségszerűségét a rektorok mellett a diákok is belátták.
Nyugdíjrendszer: aki többet fizet, többet kap
A nyugdíjrendszer terén Bokros szerint nem olyan rossz a helyzet, hiszen ’98-ban fogadták el az úgynevezett második pillért. Ebben az esetben, aki többet fizet be, az vélhetően többet is kap kézhez, vagyis ez a rendszer az embereket ösztönzi a megtakarításra.
Másrészt az öngondoskodás ezen formája növeli a beruházásokat, s ezen keresztül ösztönzi a gazdasági növekedést. A társadalmi nyugdíj ötletét viszont elvetette a közgazdász.
A leggyengébb láncszem
A rendszerváltás leggyengébb láncszeme a gyógyítás, ahol hatalmas a pazarlás, a felelőtlenség és a korrupció. Az egészségügy terén Bokros Lajos véleménye szerint nagyon erős a késztetés a társadalom kettészakadására. Hiszen ma sem egyenlő a hozzáférés, és a szaporodó magánkórházak tekintetében még szembeötlőbb a probléma. Paradox helyzet, hogy a magánintézményeket a társadalombiztosítás még részben sem hajlandó finanszírozni. Ezért a jómódúak joggal érzik úgy, hogy kétszer fizetnek valamiért.
Nem javasolható egy olyan biztosítási modell, ahol - akár racionális számítások alapján is - valaki nem köt biztosítást. Mondván, ha majd szüksége lesz orvosi kezelésre, akkor megfizeti annak az árát. Vagyis a társadalmi szolidaritási elvet fent kell tartani. Viszont a járulékfizetők körét mindenképp ki kell szélesíteni, Bokros véleménye szerint azt akár a nyugdíjasokra is ki kellene terjeszteni.
A közgazdász ezúttal is kiállt a magántőkén alapuló több-biztosítós egészségügyi modell mellett, amelyben a biztosítók a betegekért, az egészségügyi szolgáltatók a biztosítókért versenyeznek. Úgy véli, a reformok alapja a verseny és a szolidaritás, de helyre kell állítani a közbizalmat is. A jelenlegi helyzetet úgy jellemezte: "Nincs bizalom, mert Magyarországon intézményesedett a korrupció".
Varga M István
Menedzsment Fórum
