Októberben még bíztunk benne, hogy bár kicentizte, de a tartalékok felhasználásával tartani tudja a 2012-es kamatkiadási terveit a kormány, a tényszámok azonban 39 milliárddal többet mutattak év végén, mint az összesen 1163 milliárdot kitevő keret. Bár a kormány 2012-es gazdálkodása - sokak szerint a pénzügyi és nagyvállalati szektor zsebében történt intenzív turkálásnak köszönhetően - látványos eredményt hozott, a kamatkiadások lényegesen magasabban alakultak az 1065 milliárdos tervszámnál. Éppen ezért szükség volt a 98 milliárdos tartalékra is.
A 2011 második felében kicsúcsosodott unortodox lépéseknek köszönhetően ugyanis 2012 januárjára jelentősen elszálltak a magyar állampapírok hozamai és rekordmélységre gyengült a forint, ami miatt a devizaadósság forintban számolt kamatai is jelentősen emelkedtek. Ennek a két hatásnak az eredőjeként az első negyedévben már 450 milliárdnyi kamatkiadásnál jártunk, ami minden idők legrosszabb évkezdete volt. Ezt a kormány is felismerte és visszatekintve meglepően pontosan lőtte be az áprilisban megjelent konvergencia programban az egész éves várható kamatkiadást 1192 milliárdra. A végleges összeg végülis - ahogy már fentebb írtuk - 1202 milliárd lett, ami 101-gyel több a 2011-es 1101,1 milliárdnál.
Erre írta Facebook oldalán Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, hogy hiába vonta magához a magánnyugdíjpénztári pénzeket és csökkentette abból mintegy 1500 (2011 nyarán 1345, tavaly novemberben pedig 172) milliárd forinttal az adósságot a kormány, ha az adósságszolgálat költségei soha nem látott mértékben növekedtek.
Oszkó Péternek teljesen igaza van, az unortodox lépéseknek a beruházási ráta mélyrepülésén kívül a kamatkiadások terén mutatkozott meg leginkább a kedvezőtlen hatása. Ugyanakkor ha összehasonlítjuk, hogy az 1200 milliárdnyi adósságszolgálat hogyan viszonyul a teljes adóssághoz, illetve a folyó GDP-hez, meglepő adatokat kapunk. Mivel nominális GDP-adat egyelőre csak 2012 szeptember végével érhető el, ezért a tavaly szeptemberi adatokat hasonlítottuk össze a 2010 márciusiakkal. (Ahol frissebb adatok is elérhetőek, azokat a chartokon ábrázoljuk.)
Ahogy a lenti táblázatból is látszik, a tavaly szeptember végével befejeződött 12 hónapban az összesített kamatkiadás 1206 milliárdot tett ki. Ekkor, vagyis szeptember végén a központi kormányzat adóssága az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint 20653,9 milliárd volt, vagyis az erre vetített éves kamatkiadás 5,84 százalékot tett ki. Ugyanez a mutató 2010 márciusában 6,2 százalék volt. A kamatkiadás GDP-hez mért értéke pedig tavaly szeptemberben 4,27 százalék, míg Oszkó Péter minisztersége alatt 4,68 százalék volt.
Ráadásul a most regnáló kormány azt is elmondhatja, hogy bár a kamatkiadások ténylegesen magasabbak voltak a tervezettnél, ugyanakkor a kamatbevételek még inkább meghaladták a tervezettet (lásd a fenti táblát). Az ezen a soron elért 87 milliárdnyi többlet majd kétszer nagyobb mint a tervszám és tartalék összegénél 39 milliárddal magasabb kamatkiadás.
Ugyanakkor azt is feltétlenül meg kell jegyezni, hogy Oszkó Péter 2009 márciusában a csőd szélén vette át az ország pénzügyi irányítását és az ő minisztersége idején fizetett kamatkiadások döntőrészben az azt megelőző időszak alatt eladott állampapírok hozamaiból álltak össze. 2009 márciusában ugyanis nemhogy magas kamatokkal, de semmilyennel sem lehetett érdemi nagyságban magyar állampapírokat eladni. A 2008 szeptember végén befagyott állampapírpiacon 2009 első felében például mindössze 29,5 milliárdnyi 5 éves papírt "ment el", abból is 20 milliárd májusban és júniusban. Csak az összehasonlítás véget, tegnap egy aukció során adtunk el 22,5 milliárdot. A második félévben aztán már 228 milliárdnyi ötéves állampapírt sikerült értékesíteni, sőt 2010 év elején már a devizapiacra is kiléptünk. Tehát Oszkóéknak egyértelműen sikerült a magyar államadósság refinanszírozását újraindítaniuk. A kamatok pedig érdemben csökkentek, az ötévesek aukciós átlaghozama például a 2009 áprilisi 10,7-ről 2010 április végére 5,86 százalékra (!!) csökkentek, aminél alacsonyabbat egészen tegnapig nem sikerült elérni.
Az alábbi ábrán egyébként jól látszik, hogy mikortól "dolgoztak" az Oszkó minisztersége alatt értékesített állampapírok (na és persze az olcsó IMF-hitelek) kamatai az aggregált nominális kamatkiadásokban és mikor fordult meg a trend az unortodox módszerek (és persze az újra borússá váló nemzetközi környezet) hatására.
szp
mfor.hu
