- Ön is azok közé tartozott, akik az utóbbi hónapokban kiálltak az IMF-megállapodás módosítása mellett. Ezt sikerült elérni: a kormány végül megállapodott a Valutaalappal, hogy a hiánycél idén 2,9 helyett 3,9 százalék legyen.
- Ez nagyon szerencsés dolog, ilyen recessziós helyzetben a költségvetési szigort nem kell túlzásba vinni. Az Európai Unióban kevés olyan ország lesz az idén, ahol olyan alacsony lesz a költségvetési hiány, mint ez a nálunk most megemelt előirányzat. A magas deficit általában nem jó, de hangsúlyozom ekkora válságban ez elkerülhetetlen.
- Egyből megindult a találgatás, mire is fordítja a kormány ezt a plusz keretet.
- Az adott körülmények között nem jön be úgysem annyi adó, vagy járulék. Nem hinném, hogy 1 százalék lazítás oda tudna vezetni, hogy a kormány látványos költekezésekbe fogjon.
- Ebből akkor nem lehetne választási költségvetést finanszírozni?
- Normál körülmények közt lehetne, hiszen ez közel 300 milliárd forint, ami nagyon sok pénz. De most csak a bevételkiesések pótlására lesz elég.
- Jobbról és balról is sokan támogatták a hiánycél módosítását, de annak felhasználásában már nincs egyetértés. Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa például jelentette, hogy ezt a kis pénzt fordítsuk egyből adócsökkentésre.
- Azt kell megérteni, hogy nincs plusz lehetőség, csak a kiesések pótlására elég a keret lazítása. Ha emellett valami pozitív lépésre is módot adna, akkor én egyből ellenezném a lazítást, azaz a deficit növelését, hiszen ez növeli az államadósságot. Az államadósság növelése a mai magas szintről nem kívánatos, adócsökkentés érdekében sem.
- Egy másik aktuális esemény, hogy a parlament megszavazta az adóátcsoportosításokat. Ennek keretében az szja és a járulékok valamelyest csökkennek, miközben öt százalékkal nő az áfa.
- A maga nemében világújdonság a mostani körülmények között egy inflációs áremelés. És ez most nem egy pozitív dolog, szerintem recesszióban ezt nem lenne szabad meglépni. Elvileg támogatnám az szja minél nagyobb mértékű csökkentését, viszont az ÁFA felső kulcsának 25 százalékra való emelése szerencsétlen dolog. Akik támogatják a forgalmi adó emelést azok, annak örülnek, hogy így is jelentős árelőnyünk van az eurót használó szomszédországokkal (Ausztriával, Szlovákiával, Szlovéniával) szemben, úgyhogy most nem a mieink mennek hozzájuk bevásárolni, hanem onnan jönnek hozzánk. De ez nem fog sokáig tartani, mert nálunk az árak elég gyorsan hozzáigazodnak majd a forint leértékelődéséhez, és ha ehhez még adóemelés is társul, akkor hamarosan megint az fog történni, hogy a magyarok mennek külföldre vásárolni.
Ezt az egész adóátrendezést elhamarkodottnak tartom. Ha lehetne a kiadási oldalon csökkenteni, akkor bele lehetne kezdeni egy adócsökkentésbe, de jelenleg ez nem járható út.
- Vagyis Ön, aki egyébként a reformok híve, most ellenzi a nagyobb léptékű változtatásokat?
- A komolyabb reformok társadalmi hatásai ma, amikor a válság amúgy is felbolydítja a társadalmat, nagyon kellemetlenek lehetnek. Az áfaemelés is ezért szokatlan dolog, mert jövedelem-csökkenés együtt jár áremelkedéssel. Ez nagyon ingerli a lakosságot, ami társadalmi destabilizációhoz vezethet.
- Kormányunk azonban tevékeny, és már javában készíti elő a 2010-es adóreformot.
- Szerintem, amikor ma úgyis szétzilálódott a gazdaság, akkor nem érdemes adóreformokat bevezetni, amelyek csak növelhetik a káoszt. Már csak azért sem, mert a nemzetközi pénzpiaci és gazdasági válság nem látszik enyhülni. Valamiféle javulás, a visszaesés tompulása látszik éppen, ami azonban valószínűleg csak abból fakad, hogy befejeződött a termelői-felhasználói készleteknek az a leépítése, amely egy ilyen válság kezdetén természetes jelenség. Így a megrendelések meg a termelés valamelyest növekedhetnek is. Világos, hogy korábban az eladók raktárból értékesítettek, most hogy a készlet lecsökkent, valamekkora termelés növekedés itt-ott várható.
A nemzetközi pénzügyi rendszer azonban továbbra is nagy problémákkal küszködik, épp most halljuk például, hogy a német bankoknak eddig le nem írt, horribilis értékű veszteségeik vannak. Ez nem fogja erősíteni a számunkra kulcsfontosságú német gazdaságot. Ilyen és más bizonytalanságok miatt a világgazdaságban továbbra is gyenge a kereslet, így a mi exportunk iránti kereslet is.
- Vannak olyan optimista hangok, amelyek szerint az év második felében jelentősen enyhül majd a recesszió. Ez akkor csak álom marad?
- Valamekkora javulás elképzelhető, de ezt nem érdemes túlértékelni. Az export mellett belföldön is baj van. A rossz konjunktúra miatt sok vállalati hitel fog bedőlni, ezek komoly költségekkel járnak majd. A bankok kevéssé tudnak új hiteleket nyújtani. Így a háztartások is visszafogottan költekeznek, és beruházások felfutásától se várhatunk a kereslet élénkülést.
Ezért rettentő nagy a bizonytalanság, és a gyakran felcsendülő optimista hangokat hallgatva azt se felejtsük el, hogy a hivatásos előrejelzők kényszerítve érzik magukat az optimizmusra. Teszik azért, mert nem akarnak olyan színben feltűnni, hogy sötéten látásukkal maguk beszélik le a fogyasztókat a fogyasztásról, a vállalkozókat a beruházásokról, így maguk idézik elő a visszaesését. Észre kel venni, hogy azok az előrejelzések nincsenek semmilyen kemény tényekkel, adatokkal megalapozva, amelyek szerint hamarosan javulni fognak a dolgok. És ne felejtsük el, hogy 29-33-as válságban is kis fellendüléseket újabb visszaesések követtek.
- Az optimizmus egyik oka, hogy az elmúlt negyedévben a magyar GDP kevésbé esett vissza, mint a német.
- A magyar exportágazatok elsősorban a német elektronikai és autóipar exportjától függenek. És az nem valószínű, hogy a világméretű német autókivitel egyhamar visszaállna a másfél évvel ezelőtti szintre. Mi pedig elsősorban ettől a kiviteltől függünk. Számunkra sajnos annyira nem érdekes, hogy a német belső fogyasztás valamelyest növekedett, és nem sokat segít rajtunk az, ha ez a lassú növekedés netán tovább folytatódik...
Varga M István
Menedzsment Fórum
