Az elmúlt időszakban deklarált céllá vált a bruttó külső adósságunk csökkentése, az államadósság belső forrásokból történő finanszírozása, melyet az állam és a jegybank is a maga eszközeivel ösztönözni próbál. A lakossági állampapírok nagyobb hozzáférhetősége, szélesebb portfóliója, illetve a jegybank önfinanszírozási koncepciója, melynek révén a banki pénzeket az állampapírok irányába próbálják terelni (lásd: MNB: kilökjük és tereljük a jegybankban parkírozott pénzeket), mind a külső adósságunk csökkentését szolgálja. Erre egyrészt a sérülékenységünk mérséklése érdekében van szükség, másfelől a nemzetközi összehasonlítás is arra enged következtetni, hogy mivel a bankrendszer részesedése az államadósság finanszírozásában számos országban magasabb, mint nálunk, van még tér a külső adósságunk csökkentésére.
A Magyar Nemzeti Bank még májusban publikált pénzügyi stabilitási jelentésében szereplő ábra alapján a hazai 19,2 százalékos banki részarány a teljes államadósság finanszírozásában igencsak elmarad a régiós rangsorban közvetlenül előttünk szereplő szlovák 30 százaléktól. A régiónkban az élen Csehország áll, ahol az adósság 40 százalékát a bankrendszer finanszírozza.
Az elmúlt hónap trendjei és a legfrissebb adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy ha lassan is, de biztosan haladunk a cél felé a felzárkózás útján. A Magyar Nemzeti Bank szeptemberi értékpapír-statisztikája alapján a nem monetáris intézmények 5198 milliárd forintnyi központi kormányzat által kibocsátott értékpapírral rendelkeztek, ami az előző havi állapotnál 143 milliárddal jelent magasabb állományt.
Ha ezt rávetítjük az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) központi kormányzati bruttó adósságára, akkor 21,2 százalékos részarányt kapunk eredményül, ami 2,4 százalékponttal magasabb a tavaly év végi állapotnál.
Itt érdemes megjegyezni azonban, hogy ez utóbbi számot csak kellő óvatossággal szabad kezelni. Egyrészt az ÁKK névértékes, az MNB pedig piaci értéken nyilvántartott adatokat közöl, másfelől a teljes államadósságon belül vannak még olyan egyéb hitelek, esetleg kötvények, melyekkel a bankrendszer további részt vállal az államadósság finanszírozásában. (lásd az átvállalt önkormányzati kötvényeket)
A banki részarány az idei évben szinte töretlenül emelkedik, ami a növekvő kormányzati adósságállomány mellett csak úgy történhet meg, hogy a bankok nagyobb mértékben növelik az állampapír-állományukat, mint ahogy a teljes kormányadósság nő.
A friss jegybanki statisztikában ugyanakkor megfigyelhető még egy érdekesség. A teljes banki állampapír-állományon belül az idei év márciusától kezdve átrendeződés mutatkozik, hiszen egyre jobban merik hosszabb - éven túli lejáratra - lekötni a pénzüket a bankok. A forintban denominált éven túli papírok állománya fél év alatt ugyanis 28,5 százalékkal növekedett, míg az egy évnél nem hosszabb lejárat állampapíroké pedig 28,9-cel csökkent.
Ez a folyamat - amellett, hogy összhangban van az MNB finanszírozási koncepciójának céljaival - az államadósság megújítási kockázata szempontjából szintén örömteli, hiszen a hosszabb papírokat ritkábban kell refinanszírozni.
Átmeneti lehetett a csökkenés a lakosságnál
Az elmúlt két hónapban kiemelt figyelmet szenteltünk annak, hogy a lakossági államapírok állományában csökkenés mutatkozott.
Épp kiábrándul a lakosság az állampapírokból?
Hova tűnt 100 milliárdnyi kötvény? Mást mond az MNB és mást az ÁKK
Ez most fordulatot vett és immár a jegybanki statisztika szerint is nőtt az állomány. A szeptember végi 2270 milliárd forint 22 milliárddal magasabb az augusztusi szintnél. Ezen belül az éven túli lejáratú állomány 742 milliárdot tett ki, aminél többel korábban nem rendelkeztek a háztartások. Az éven belüli állomány pedig közel 7 milliárddal 1371-re mérséklődött.
Székely Sarolta
mfor.hu
