Az ítélőtábla egyben elutasította – döntését az eljáró bíró szóban nem indokolta - a felperes pénzintézetek kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.
A pénzügyi szervezetek az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték fellebbezésükben és azt, hogy a bíróság állapítsa meg: a forintalapú fogyasztói, illetve a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződéseikben alkalmazott szerződéses kikötések tisztességesek és ezért érvényesek. Közölték azt is, amennyiben az ítélet felülbírálásra alkalmatlan, annak hatályon kívüli helyezését követően a per újratárgyalását indítványozzák a felperesek.
Az alperes magyar állam képviselője mindkét perben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, amely szerint a bank és a hitelintézet általános szerződéses feltételei tisztességtelenek. A pénzintézetek keresete nagymértékben hasonlított, egyebek mellett több helyen kifogásolták az elsőfokú ítélet megállapításait, a magyar állam perbeli szerepének törvényességét, valamint annak indoklását, hogy szerződéseik miért nem felelnek meg az átláthatóság elvének.
A Raiffeisen Bank perében az alperes magyar állam kiemelte: a jogalkotó a fogyasztó védelme érdekében korábban a bankok számára előírta a teljes hiteldíj mutató (THM) közzétételét, amiben meg van határozva milyen terheket kell vállalni a hitel igénybevevőjének. Azonban az egyoldalú szerződésmódosítás nem megfelelően kontrollált alkalmazása teljesen átláthatatlanná teszi a rendszert, egy hitelszerződés aláírásával a fogyasztó gyakorlatilag kitöltetlen csekket ír alá a hitelezőnek, a díjak és a kamatok emelésére.
A Raiffeisen Lízing ügyében az iratismertetést követően a felperes képviselője nyomatékosította, hogy véleményük szerint téves az elsőfokú ítélet megállapítása, miszerint a bíróság feladata csak a törvényi vélelem megállapítása és nem köteles meghatározni, hogy milyen konkrét feltételek mellett minősülnének az általános szerződési feltételek (ászf) tisztességesnek.
Hozzátette: mivel a 2014. évi 38-as törvény által lefektetett elvek korábban sehol nem jelentek meg, lehetőséget kell biztosítani a piaci szereplők számára, hogy az ítélet elolvasásával és az abban megfogalmazott iránymutatás alapján tesztelhessék a későbbi szerződéses kikötéseiket.
Erre a kérésre a magyar állam képviselője azzal válaszolt, hogy a Raiffeisen Lízing Zrt. külföldi, szintén kölcsönökkel foglalkozó anyavállalatának szerződései sokkal szűkebb körűen határozzák meg az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő feltételeket, mivel a nyugat-európai piac nagyobb kontrollt gyakorol.
A felperes jogi képviselője a tárgyalás során részletesen kifejtette, miért indokolt, hogy az ítélőtábla az Ab-hez forduljon. Felidézte, hogy az Ab tavalyi határozata elismerte, hogy a törvény alkotmányossági kételyeket ébreszt a jogkorlátozások miatt. Bár a törvény több ponton korlátoz alkotmányos jogokat, az Ab alkotmányosnak találta azt, tekintettel a devizaalapú hitelezés okozta komoly gazdasági és társadalmi problémára. Ez a probléma a devizaalapú hitelezésből fakad, abból, hogy a fogyasztó árfolyamkockázatot visel - mondta a lízingcég jogi képviselője, hozzátéve, hogy a perben ilyen probléma nem merült fel, nincs szó árfolyamkockázatról.
MTI
