Rekordmértékűre nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A háztartások életszínvonala című kiadványából. A leggazdagabb és a legszegényebb ötöd jövedelme között 4,8-szoros volt a különbség tavaly, pedig ez a mutató 2015 óta 4,2 és 4,4 között mozgott. A Gini-együttható is először emelkedett 30 fölé ebben az időszakban, bár Magyarország ezzel továbbra is az egyenlőbb társadalmak közé tartozik az Európai Unió, valamint az OECD tagállamait nézve.
Az viszont jól látszik, hogy a leggazdagabbak jövedelme gyorsabban növekedett tavaly, mint a legszegényebbeké. Éppen erről szól a Máté-effektus, ami a bibliai Máté evangéliuma alapján kapta a nevét: „mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van”.
A reáljövedelmek átlagosan 9,5 százalékkal emelkedtek, a 2023-as, 5 százalékos visszaesés után tehát a vásárlóérték korrigálódott. A jövedelmi ötödök között azonban drasztikus különbségeket vázolt a KSH.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
A leggazdagabb ötödbe tartozók egy főre jutó nettó jövedelme 5 millió 501 ezer forint, tehát havi 458 ezer forint volt – ebből a nettó munkajövedelem évi 4 millió 220 ezer forintot tett ki. A legszegényebb ötöd tagjainak nettó jövedelme 1 millió 214 ezer forint, vagyis havi 101 ezer forint volt, mindössze évi 510 ezer forint nettó munkajövedelemmel.
A különböző ötödökbe tartozó embereket arról is megkérdezte a hivatal, mennyi pénzre lenne szükségük a nagyon szűkös, az átlagos, illetve a nagyon jó megélhetési szinthez. A legszegényebb ötöd háztartásainak jövedelme még a nagyon szűkös megélhetéshez szükséges (113 ezer forintos) szintet sem éri el, és ez már 2023-ban is így volt. Ezzel szemben a legfelső ötöd háztartásainak rendelkezésre álló jövedelme az átlagos szinthez elegendő összeg (296 ezer forint) másfélszeresét teszi ki.
A jövedelem túlnyomó részét elviszi a megélhetés
Nagyot változott az elmúlt években, hogy a háztartások a jövedelmüknek mekkora részét költik élelmiszerekre és alkoholmentes italokra. Az átlagos arány 2019-ben még 24,4 százalék volt, tavaly már a pénzük 29,6 százalékát költötték enni- és innivalóra. A legszegényebb ötödben a 2023-as 37,1 százalékhoz mérten tovább romlott az arány, ez a szegmens már a kiadásaik 37,8 százalékát teszi ki. A leggazdagabb ötöd a jövedelme 25,5 százalékát költi ételre és italokra.
Az élelmiszerek mellett a lakásfenntartásra és a közlekedésre fordított kiadások aránya is 2019-ben érte el a legalacsonyabb értéket. Akkor ezekre a jövedelme 54,8 százalékát költötte egy átlagos fogyasztó, tavaly a pénze 56,5 százalékát fordította az alapvető szükségletekre. A legfelső ötödbe tartozók esetében 51,8, a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozóknál 64,6 százalék volt ez a hányad.
Fotó: Facebook / Felix Kitchen & Bar
A leggazdagabbak és a legszegényebbek között a lakhatás, illetve a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás terén is lényeges a különbség. A legfelső ötöd mindössze a jövedelme 14,6 százalékát költötte lakhatásra, szemben a legszegényebb ötöd 19,6 százalékával. Vendéglátásra és szálláshely-szolgáltatásra a leggazdagabbaknak még sikerült a 2023-asnál is többet költeniük (6,4 után 6,9 százalék), a legszegényebbek továbbra is a jövedelmük 4,4 százalékát fordítják erre.
Budapesten több, vidéken kevesebb a passzív bevétel
Az egy főre jutó éves nettó jövedelem országos átlaga 2 millió 797 ezer forint volt tavaly. Ezt a szintet csak Budapest és Közép-Dunántúl (Székesfehérvár, Tatabánya térségének) szintje haladta meg. 2023-ban még a nyugat-dunántúliak (Győr, Sopron, Szombathely térségében élők) jövedelme is átlag feletti volt, tavaly már nem.
Az egyéb jövedelem (például befektetésből, ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmek) szerepe elsősorban Budapesten jelentős, a többi régióban marginális. Vidéken ezeknek az aránya tavalyelőtt még 1,8-3,7 százalék között volt régiótól függően, tavaly már csak 0,6-1,8 százalékot tett ki. A fővárosiak egyéb jövedelmének aránya viszont 4,3-ról 5,6 százalékra nőtt.
Még mindig megéri a diploma
Egy háztartás jövedelmét nagyban meghatározza a tagjai iskolai végzettsége. A legfeljebb alapfokú végzettségűek egy főre jutó jövedelme 2023-ban még meghaladta az országos átlag 60 százalékát, de tavaly már csak az 58,9 százalékát tette ki. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűeké 32,7 százalékponttal haladta meg az átlagot.
A háztartások típusa, összetétele szerint is jelentős különbségek figyelhetők meg. Az egyedül élő 65 év alattiak nettó jövedelme volt a legmagasabb, közülük a férfiaké 13,2 százalékponttal haladta meg a nőkét. Az egy főre jutó nettó jövedelem a három, vagy több gyerekkel élő kétszemélyes háztartások esetében volt a legalacsonyabb, a korábbi évekhez hasonlóan. A gyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme a gyermektelenekéinek alig több mint kétharmadát érte el.
Úgy tűnik azonban, hogy a 25 év alattiak elkezdték behozni a lemaradást. A korcsoport egy főre jutó nettó jövedelme még mindig több mint 20 százalékkal maradt el az országos átlagtól tavaly, de a 2023-as különbség ennél is nagyobb volt.
Tízből négy magyarnak nem telik nyaralásra
Tavaly 787 ezren éltek súlyos anyagi és szociális deprivációban – azaz nélkülöztek – Magyarországon. Ez 83 ezer fővel alacsonyabb 2023-hoz képest, de továbbra is Budapest lakosságának a felét teszi ki.
Ezt a mutatót a statisztikai hivatal 13 tétel alapján határozza meg: akik legalább 7 tételben anyagi okból hiányt szenvednek, bekerülnek ebbe a csoportba. Ilyen tétel például, hogy valaki megengedhet-e magának évente egyszer egyhetes üdülést: a magyar lakosság 39 százaléka ezt továbbra sem teheti meg. Egy másik szempont, hogy egy váratlan kiadásra van-e fedezete: ez a mutató ismét 30 százalék fölé emelkedett tavaly. Jó hír viszont, hogy azoknak az aránya, akik megtehetik, hogy elhasználódott ruháik helyett újat vegyenek, nőtt az előző évben.
Egy másik, az Eurostat által is használt mutató a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma. Magyarországon tavaly 1 millió 819 ezer ember tartozott ebbe a csoportba: ez 19,4 százalékos arány, amely az uniós átlag alatt van. Az észak-magyarországi régió azonban továbbra is a közösség egyik legrosszabb helyzetű térsége: mutatója pedig tavaly ismét 30 százalék fölé emelkedett, szemben a budapesti 10,7 százalékkal.
Fotó: KSH
Érdekesség, hogy a középfokú végzettségűek közül is ebbe a csoportba sorolható minden ötödik ember. A csoport 16,1 százalékát fenyegette a kirekesztődés kockázata 2022-ben, tavaly viszont már 20,3 százalékra nőtt az arány. Az egyedül élő, nyugdíjaskorú emberek helyzete is sokat romlott tavaly: a korábbi 33,2 százalék után 39,1 százalékuk tartozik a kockázatos csoportba, ez kétszerese az országos átlagnak.
Nagyot nőtt a kockázatos csoportba tartozók aránya a roma népességen belül is. Tavaly a romák több mint háromnegyedét fenyegette a szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata, ami jóval meghaladja az előző évek szintjét. A súlyos anyagi és szociális depriváció szintje azonban alig változott a roma népesség körében: a hivatal szerint ez arra utal, hogy elsősorban a relatív jövedelmi helyzetük romlott, egyre több háztartás került a szegénységi küszöb alá.
