2008. április 11. 06:29

Az Állami Számvevőszék nemrégiben közzétett jelentésében élesen bírálta a kormány gazdaság fejlesztési tevékenységét, és leszögezi, hogy évi 1500 milliárd forint felhasználása teljesen átláthatatlan. A jelentésben egyébként még több negatív adatot és éles bírálatot olvashatunk az államháztartással kapcsolatban, mely úgy látja, időnként az állam tékozló koldusként gazdálkodik a forrásokkal.

Mire megy a pénz? (Mfor-montázs)

Miközben a tavalyi évig a 2000-es éveket négy százalék körüli GDP növekedés jellemezte, 2007-ben a kormány restriktív politikájának köszönhetően alaposan megtorpant a fejlődés, a bővülés üteme 1,4 százalékra esett vissza. Ez a régióban található országok növekedési rátájához képest igen gyenge, összehasonlításul az Unió becslései szerint Csehország 5,8, Lengyelország 6,5, Szlovákia 8,7 százalékos bővülést ért el. Eközben a foglalkoztatottsági mutatók sem mutatnak javulást.

Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben felerősödött az a szakmai vita, hogyan és mennyivel lehetne csökkenteni az állami kiadásokat. Abban ugyanis a közgazdászok (és a politikusok) között is egyetértés mutatkozik, hogy a (legálisan működő) gazdasági szereplőket terhelő járulékok és adók a magyar gazdaság versenyképességének kerékkötői, így nem érdektelen, hogy az államigazgatást felügyelni hivatott szerv hogyan látja a kormányzati gazdálkodást.

Kiadáscsökkentés, vagy hatékonyabb beruházás politika

Az MNB elnöke 2000-2500 milliárd forintos adóteher-könnyítést említett a közelmúltban megjelent dolgozatában, emellett egy átfogó jellegű szociálpolitikai revízió szükségességét vetítette előre. Nem megkérdőjelezve az előző megoldási javaslat igazságtartalmát érdemes azonban egy másik nézőpontból is megvizsgálni a kérdéseket. Közismert tény, hogy a költségvetés óriási összegeket fordít fejlesztéspolitikai célokra. állami és uniós forrásokból, amelyek a hazai vállalkozások fellendítését volnának hivatottak elérni.

Az állami fejlesztéspolitika fogalma valójában nem más, mint a fejlesztési költségvetési prioritások konzekvens és koherens megfogalmazása. Nos, az Állami Számvevőszék márciusi jelentésében mutatott rá arra, hogy az említett fogalom inkább teoretikus, ugyanis Magyarországon jelenleg ilyen nincs. Az éves, mintegy 1500 milliárd forint elköltése tervszerűtlen, és az ÁSZ jelentésben vizsgált három évben 4503 milliárd forintot tett ki. Ez az összeg a jelenlegi 1,3 millió vállalkozásra vetítve egyenként mintegy 3,5 millió forint támogatást jelentene.

Átfogó koncepció nélkül költekezünk

Az általános vélekedést a korrupcióról az állami támogatásokkal kapcsolatban a Transparency International legújabb jelentése nem támasztja alá, bár a legújabb vizsgálataik szerint e téren is rontottunk.

Komolyabb problémákat vet fel az említett jelentés, amely kimondja a fejlesztéspolitika csődjét. Az ÁSZ jelentésben meglehetősen negatív adatokat és következtetéseket találhatunk, például a következőt: ”A Magyar Köztársaság éves költségvetési törvényei az elmúl években anélkül irányoztak/irányoznak elő közel 1500 milliárd forint összegben gazdaságfejlesztési jellegű államháztartási kiadásokat, hogy meghatározták volna hazánk közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztésének átfogó stratégiáját.”

A problémahalmazt a politikai döntések ingatagságán túl a közigazgatási eljárás hibái és a jogszabályi hiányosságok okozzák. Jellemző, hogy miközben Országgyűlési Határozat érvényes (100/2007) a kérdéskörre, azt a PM nem tekinti magára nézve kötelezőnek mutat rá a számvevőszéki riport, és hasonló a helyzet a csúcsigazgatásban is.

A Miniszterelnöki Hivatal módszertani útmutatója, a Kormányzati Stratégia-alkotási Követelményrendszer 2004 végén készült el, azonban csak a GKM, OM, KVVM alkalmazta azt, és azt is két éves késedelemmel. 2005-ben készült el az Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció, viszont aktuálisan a célokat a költségvetési törvényekben szabályozták. Az uniós direktívák és a logika is egy másfajta elvrendszert követelne meg: az úgynevezett programszemléletű költségvetési tervezést, amely perspektivikusan, nagyobb távlatokban és koncepciózusan határozná meg a fejlesztési források elosztását - húzzák alá a számvevők.

A jogharmonizáció, a koncepciók összehangolása egy átfogó tervezési mechanizmust kívánna meg tehát (erre amúgy a fejlesztési koncepció is rámutat, 2007-ig kellett volna azt megalkotni), ez azonban nem készült el.

További problémát okoz, hogy nincs átfogó kimutatás a kifizetett összegekről, és a költségvetési törvényjavaslatokban sincs összegző tájékoztatás a hosszú távú kötelezettségvállalásokról és kiadási tételekről. Hatástanulmányok, elemzések pedig alig-alig készültek. Mindezek mellett pedig nincs egységes, kötelező előírás az ágazatok szakmapolitikai terveinek összehangolására, mint azt az ÁSZ jelentés hangsúlyozza.

Ebből nem lesz gazdasági növekedés

A magyar költségvetés kiadási oldalon évente mintegy 8300 milliárd forintot fordít különböző célokra. Ebből fejlesztéspolitikai jellegű összeg éves szinten átlagban 1500 milliárd forint. A teljes büdzsé mintegy 18 százalékának megfelelő összeg kerül ki a gazdaságba átláthatatlanul, és mint az eredmények mutatják alacsony hatásfokkal.

Amennyiben ezen nem változtat a politika, figyelembe véve azt is, hogy a már kihirdetett uniós nagyprojektekre sem érkeztek még be Brüsszelbe a pályázataink, valószínűleg a gazdaság továbbra is ugyanebben a tempóban fog fejlődni. Rendíthetetlenül játssza tehát tovább a tékozló koldus szerepét a magyar állam.

Menedzsment Fórum