Felcsuti Péter az IIR konferenciáján azt mondta: nem a lakosság eladósodásának mértéke, hanem a devizaarány okozza a problémát, s ezért mindenki egyaránt felelős. Felelősöket és vitatható döntéseket mindig lehet találni, ennél azonban izgalmasabb kérdés Felcsuti Péter szerint az, hogyan valósulhatott meg az elmúlt tíz évben olyan gazdaságpolitika, amely a jövőbeni jövedelem elköltésére épült.
Ha a gazdaságpolitika a fogyasztás terén nyit lehetőségeket, a bankok nem nagyon tehetnek mást, mint hogy "rámozdulnak" erre. Ha az elmúlt tíz évben erőteljes beruházás- és exportösztönző gazdaságpolitika valósult volna meg Magyarországon, ami ezzel párhuzamosan a megtakarításokat ösztönözte volna, az összes szereplő - beleértve a magyar bankszektort - ebbe az irányba ment volna. A kereskedelmi bankok azzal a lehetőséggel éltek, amit a piac kínált nekik, ezért nem érheti szemrehányás őket - jelentette ki.
Felcsuti Péter hangsúlyozta: a magyar bankrendszer az elmúlt tíz évben eredményesen működött, sikeresen növekedett, s ezzel hozzájárult a konvergenciafolyamathoz, a magyar gazdaság felzárkózásához. A pénzügyi szektor penetrációja jelentősen nőtt, a mérlegfőösszeg és a hitel aránya megduplázódott a bruttó hazai termékhez (GDP) mérten, a bankszektor tevékenysége nyereséges volt, adófizetését növelte. A kereskedelmi bankok az elmúlt évtizedben folyamatosan beruháztak, nagy munkaadóvá váltak, nem kivonták a tőkét, hanem visszaforgatták - emlékeztetett.
A bankmentő csomagról úgy vélekedett: erre mostani állapota szerint nincs szüksége a magyar bankrendszernek, feltételezve, hogy a piacok működnek, a bankok normális veszteségeket szenvednek el és hozzáférnek azokhoz a forrásokhoz, amelyek normális körülmények között rendelkezésre állnak. A bankoknak adott tőkejuttatások mögött mindenhol a jövőbeni aggodalmak állnak - mondta a bankvezető.
Felcsuti Péter szerint elég világos, hogy a magyar hatóságok a bankmentő csomag kapcsán egy, maximum két bankra gondoltak, az erre szánt összeg is nagyon szerény. "Mondjuk ki bátran, az OTP-re gondoltak" - tette hozzá.
A magyar állam nem gondolta azt, hogy a Raiffeisen Bankot, az UniCredit Bankot vagy például az Erste Bankot kellene tőkejuttatásban részesíteni. Hangsúlyozta: nem azért, mert jobb helyzetben vannak, mérlegadataik jobb képet mutatnak. Az ok: az OTP-nek nincs olyan tulajdonosi háttere, mint az említett hitelintézeteknek, továbbá, mert "a felfogás az, hogy az OTP magyar". A magyar állam, a magyar gazdaság fizetőképessége szempontjából pedig egy olyan bank, amelyet mindenki magyarnak nevez, rendszerkockázatot jelent, ha fizetési problémák állnának elő.
Az OTP Bank menedzsmentjének voltaképpen a jövőbeni kockázatok szempontjából értelmes megfontolnia egy ilyen kvázi mentőcsomagban való részvételt, és nem feltétlenül azért, mert bármi baj lenne az eszközállományával, nyereségességével, költséghatékonyságával - mondta Felcsuti Péter, aki szerint a többi bank nemigen fog ebben a csomagban részt venni, mert konszolidált bankcsoporthoz tartoznak.
Azokra a felvetésekre, hogy Magyarországnak túlságosan nagy a külföldi kitettsége, úgy vélekedett: 80 százalékban külföldi tulajdonban lévő bankok tartoznak a "világnak". Mivel ezek Magyarországon működnek, van valamennyi magyarországi "stichje" is a dolognak, de a Raiffeisen Bank adóssága elsősorban a Raiffeisen csoport adóssága.
Ha a Raiffeisen Magyarországon felvett volna egy kétéves hitelt egy másik banktól, és ezt nem tudná visszafizetni, az a Raiffeisen Bankra nézve volna rendkívül kellemetlen hír. A jelentős devizahitel-állomány is az adott kereskedelmi bank kockázata, az újratőkésítés, a likviditás biztosítása pedig az anyabank feladata - szögezte le.
Felcsuti Péter a jelenlegi helyzetről elmondta: a magyarországi kockázatok nagymértékben növekednek, a hitelezési veszteségek 60-80 százalékkal is emelkedhetnek. Jól látható, hogy a kereskedelmi bankrendszer likviditása jelentősen romlott, a szabad források szűkültek. Az anyabankok a likviditást, tőkeellátottságot fenn fogják tartani, de az aktivitás bővítéséhez kevésbé fognak többlet likviditást biztosítani, mert az ehhez elvárt tőke jelentősen növekszik. A romló portfolió következménye a romló jövedelmezőség, miközben a befektetők profitelvárása növekszik, amivel azt üzenik, túlsúlyosnak tartják a közép-kelet-európai kitettséget.
Mindez a bankvezér szerint nehezíti a reálgazdaság kilábalását a recesszióból. Anticiklikus gazdaságpolitikára Felcsuti Péter szerint nincs mód, mert Magyarország elfogyasztotta azt a pénzt, amiből ezt meg lehetne valósítani. Más megoldást nem lát, mint hogy a magyar kormány nemzetközi pénzügyi szervezetektől szerezzen forrást a reálgazdaság finanszírozásához.
