A GKI szerint az idén az ipar és az export már az első negyedévben nőtt, a munkanélküliség és a fogyasztás-visszaesés viszont ekkor tetőzött. Az elemzés szerint a második félévben már szerény növekedés lesz, az infláció érdemben lassul. A folyó külső és belső egyensúly európai összehasonlításban kiváló lehet, az utóbbi még esetleges szerkezeti változásokhoz vállalt többletkiadások esetén is bőven az EU-átlag alatt tartható.
Kiemelik, hogy a magyar gazdaság helyzetét elsősorban a világban és az EU-ban végbemenő globális változások határozzák meg, ezért a választások után megalakuló kormány hatása a 2010. évi gazdasági folyamatokra valószínűleg kisebb lesz az általában gondoltnál, míg az azt követő időszakot már jelentősen befolyásolhatja.
A GKI szerint a következő kormány gazdaságpolitikája sem mehet szembe a nemzetközi pénzvilág és intézmények elvárásaival: szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, csökkenő külföldi, és előbb-utóbb mérséklődő államadósság-rátát eredményező pályán kell tartania az országot. Rövid távon inkább csak gesztusértékű változásokra - például sok részletkérdésen változtató, de a folyamatok fő vonalán nem módosító pótköltségvetésre -, lehet számítani.
Az elemzés szerint ugyanakkor a kormánynak az év során - például egy aktualizált konvergenciaprogram keretében - érdemi stratégiai döntést kell hoznia arról, hogy még az adott kormányzati ciklusban be akarja-e vezetni az eurót. A GKI szerint ez kívánatos lenne, további érdemi átalakításokat, reformokat igényelne például az önkormányzati rendszerben, az oktatásban és az egészségügyben.
A gazdaságkutató intézet szerint talán járható egy evickélő, konfliktus-minimalizáló, gazdaságpolitika is. Ez a viszonylag tartósan 4 százalék körüli - EU összehasonlításban még évekig viszonylag kedvező - államháztartási hiányt az adócsökkentéssel, s az ehhez szükséges források minél kevesebb konfliktussal járó előteremtésével indokolná. E gazdaságpolitikában nagyobb szerepet kapna az - a következő kormány retorikájában minden bizonnyal hangsúlyos - "patrióta-etatista" megközelítés is, amely a magyar kkv-szektor, a magyar gazdák és az állami cégek állami pénzeszközökkel való segítését jelentené - olvasható az elemzésben. Hozzáteszik: "furcsa módon ez aligha javítaná a vállalkozások versenyképességét, viszont félő, hogy a növekedés és az állami szolgáltatások színvonala - a kiterjedtebb állami szerepvállalás, a kisebb hatékonysági követelmények miatt - az egyébként lehetségesnél gyengébb lenne".
A GKI szerint elvileg elképzelhető egy osztogató, az államháztartási hiányt és államadósságot megemelő, a nemzetközi szervezetekkel való nyílt konfrontációt vállaló gazdaságpolitika is, ez azonban már viszonylag rövid távon olyan következményekhez - leértékelődés, kamatemelés, magasabb infláció, tartós stagnálás, tőkemenekülés - vezetne, amelyek miatt erre reálisan nem lehet számítani.
MTI
