Kilépnek a skótok, kilépnek a britek?
A továbbiakban a kormány tervei közé tartozik a nagy infrastruktúra-beruházások beindítása, a képzés, és a gyakornoki rendszer továbbfejlesztése, valamint a kis- és középvállalatok támogatása is. A kétségtelen eredmények mellett ugyanakkor foglalkozni kellene a mostani fellendülésben is megjelenő kockázatokkal, ideértve az ismét felpörgő ingatlanpiacot- és árakat, a City szerepét, vagy a külkereskedelmi teljesítményt is. Ezen felül az ország számára további két igen komoly kockázati tényező is jelen van: Skócia esetleges kiszakadása az Egyesült Királyságból (amiről 2014. szeptember 18-án lesz népszavazás), illetve a britek kilépése az EU-ból (amiről konzervatív választási győzelem esetén 2017 vége előtt várható referendum). Érdemes röviden áttekinteni e két lehetséges esemény következményeit az érintett felek számára.
Skócia legyen-e független ország?
Skóciában a függetlenségpártiak fő érvei közé tartozik a teljes fiskális önállóság megteremtése (jelenleg a náluk beszedett adóknak csak a 7 százaléka fölött rendelkeznek). Azt is hangsúlyozzák, hogy az olaj- és gázmezőkből származó bevételek (a tengeri lelőhelyeket lényegében Skóciához tartozónak tekintik), illetve a versenyképes iparágak, egyetemek és tudomány mind a lakosság életszínvonalának jelentős emelkedését eredményeznék.
Végre nem London-központú, hanem a skót igényeknek megfelelő fejlesztésekre kerülhetne sor, megvalósulhatna az önálló védelem és az atomfegyverek eltávolítása az újdonsült állam területéről. Nem kellene olyan központi kormányok uralma alatt élni, amelyek programját a skót szavazók nem támogatják (az országos választásokon a skótok jellemzően munkáspárti szavazók, márpedig az elmúlt 68 évben csak 34-ben volt baloldali kormány).
Az ötmilliós Skócia ugyanakkor veszíthet is a kiválással. Hosszadalmas vitáknak néznének elébe Londonnal, ami a tengeri határt és a szénhidrogén erőforrásokat illeti, valuta-bizonytalanság lépne fel (Skócia megtartaná az angol fontot, amit a Bank of England elutasít), és várhatóan munkahelyek vesznének el (a brit államigazgatási és védelmi szektorban éppúgy, mint a nagyobb piacra termelő vagy szolgáltató cégek várható áttelepülése miatt).
A nulláról kellene felépíteniük nemzetközi kapcsolataikat, miközben néhány kulcspozícióból (ENSZ BT, G20) kiesnének. Csatlakozási tárgyalásokat kellene bonyolítaniuk a NATO-val és az EU-val, miközben a tagsággal járó előnyöket átmenetileg elveszítenék (nem is beszélve arról, hogy a szeparatizmust ellenző tagországok akár vétójogukkal is élhetnek a skót csatlakozást illetően!). Az Egyesült Királyság ugyanakkor semmit nem nyerne, viszont veszteségei közé lenne sorolható közjogi státuszának megváltozása és nemzetközi helyzetének meggyengülése, a GDP (9 százalékos) zsugorodása és elesés az adó- valamint szénhidrogén-bevételektől.
Közvéleménykutatások szerint a népszavazás kérdésére – "Skócia legyen-e független ország?" – 2014 júniusának végén még mindig a "nem" vezetett, ám az elmúlt hónapok fő trendje alapján az ellenzők inkább stagnáló tábora mellett a bizonytalanok aránya rohamosan csökken, és ők mind az "igen-tábort" erősítik. Így az olló szűkül, de az arány még mindig 49-37 százalék, tehát egyelőre úgy tűnik, nagyobb esély van arra, hogy Skócia nem lesz a nemzetközi jog új alanya a közeljövőben.
London kilépjen-e?
Bár London nem örülne Skócia kiválásának, az ország egy nagyobb egységből, az Európai Unióból való kilépést fontolgatja. Az Egyesült Királyság szempontjából a fő érvek között van az önállóság mind a külgazdasági kapcsolatokban, mind a jogalkotásban és számos politikaterületen is (pl. szociálpolitika, bevándorlás). További szempont számukra, hogy nem kellene hozzájárulni az EU költségvetéséhez, ami évente GDP-ben mérve kb. 0,5 százalékos megtakarítást jelentene. Az ellenérvek között említhető ugyanakkor az ország nemzetközi szerepének át- és valószínűleg leértékelődése, a brit piacok vonzerejének csökkenése a külső nagy befektetők szemében, de a már ott működő cégek számára is piacjutási nehézségek léphetnek fel, attól függően, milyen kapcsolatokat sikerülne kialkudni az EU-val.
Kimaradnának a jogalkotásból, és a tágabban értelmezett döntéshozatalból, miközben számos területen továbbra is fennmaradna a külső alkalmazkodási kényszer. Az Unió más országaiba igyekvő brit migránsok helyzete is nehezebbé válna. Emellett várhatóan a költségvetési megtakarítás sem lenne olyan jelentős, hiszen például egy EGT-típusú megállapodás esetén a piacra jutásért cserébe be kellene fizetni bizonyos összegeket az uniós kasszába (miközben a mainál jóval csekélyebb támogatásra lennének jogosultak).
A britek kiválásával szűkülne az integráció mélyítését hátráltatók tábora, bár egy kritikus hang elvesztése sem feltétlenül pozitívum. Emellett azonban az Unió csak veszítene, hiszen önmaga is meggyengülne a nemzetközi porondon mind gazdasági, mind politikai szempontból, miközben a költségvetést is nettó veszteség érné.
Egyelőre tisztázatlan, hogy pontosan mit takarna az EU szerződés 50. cikke alapján kitárgyalt kilépési megállapodás, illetve, hogy ezt követően a szigetország milyen kapcsolatot építene ki az EU-val. Egy egyszerű szabadkereskedelmi megállapodás jelentős visszalépés lenne a mostani helyzethez képest, és valószínűleg nem elégítené ki a brit gazdasági érdekeket. A svájci modell lényege, hogy több mint száz kétoldalú szerződéssel kötődik az Unióhoz, ennek vonzereje is kétséges. Szóba jön az EGT-tagság is, ám ez tele van ellentmondással, hiszen itt a négy szabadság kiterjesztéséről van szó, amelyen belül a munkaerő szabad áramlása alól várhatóan kivételt kérnének. A tagdíjat azonban itt is át kellene utalni, miközben a belső piaci szabályozásba nem szólhatnának bele. Végül a vámunió is elképzelhető lenne (ld. török modell), ám itt éppen a külgazdasági önállóságról kellene lemondani, ezért ennek nincs realitása. A majdani népszavazás előtt tehát ezeket a szempontokat is alaposan mérlegelni kell.
Összegzésként elmondható, hogy az Egyesült Királyság rendkívül súlyos és hosszú válságon van túl – a válságkezelés lassan meghozza eredményét. A növekedés beindult, a munkanélküliség csökken, a közpénzügyi trendek biztatóak, a bankszektort sikerült talpraállítani. Bár a kedvező fejlemények mellett a belső kockázatok is kitapinthatók (ingatlanpiaci helyzet, a gazdaság szerkezetének változatlansága), az ország számára ezeken túlmenően középtávon a legnagyobb kihívás Skócia kiszakadása, valamint az európai uniós tagság feladása lenne.
Vida Krisztina
MTA KRTK VGI
főmunkatárs
