"Amagyar költségvetés terhelhetősége jelenleg lényegében zéró, azonban ha egy eszközkezelő felállítása kellően transzparens, akkor arra lehet bevonni piaci forrást, ami nem az államkasszát terheli" - mondta a csütörtöki sajtóbeszélgetésen Bunna Gyula, a PwC igazgatója. A cég szakemberei 11 olyan országot vizsgáltak, ahol már létrejött hasonló intézmény, arra a következtetésre jutottak, hogy a legfontosabb minél előbb kidolgozi a pontos részleteket.
Hajléktalanok százezrei helyett
Az eszközkezelő mindenhol a problémás hitelek kezelésére létrejött speciális pénzintézet, melyet általában az állam hoz létre. Célja, hogy a problémás portfóliót átvegye a pénzintézetektől, illetve a bankok ügyfelei ne szoruljanak a társadalom perifériájára.
"A távol-keleti országokban például az 1998-as válságot követően 10-25 százalék között volt a nem teljesítő hitelek aránya, amikor létrehozták az eszközkezelőket. Az idei év végére várhatóan Magyarországon is eléri majd a 90 napon túli késedelem aránya ennek a sávnak az alját" - mondta Bunna Gyula, a PwC igazgatója.
A vizsgált országokban az eszközkezelő finanszírozását vagy teljes egészében állami forrásból, vagy kötvénykibocsátásból oldották meg - állapította meg a vizsgálat. A cég igazgatója szerint ha transzparens szabályozást hoz létre a kormány, akkor be lehet vonni piaci forrásokat az eszközkezelő finanszírozására. "Fontos, hogy az intézmény felállítása előtt teljes képet kapjunk az érintett problémás portfólióról, földrajzilag, jövedelmileg is lebontsuk az ügyfeleket kisebb csoportokra" - emelte ki Bunna Gyula.
A PwC szakértője szerint a kormánynak minél előbb döntést kellene hoznia arról, kiknek a hitelét hajlandó átvállalni, ezt követően pedig tesztelni kell a tőkepiacokat, van-e piaci forrás arra a célra. "Minden olyan hír, ami megjelenik az eszközkezelőről, de nem tartalmaz konkrétumokat, csökkenti az ügyfelek törlesztési hajlandóságát" - hívta fel a figyelmet a kockázatokra a szakember.
Bunna Gyula szerint a bankok is érdekeltek lennének egy eszközkezelő létrehozásában, hiszen jelenleg nagy mértékben sújtja őket a problémás hitelek magas aránya. Ezek mind a tőkét terhelik, ezen keresztül pedig limitálják a hitelezési teljesítményt. A PwC igazgatója szerint a pénzintézetek ha minden költséget összeadnak, akkor rövidtávon sem járnak annyira rosszul, hosszú távon pedig számukra is egyértelműen kedvező lenne az eszközkezelő.
A malájoknak bejött
Bunna Gyula a vizsgált országok közül Malajziát emelte ki, hiszen az ott létrejött rendszer hasonlít jelenleg leginkább a magyar helyzetre. A távol-keleti országban 1998 novemberében történt az első tranzakció, majd 2005-ben zárták le az eszközkezelő működését. A maláj eszközkezelő a fedezett és fedezetlen lakossági hiteleket, illetve a kis- és közepes vállalkozások kölcsöneit vette át, illetve egyedi elbírálás alapján lehetőséget adott a nagyvállalati hitelek finanszírozására is.
A mintaországban is kétséges volt, hogy nyereséges lesz-e az eszközkezelő létrehozása, de a maláj kormány már a létrehozás előtt azzal számolt, hogy ha veszteséges is lesz az akció, akkor is kisebb lesz a veszteség, mint ha hagynák a bankok kezelésében a rossz portfóliót. Előzetesen a GDP 18 százalékára becsülték a mentőakció állami költségeit, végül öt évre elosztva a nemzeti össztermék 3 százalékát emésztette fel.
Malajziában az eszközkezelő átlagosan 46 százalékos áron vette át az eszközöket a bankoktól. Először megállapították az ügyfelek törlesztési képességét, majd abból számolták vissza, hogyan kell a feltételeket alakítani. A bankokat azzal próbálták ösztönözni az együttműködésre, hogy megállapodtak: ha az eszközkezelő profitot ér el a portfólión, akkor annak 80 százaléka a bankokat illeti. Ezzel a lépéssel sikerült elérni, hogy a rossz hitelek 92 százaléka az eszközkezelőhöz került.
Beke Károly
Mfor.hu
