Mind a februári tényszámok, mind az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) "viselkedése" arra enged következtetni, hogy az év második hónapjában rekordot ért el a központi kormányzat adóssága. Az ÁKK a tegnapi napra ugyanis háttérbeszélgetést szervezett a magyar sajtó képviselői részére arról, hogy az adósság tekintetében milyen mutatókra érdemes figyelni. Az "oktatás" alapvető üzenete a különböző sajtótermékek beszámolója szerint (az mfor.hu nem vett részt az eseményen) az volt, hogy nem az adósság nominális szintjét, hanem annak a nominális GDP-hez viszonyított arányát érdemes figyelni. A GDP-hez viszonyított adósságszint úgy is csökkenhet, hogy közben a nominális adósságszint még nő is. (Erről később, a cikk végén írni fogunk.)
Bár ez a megállapítás abszolút helytálló, az is tisztán látható, hogy az adósságkezelő elkezdte az újságírók felkészítését a rossz adatra, illetve annak megfelelő módon történő interpretálására.
Ráadásul az ÁKK saját honlapján általában minden hónap tizedeke környékén szokta táblázatos formában nyilvánosságra hozni a központi kormányzat előző hónap végén fennálló aktuális adósságszámait, amire most márciusban eddig hiába vártunk. Ezt követően pedig szöveges értékelés formájában a mögöttes folyamatokat is vázolja. A várhatóan rekordszintű adósság azonban úgy tűnik, átírta a szokásos kommunikációs forgatókönyvet. A táblázatos adatokra eddig hiába vártunk, helyette az adósságkezelő háttérbeszélgetésre hívta a sajtó képviselőit.
Miért lehetett csúcson az adósság február végén?
Ezt viszonylag egyszerűen ki lehet számolni. Ahogy azt az mfor.hu március elején már megírta, összesen 715,6 milliárdnyi forint alapú állampapír járt le februárban, mellyel szemben 732 milliárdnyit adott el az ÁKK. Bár ez önmagában mindössze 16,4 milliárdos növekmény, február közepén Magyarország 3,25 milliárd dollárnyi (2,5 milliárd euró) devizakötvényt is értékesíteni tudott, amellyel szemben "csak" egymilliárd eurónyi kötvény járt le. Vagyis azt itt kimutatható 1,5 milliárd eurónyi többlet - a február végi 296,25-ös árfolyammal számolva – forintban 444 milliárdos pluszt jelent. Emellett a Prémium Euró Magyar Államkötvényből (PEMÁK) is sikerült további 104 millió eurót, vagyis 30,8 milliárdnyit eladni.
Ez a három tétel már önmagában 500 milliárd körüli növekedést jelent, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a januárban már meglévő és februárban le nem járó devizakötvények forintban kifejezett összege 1,32 százalékkal nőtt, mivel a hazai fizetőeszköz euróval szembeni árfolyama a januári 292,4-ről 296,25-re emelkedett. (Önmagában ez is 100 milliárd euró körüli romlást jelent.) Márpedig ez az 500 milliárdos plusz is bőven elég ahhoz, hogy a januári 21 187,8 milliárdnyi adósság meghaladja az eddigi rekordértéket, a 2011. novemberi 21 426,1 milliárdos állományt.
Mi is óva intünk
Ugyanakkor, ahogy azt tegnap az ÁKK az újságíróknak, úgy most mi az olvasóinknak szeretnénk hangsúlyozni, hogy a központi kormányzat nominális adósságszintjéből, különösen annak évközi értékéből nagyon mély következtetéseket nem érdemes levonni. Egyrészt azért, mert az államháztartás finanszírozásának éves lefutása nem egyenletes, elég csak arra gondolni, hogy hazánk ritkán lép ki a nemzetközi piacra, a mostani előtt legutóbb 2011 tavaszán bocsátottunk ki devizapapírokat. Így egy-egy ilyen kibocsátás után az adósságszint megugrik, majd a lejáró kötvények, illetve az IMF-törlesztések kifizetésével fokozatosan visszacsökken. (Ilyen törlesztésre most márciusban is volt, illetve lesz még példa).
Másrészt az ÁKK havi adatai a központi kormányzat adósságát tartalmazzák, ami ugyan az államháztartás adósságának túlnyomó részét adja, de nem a teljeset. Emellett további ezermilliárdot tesz ki az önkormányzatok (és kisebb mértékben a tb-alapok) adóssága. Márpedig az önkormányzati adósság átvállalása növeli a központi kormányzat adósságát, de a teljes államháztartásét nem, mivel az állam az egyik zsebéből (önkormányzat) a másikba (kormányzat) rakja át a kötelezettséget.
Harmadrészt pedig nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy a nominális GDP még stagnáló vagy enyhén csökkenő reálgazdaság mellett is növekszik az inflációnak köszönhetően. Vagyis hiába volt tavaly 1,7 százalékos recesszió Magyarországon, az 5,7 százalékos infláció növelte a nominális GDP-t (27 886 milliárdról 28 276-ra). Így történhetett, hogy bár a központi kormányzat adóssága a 2011 decemberi értékéről mindössze 1,1 százalékkal csökkent, az államháztartás GDP-hez viszonyított aránya ennél nagyobb mértékben, 81,4 százalékról 79-re esett vissza.
szp
mfor.hu
