A bankszektor a gazdasági válságra válaszul nemcsak Magyarországon, hanem a világ többi részén is drasztikusan csökkentette hitelezési tevékenységét, ami a lakosság mellett a vállalatokat is érzékenyen érintette - ismerteti az állami tulajdonú társaság közleménye. A magyarországi kkv szektorra már a válság előtt is az alultőkésítettség volt a jellemző, a válság után pedig a cégek hitelhez jutási lehetőségei is jelentősen csökkentek. A kkv-k körülbelül 80 százaléknak nincs bankhitele, a többség vagy méretgazdaságossági okok miatt vagy a biztosíték hiánya miatt nem tud ilyen módon forrást bevonni.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a magyar kkv szektor finanszírozási szerkezete meglehetősen egyoldalú, a fejlett országokban sokkal nagyobb a bankhitelekkel való lefedettség a szektorban, miközben ehhez olyan egyéb alternatív forrásbevonási lehetőségek is társulnak, mint a kötvénykibocsátás vagy a kockázati tőke. Miközben a régióban a GDP 0,1 százalékát éri el az ilyen jellegű befektetések aránya, addig a fejlett országokban nem ritka az 1 százalékos érték sem.
Az EU számára különösen fontos a kkv szektor, hiszen a legnagyobb foglalkoztatóról van szó a gazdaságban, nem beszélve arról, hogy a GDP-ben komoly részarányt képviselnek a kis- és középvállalkozások. Többek között ezért hozták létre a JEREMIE-programot is, amely több lépcsőben kíván pénzügyi támogatást nyújtani a cégeknek. A program részét képezi a kedvezményes kkv hitelezési konstrukcióktól kezdve, a garanciavállaláson át a tőkeági finanszírozás is, vagyis a magántőke befektetés.
Jelentkezzen szeptember 16-ig kedvezményes áron!A hagyományos kockázati tőke befektetők általában olyan kkv-kat keresnek, amelyek megfelelő növekedési potenciállal rendelkeznek, innovatívak a saját iparágukban és változásra nyitott tulajdonos(ok) és menedzsment áll mögöttük.
A nemrégiben felállt állami alapkezelőnek köszönhetően olyan, a hagyományos iparágakban működő cégek is részesülhetnek a kockázati tőkéből, amelyeket egy piaci alapú tőkebefektető esetleg nem választana ki, például az alacsonyabb megtérülési ráta miatt. A Széchenyi Tőkealap-kezelő pont ezeket a vállalkozásokat keresi, mert a termelő iparágakban 10-15 százaléknál nagyobb növekedés nem várható, így kívül esnek a kockázati tőke jelenlegi célpiacán. A tőkealap-kezelő 2015 végéig 120-150 projekt lebonyolítását célozta meg.
"A legfontosabb különbség a kockázati tőke bevonásánál, hogy a cég a kapott forrásért cserébe tulajdonrészt enged át a befektetőnek, aki annak értékesítéséből fogja 5-7 éven belül a nyereségét realizálni. Itt nem hitelági finanszírozásról van szó, tehát a vállalatnak nem a hitelt és annak kamatait kell visszafizetnie, hanem a befektető kivásárlásakor a hozammal növelt tőkét. További kockázat, hogy az üzleti tervtől eltérő eredmények esetén a vállalat irányítását részben át kell adni, és a működési folyamatba külsős befektetőket is be kell engedni. Ez azonban még mindig egy jobb kompromisszum, mint a hitelek nemfizetése esetén a vagyontárgyak értékesítése vagy a vállalkozás felszámolása" - idézi a közlemény Török Józsefet, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. üzletfejlesztési igazgatóját.
A JEREMIE-program magyarországi tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy nagyon sok cég esetében éppen az jelenti a legfőbb korlátozó tényezőt, hogy a tulajdonosok nem akarnak lemondani a tulajdonuk egy részéről, és jobbnak látják, ha saját erőből fejlesztik tovább a cégüket. További probléma, hogy Magyarországon nagyon sok cég még nem tudott olyan fejlődési szakaszba elérni, ahol a kockázati tőkések már szívesen befektetnének, még akkor is igaz ez, ha egy kiváló ötletről van szó - állapítja meg az alapkezelő.
A tőkebefektetők komoly kockázatot vállalnak, amikor egy induló vállalkozásba, vagy egy ígéretes növekedés előtt álló cégbe szállnak be több tíz- vagy százmillió forinttal, ennek megfelelően komoly kiválasztási folyamat előzi meg a befektetést. Jellemzően több mint fél évnek kell eltelnie addig, amíg a befektetésre ténylegesen sor kerülne. Rendkívül fontos éppen ezért annak a felmérése, hogy pontosan milyen összegű tőkebevonásra van szükség, és hogy azért cserébe milyen mértékű tulajdoni részesedés illetve többletjogok kerülnek át a kockázati tőkebefektetőhöz.
A befektetők a szerződés megkötésekor már azzal is tisztában vannak, hogy milyen időtávon kívánnak a cégben maradni, a működését és terjeszkedését segíteni, és mikor jön el az a pillanat, amikor ki akarnak szállni. A befektetett összeg megtérülése az egyik legfontosabb tényező, sok esetben azért nem születhet megállapodás a két fél között, mert az innovatív iparágakra jellemző évi 20-30 százalékos megtérülés nem látható, vagy éppen a befektetés biztosítása céljából kikötött speciális jogok nem nyerik el a céltársaság tetszését.
"A társaságoknak alaposan fel kell készülniük a tárgyalásokra, tisztában kell lenniük azzal, hogy mekkora összegre van szükségük, ezért cserébe milyen tulajdonosi jogokat hajlandóak átadni, s legyen elképzelésük arról, hogy a befektető mikor szálljon ki a vállalatból. Kockázati tőkebefektető esetén számolni kell azzal, hogy az üzleti tervtől való jelentős eltérés esetén gyengülni fog a cégük feletti kontroll, ugyanakkor a finanszírozási gondok megoldásán túl akár olyan hatékony vállalatirányitási módszerre lehet szert tenni, amely nélkül nem erősödhet meg a társaság" - mutat rá a közleményben Török József.
MTI
