Az Orbán-kormány a 2013-as költségvetést 0,9 százalékos növekedésre építi, de Matolcsy György többször elmondta, hogy ő egy optimista fordulatban bízik, és ennél magasabb bővülést is el tud képzelni jövőre. Sajnos, a magyar gazdaság teljesítményét folyamatosan figyelő és elemző szervezetek (IMF, OECD, MNB, gazdaságkutatók) messze nem ilyen derűlátóak, de a nemzetgazdasági minisztertől már megszokhattuk, hogy előrejelzéseiben a növekedést illetően mindig a legoptimistább közzé tartozik (2025-ig például megduplázná a magyar GDP-t). 2011-ben az első Széll Kálmán Terv ismertetésekor minisztériumának egyik államtitkára szerint még minden esély adott volt egy 4-6 százalékos 2013-as GDP-növekedéshez, később azonban - ahogy haladtunk előre az időben - ez egyre szerényebb mértéket öltött. A 2013-as költségvetési törvényjavaslat júniusi beterjesztésekor már csak 1,6 százalékkal számolt a kormány, majd annak decemberi elfogadásakor jutottunk el a mostani, 1 százalék alatti értékhez. Igaz, a két időpont között Matolcsy előállt egy 2 százalékos bővüléssel is, amikor a munkahelyvédelmi akcióterv finanszírozását próbálta mindenféle "varázslatokkal" alátámasztani, de ettől eltekintve a kormány 2013-as GDP-re vonatkozó prognózisai folyamatosan csökkentek. Szerencse, hogy 2012 már csak két munkanapból áll, így az előrejelzés újabb vágására idén már - nagy valószínűség szerint - nem kerül sor.
2012-es tények
A 2013-as előrejelzést azonban jövőre is permanensen lehet csökkenteni, amire "jó példa" az idei év. A 2012-es évnek a költségvetési törvény alapján 0,5 százalékos növekedési céllal vágott neki a kormány. (Akkor a törvény jóváhagyása előtt 5 nappal csökkentette 1,5-ról 0,5-re a 2012-es növekedési várakozását a kormány. Előtte tavasszal még 3 százalékkal számoltak.) Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy Orbán Viktor 2011 végén, a Széll Kálmán Alapítvány zárt rendezvényén azt jósolta, hogy reális, de nehézen elérhető cél a 2012-es recesszió elkerülése.
Sajnos, nem lett reális. Már az első negyedév olyan mértékű visszaesést hozott, amelyre 2009 óta, a válság legmélyebb periódusa óta nem volt példa. Az azóta eltelt negyedévek pedig mindig alul tudták múlni a megelőző három hónapok teljesítményét, és valószínűleg a negyedik negyedéves adatok sem lesznek kirobbanóak. A KSH által közölt októberi ipari termelési adatok ugyanis 3,8, míg a kiskereskedelmi adatok 0,4 százalékos visszaesést mutatnak szeptemberhez képest. (Ugyanezek az adatok éves összevetésben -3,8, illetve -3,7 százalék.) Ugyanakkor az EU-pénzek lehívása, illetve az azokból finanszírozott beruházások némi pozitív meglepetést okozhatnak év végén.
Pedig 2012 viszonylag optimistán indult, már ami a 2011-es negyedik negyedéves adatok publikálását illeti. A nagyon negatív környezetben – 327 forintos januári rekordárfolyam az euróval szemben, a 750 körüli CDS-felár, a jegybanktörvény körüli nemzetközi huzavona és ennek következményeként elhúzódó IMF-tárgyalások – üdítően hatott, hogy 2011 negyedik negyedévében a várakozásokhoz képest viszonylag erős teljesítményt ért el a magyar gazdaság. Igaz, elsősorban a kedvező időjárást kihasználó mezőgazdaságnak köszönhetően.
Olyan sokáig Matolcsyék sem reménykedtek abban, hogy a gazdaság 2011-es lendülete 2012-ben is kitart, hiszen már az első negyedéves adat megjelenése előtt a konvergencia programban 0,1 százalékra vitték le a GDP idei várható növekedésének ütemét, ugyanakkor a második félévre újra 0,5 százalékos növekedésre számítottak. A már napvilágot látott adatok birtokában könnyen kijelenthetjük, ez sem jött be. A kormány hivatalos prognózisa 2012-re jelenleg 1,2 százalékos éves visszaesés. (Csak emlékeztetőül: a 2012-es első prognózisok még plusz 3 százalékról szóltak.)
A mögöttes tényezők
A növekedési prognózisok folyamatos erodációjával kapcsolatban a kormány és a kormányközeli elemzők általában a szintén permanensen csökkenő nemzetközi környezetre szokták "hárítani a felelősséget". Bár ebben sok igazság van, ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy a GDP összetevői közül egyedül a nemzetközi piacokkal közvetlen kapcsolatban álló nettó export az, amely jövőre is várhatóan húzza majd a magyar gazdasági teljesítményt. A nemzetközi konjunktúra alakulásától viszonylag független belső fogyasztástól és a beruházásoktól továbbra is jobb esetben stagnálást, vagy kisebb mértékű visszaesést várhatunk. A kettő közül talán a fogyasztás lehet az, amely főleg az év második felében erősebb lehet. A kormány ugyanis vélhetően a 2014-es választásokkal összhangban - miután a költségvetésben 5,2 százalékos inflációval tervezett és ehhez igazította hozzá a nyugdíjemelést és a szociális partnereken keresztül a minimálbért is - bejelentette a szabályozott energiaárak 10 százalékos csökkentését, amelynek köszönhetően az infláció - az MNB számításai szerint - 3,5 százalékos lesz. Ez pedig az 5,2 százalékos nominális jövedelememelések (nyugdíj, minimálbérek és azon keresztül a magasabb bérkategóriák) mellett jelentősebb reálbérnövekedést jelent, ami várhatóan legalább a második félévében a lakossági fogyasztás esetében minimum stagnálást tesz majd lehetővé. (Az első félévben azért nem, mert a 2011 második felében kifizetett magánnyugdíjpénztári reálhozamoknak köszönhetően 2012 első felében még nem esett vissza annyira a fogyasztás, mint a második félévben.)
A kabinet egyébként ezzel a lépéssel úgy tűnik, mintha tanult volna a kormányzása első felében hozott lépések következményeiből. Az egykulcsos adó bevezetése, a reálhozamok kifizetése ugyanis milliárdokat hagyott a magasabb jövedelmű rétegeknél, azonban ez nem hozta el a belső fogyasztás felfutását, sőt, az adójóváírás kivezetése miatt az alacsonyabb jövedelmi rétegeknél tapasztalható reálbércsökkenésnek köszönhetően idén október végére a fogyasztás már igen jelentős mértékben zsugorodott (lásd fentebb). A kormányzat mostani lépései viszont inkább az alacsonyabb bérből, illetve jövedelemből élőket próbálja meg "helyzetbe" hozni.
A beruházások területén viszont nincs érdemi változás, pedig már Matolcsy is többször elismerte, hogy ezen a "fronton" komoly problémák vannak. Ennek orvoslására Orbán Viktor nyár elején már őszre megígért egy olyan újabb Matolcsy-tervet, amely beruházási központokat hozna létre az országban. Erről ugyan ősz folyamán foszlányokban többször szó volt, érdemi lépést a kormány nem tett. Ugyanakkor először a miniszterelnök, majd Matolcsy, végül pedig Szíjjártó Péter járta végig a hazánk területén már működő nemzetközi és hazai vállalkozásokat stratégiai megállapodásokat kötve velük. Hogy ezek a megállapodások ki tudják-e mozdítani a mélypontról a beruházások volumenét erősen kétséges. A kormány ugyanis a költségvetési hiánycél tartása érdekében menetrendszerűen a bankokat és nagyobb energetikai, telekommunikációs és kiskereskedelmi cégeket találja meg, ráadásul úgy, hogy saját korábbi ígéreteit is megszegi. Ez pedig azon túl, hogy kiszámíthatatlanná teszi a szabályozó környezetet, ami a beruházások legnagyobb ellensége, a tőke költségét is jelentősen megdrágítja. A MNB várakozásai szerint emiatt hosszú távon alacsony beruházási rátához és munkaintenzívebb termeléshez kell hozzászoknunk. Így hiába nő a magyar gazdaság foglalkoztatottsága – a statisztikák szerint elsősorban a mikrovállalkozásoknak köszönhetően – a termelési kibocsátás nem nő, mivel a munka hatékonysága romlik.
szp
mfor.hu
