Az alkalmazkodás kényszere minden gazdasági vállalkozásra fennáll (még non-profit vállalkozásokra is).
A KKV-k sajátossága az, hogy
- tevékenységeik nem túlságosan összetettek,
-
- földrajzilag alig megosztottak,
-
- kevesebb tartalékkal rendelkeznek, tehát érzékenyebbek a környezeti zavarokra (pl. a vevők késedelmes fizetése, új szabványok, környezetvédelmi, egészségvédelmi, stb. előírások megjelenése, az adórendszer változása),
-
- kevesebb erőforrást képesek mozgósítani fejlesztéseikre,
-
- egyszerűbb szervezetük miatt nem kell foglalkozniuk az eredmény-konszolidációval, a bonyolultabb pénzügyi mutatók alakulásával, a nemzetközi szakirodalom fókuszában lévő új (rész)kontrolling szemléletekkel (helyesebben mondva új menedzsment technikáknak a kontrollinggal való ötvözésével)
A KKV-k szempontjából kiemelkedő jelentőségű
- a közvetlen és operatív alkalmazkodás eredményessége (erőforrás szegénységük, tartalékaik alacsony szintje miatt nem igen engedhetik meg maguknak a selejt, a folyamatok megszakadása, a késedelmi kötbér, a hatékonyság romlása miatti fedezetvesztést), de ezt integrált rendszer hiányában nem érhetik el
-
- likviditási helyzetük folyamatos figyelemmel kísérése (amit gyakran párhuzamos manuális nyilvántartások vezetésével érnek el, mert sokuk bérkönyvelést végeztet, és nem rendelkezik integrált rendszerrel)
-
- közvetlen és operatív alkalmazkodó képességüknek megkülönböztető képességgé fejlesztése, mert többségüknek beszállítóként gyilkos árversenyben kell rugalmasan helytállniuk
Látjuk, mennyire fontos az alkalmazkodó képesség fenntartása, javítása. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy az operatív alkalmazkodóképességet alapvetően biztosító kontrolling mechanizmus kialakításának mik a kritikus sikertényezői.
