- Az Országgyűlés most tárgyalja a 2009-es költségvetést. Ön milyennek látja az elképzeléseket?
- Ősztől kezdve már négyszer változtatták meg a költségvetés előirányzatait, és az új variáció mindig szigorúbb lett az előzőnél. Ha azonban valaki megnézi a belső arányokat, akkor a 2009-es ismétli a 2008-as költségvetést. Csak a reálértékek csökkennek, de a belső struktúra nem nagyon változik. Ez a változatlanság probléma, azonban az is igaz, hogy be kellett szigorítani, és nem volt idő átrendezni a dolgokat.
- Mennyire megalapozottak azok a számítások, amelyek alapján a kormány elkészítette a büdzsé tervezetét?
- A fő keretszámok kapcsán két veszélyforrás lehetséges. Az egyik az, hogy 4,5 százalékos inflációval számoltak, míg a jegybank például három százalékot jelez előre. Ha kisebb lesz a pénzromlás üteme a tervezettnél, akkor kisebbek lehetnek az állam bevételei. Továbbá gond lehet akkor is, ha a gazdasági visszaesés nagyobb lesz annál, mint amivel számoltak. Tehát ebből a két szempontból komoly bizonytalanság van - bár elég nagy tartalékot építettek be a hiány mellé, ami fedezheti az esetleg kieső bevételeket.
- Az őszi válság eredményeként megnyirbálták a 13. havi illetményeket, ami erős társadalmi tiltakozást váltott ki. Helyesen tette ezt a kormány?
- Az állami béreket visszafogni nem a legjobb megoldás, amikor válság van. Valami mást kellett volna kitalálni, de hát hirtelen kellett dönteni, és ez tűnt a legkönnyebbnek. A három legkevésbé ellenálló réteg jövedelméhez nyúltak hozzá, a nyugdíjasokéhoz, az állami alkalmazottakéhoz és a gyerekes családokéhoz. Ez eleve hibás elgondolás, mert ha válság van, és minden esik vissza, akkor miért kellett csökkenteni a fix jövedelmeket?
- Másrészt komoly politikai nyomás nehezedhet a kormányra. Közel sem biztos, hogy az ilyen intézkedések tartós megoldást eredményezhetnek.
- A meccs még nincs lejátszva, hiszen az érintett rétegek képesek nyomást gyakorolni a kormányra, aminek egyébként már látszanak az első jelei. A múlt hétvégi közalkalmazotti tüntetés után a kormányzat már pótlékokat, meg minden ezt-azt ígért. Komoly annak a veszélye, hogy az elért kiadásvisszafogás apránként lemorzsolódik- vagyis a kiadáscsökkentés eredménye igen kétséges lehet.
- Jövőre európai parlamenti, 2010-ben pedig országgyűlési választások lesznek. Ilyenkor a magyar kormányok hajlamosak népszerűségjavító osztogatásba fogni.
- Erre nem nagyon lesz lehetőségük, mert tartani kell a deficitcélokat. Az IMF- , a Világbank- és az EKB-hiteleket a magyar kormány nem használhatja fel semmi másra, mint adósságtörlesztésre. Az uniós támogatások kapcsán viszont lehetőség van osztogatásra. Ez persze nem felel meg a céloknak, de elő lehet állítani olyan testreszabott feltételeket, amelyek lényegében már osztogatáshoz vezetnek. Igaz, hogy a támogatások felhasználását utólag ellenőrzik, de hát az három év múlva lesz, és az még annyira messze van. Más pénzosztásra egyszerűen nem lesz lehetőség.
- A másik aktuális téma a Magyar Nemzeti Bank (MNB) magas alapkamat-szintje, amit jobbról és balról is erősen támadnak. Ön hol foglal állást ebben a vitában?
- Én inkább az óvatosak közé tartozom. Az MNB megvárta, amíg megszavazzák a költségvetés fő irányszámait, és ennek ismeretében már nyugodtan mérsékelhetett kicsit a kamaton. És természetesen, ahogy stabilizálódik a helyzet, úgy lépeget a Monetáris Tanács előre. Nem hiszem azonban, hogy azt a bizonyos hat százalékot jövő év második fele előtt elérnék. Nagyon nagy a rizikó, mind forint árfolyamban, mind adósságban.
- Nálunk a reálgazdaságban most kezdődik az igazi válság. Mennyire lesz kemény a jövő év?
- Nagyon pusztító hatásai lesznek a válságnak. Igaz, azt már megszoktuk, hogy évről évre esnek a jövedelmek, ezért a várhatóan fél százalékos csökkenés már fel sem fog tűnni. Azonban most a munkanélküliség lesz a nagy gond. Nálunk egyfajta terepszínű, foltokban megjelenő munkanélküliség van, ami hol itt, hol ott bukkan fel, és ezért rettentően nehezen kezelhető. Ez lesz igazán kemény történet. Másrészt nagyon nagy érvágás lesz a törlesztő részletek emelkedése, ami mind a forint-, mind a devizahiteleseket érinti. A részletek jóval magasabbak lesznek annál, mint amivel a hitelfelvételkor számoltak.
- Gondolom, sokan megkeresik Önt mindenhonnan, hogy adjon tanácsot, mit lehet egy ilyen válságban csinálni?
- Az átlagembernek azt lehet tanácsolni, hogy takarékoskodjon mindenen, amin csak lehet. Ez persze roppant nehéz, hiszen a közműdíjak például most jelentősen emelkedni fognak. Másrészt - ha van rá lehetősége - próbáljon meg többletmunka után nézni annak érdekében, hogy tartsa az életszínvonalát. Viszont ha lehet, akkor az értékpapíroktól ne szabaduljon meg.
- És a kis- és középvállalkozók mit tehetnek a válság hatásainak enyhítésére?
- Ugyanazt, mint az átlagember: költségmegtakarítás, ahol csak lehetséges. Másrészt ha van egy kis pénzük, akkor nézzenek körül befektetések között, hiszen most nagyon sok cég kerül majd piacra.
Varga M István
Menedzsment Fórum
