Már 2012 decemberétől jelentős mértékű gyengülésbe kezdett a forint, mely tendencia az első negyedévben végig fent maradt. Az év végén indult gyengülést az elemzők, piaci szereplők a Magyar Nemzeti Bank közelgő, március eleji vezetőváltásával magyarázták. Attól féltek, hogy Simor András elnök, valamint alelnökei Király Julianna és Karvalits Ferenc távozásával még inkább fellazul a monetáris szigor, amelyet az év során a Monetáris Tanácsba delegált új tagok 2012 augusztusától folytatott folyamatos kamatvágásokkal már amúgy is enyhítettek.
Aztán amikor március első napján Orbán Viktor Matolcsy Györgyöt nevezte meg a jegybank következő elnökének, elmaradt a forint mélyrepülése. Addigra ugyanis a kormányzat számos alkalommal kiszivárogtatta Matolcsy jelölését tesztelve ezzel a piaci reakciókat. Így amikor Orbán a Kossuth Rádió reggeli műsorban kimondta Matolcsy nevét a forint csak minimálisan gyengült, majd később még erősödni is tudott.
A kinevezést követően aztán Matolcsy gyorsan a tettek mezejére lépett, már április elején a jegybank meghirdette Növekedési Hitelprogramját, amely három pillér mentén alapvetően két célt fogalmazott meg. Egyrészt a kis- és középvállalkozások hitelállományának leépülését akarta megállítani, másrészt a külső, devizalapú forrásokat lecserélni. Ezek közül az elsőt - az adatok ismeretében - teljes mértékben sikerült elérni, míg az utóbbi messze elmaradt a kitűzött céltól.
Az NHP első szakaszában közel 10 ezer vállalkozás jutott olcsó jegybanki forráshoz 701 milliárd forint összegben. Ebből összesen 411 milliárd forintot tett ki a hitelkiváltás, míg 290 milliárdot az új hitelek folyósítása.
Ez utóbbi magas értéke sok elemzőt meglepett, hiszen azzal számoltak - köztük mi is -, hogy az olcsó hitelkeretüket a bankok a meglévő, jól fizető ügyfeleik megtartása érdekében fogják felhasználni. Ebben az esetben pedig a keret jelentős része hitelkiváltásra "ment volna el", így a várt 150-200 milliárdnyi új hitel folyósítására sem "futotta volna". Szerencsére nem így történt, és a 290 milliárd kihelyezett új hitel nemcsak a cirka 3300 milliárdnyi kkv-hitelállomány leépülését állította meg, de a teljes vállalati hitelezésben – a csökkenő hitelkamatokkal együtt - fordulatot hozott.
A NHP nyári szakaszának a sikere a vállalati hitelezésben természetesen magával hozta a folytatást, sőt, a Monetáris Tanács "fokozta a tempót", és 2014 végéig összesen 2000 milliárd forintos keretet biztosított a jegybanknak. A programot - amelyben jelenleg 500 milliárdnyi forrás áll megnyitva - annyiban módosították, hogy a forrásoknak immár csak 10 százalékát lehet hitelkiváltásra fordítani, vagyis 90 százalékban új hiteleket kell a bankoknak folyósítani.
Ez pedig azt is jelenti, hogy az NHP intenzívebben járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez, a jegybank szerint a második szakasz összesen 0,8-1,6 százalékkal, miközben az első 0,2-0,5 százalékot tett a GDP-hez.
Persze semmi sincs ingyen, Palotai Dániel, a jegybank ügyvezető igazgatója szerint ha a második szakasz most futó 500 milliárdos keretét teljes mértékben kihasználják a cégek, akkor az 30 milliárdnyi veszteséget okoz a jegybanknak. Tehát a 2000 milliárdos teljes keret 100 százalékos folyósítása valóban 100 milliárdnyi veszteséggel járhat, ahogy azzal Zsiday Viktor számolt. A veszteség azért jön létre, mert az NHP keretében nyújtott hitelek után a jegybank nem számít fel kamatot a bankok felé, miközben a jegybanki mérleg forrásoldalán, kéthetes kötvényben lecsapodó pluszlikividitásra az alapkamatot fizeti ki.
Palotai szerint azonban ezt az összeget teljes mértékben kompenzálja a hitelprogram miatt a költségvetésbe befolyó adótöbblet, amely a mostani 500 milliárdos keret teljes folyósítása esetén várhatóan a GDP 0,13 százalékát teszi ki, vagyis körülbelül 37 milliárdot.
Hogy ez kompenzálni tudja-e a veszteséget, az egyelőre a jövő zenéje, az azonban a jegybank novemberi mérlegének ismeretében ténynek tűnik, hogy az év eleji várakozásokkal szembe a költségvetésnek nem kell majd jövőre kisegíteni az MNB-t, vagyis nem lesz nagyon veszteséges a központi bank.
Pedig az év elején még 100 milliárdot jelentősen meghaladó veszteségekről szóltak az előrejelzések, és februárra, vagyis Simor András mandátumának végére el is fogyott a jegybank saját tőkéje.
Ennek ellenére a folyamatos kamatvágásoknak, az augusztusi IMF-előtörlesztéssel, illetve a novemberi dollárkötvény kibocsátással kapcsolatos tranzakcióknak köszönhetően még úgy is sikerült a jegybank eredményt közel nullába hozni, hogy a Növekedési Hitelprogram kihirdetésekor megcélzott 3600 milliárdnyi kéthetes kötvényállomány november végén már 4900 milliárdnál járt.
Ez pedig azt is jelenti, hogy az NHP második célja, amelyet a harmadik pillér keretében meghirdetett deviza- és kamatswap ügyleteken keresztül kellett volna elérni, messze nem volt sikeres. Ezekre a hétfőként meghirdetett tenderekre, ahogy az már júniusban látható volt (lásd Kudarc felé száguld az MNB programja) nem csaptak le a kereskedelmi bankok, de Vargáék sem, akik novemberben újra csak devizakötvényt bocsátottak ki. (Ha a forint olcsóbb, akkor miért dollárban adósodunk el?)
Vagyis a magyar gazdaságban jelen levő olcsó külföldi forrásokról sem a piaci szereplők, sem az állam nem akar lemondani, így egyenlőre marad a magas jegybanki állomány, illetve annak sterilizációs költségei. Az azonban egyelőre nem látható, hogy a Növekedési Hitelprogramba ágyazott pénznyomda miatt is a gazdaságba ömlő pénzmennyiség hosszabb távon milyen hatással lesz az árakra, illetve a forint árfolyamára.
mfor.hu
