A program kezdete óta ma immár másodjára írta ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azokat a deviza- és kamatswap tendereket, amelyeket a Növekedési Hitel Program (NHP) harmadik pillérében megfogalmazott külső sérülékenység leépítése érdekében alakítottak ki. A 8 darab - öthetes, 3 hónapos és 6 hónapos devizaswap, illetve a 18, a 21, a 24, a 27 és a 30 hónapos kamatswap – tenderben felajánlott 2500 millió eurós kínálatra mindössze 8 milliónyi ajánlat érkezett. Ezeket a 30 hónapos kamatswapokat a maximálisan elérhető szpred (árrés) mellett (ami a jegybank számára a legdrágább) el is fogadta az MNB. Így a második alkalommal meghirdetett tenderek alapján immár valamilyen, nagyon vékony eredményt fel tud mutatni a jegybank.
Ugyanakkor az érdeklődés a kétszer (múlt hét, e hét) 8 tenderre (kétszer 2500 millió euró) nagyon halovány. Nemcsak az összesen benyújtott 8 milliós ajánlat adhat okot a borúlátásra, de az is, hogy az összesen 16 tenderből mindössze egyre érkezett kereslet. Pedig a Növekedési Hitel Program harmadik pillérében megfogalmazott célok elérése érdekében igen intenzív banki keresletre lenne szükség. Különösen úgy, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavai alapján úgy tűnik, hogy a kormány egyelőre nem él a Matolcsyék által kínált lehetőséggel (lásd: Varga egyelőre nem keringőzik Matolcsyval).
Mint ismert, a Magyar Nemzeti Bank a kis- és középvállalkozások forinthitelezésének felfutása, illetve a meglévő devizahitelek leváltása mellett a program harmadik pillérében 900 milliárd forintos MNB-kötvényállomány csökkenést célzott meg. Ez utóbbi elsődleges célja úgy csökkenteni a jegybank kamatveszteségét, hogy azzal párhuzamosan ne nőjön a magyar gazdaság sebezhetősége, vagyis külső adósságunk csökkenjen. Ezen belül is elsősorban a rövid, éven belüli külső adósságot kell csökkenteni, hiszen a piaci hüvelykujjszabály szerint a jegybankban olyan mértékű nemzetközi tartaléknak kell rendelkezésre állnia, amely finanszírozni tudja a nemzetgazdaság éven belül lejáró külföldi kötelezettségeit.
A jegybank elképzelése szerint a nemzetközi tartalékok felhasználásával kétféleképpen lehetne ezt a kötelezettségszintet csökkenteni. Az MNB számára az egyszerűbb út a bankrendszer mérlegének átalakítása lenne, hiszen itt "csak" a kereskedelmi bankok együttműködésére van szükség, míg a bonyolultabb játszma háromszereplős lenne, hiszen az MNB és a kereskedelmi bankok mellett az állam is bekapcsolódna. Ez utóbbi esetben a kormány a lejáró devizaadósságát forintkötvények kibocsátásával finanszírozná, amelyet aztán az MNB a devizatartalékok terhére átváltana devizára és törlesztené kötelezettségét. A kereskedelmi bank szerepe ebben az esetben a forintpapírok lejegyzése lenne, amit az MNB-nél parkoltatott kéthetes kötvényállomány csökkentésével tudna fizetni. Így pedig nemcsak a nemzetközi tartalékok csökkennének a jegybankban, hanem a kéthetes állomány is.
A két állomány párhuzamos csökkenése pedig a jegybank kamatveszteségét tudná radikálisan mérsékelni. Az MNB a tartalékokat ugyanis elsősorban kiváló besorolású állampapírokban tartja, így azok generálnak kamatbevételt, miközben az MNB-kötvényekre az ennél lényegesen magasabb alapkamatot fizeti, vagyis jelentős kamatkiadásokkal jár.
Ugyanezt a végeredményt, vagyis a kamatveszteségek mérséklődését célozza meg az a megoldás is, amelynek keretében a fenti swaptendereket az MNB kiírta. Ekkor a „csereüzlet” keretében a kereskedelmi bankokhoz kerülő devizából a bankoknak a rövid külső adósságukat kell rendezniük. A devizáért a pénzintézetek forinttal fizetnének, amit pedig itt is a kéthetes kötvényállomány leépüléséből tudnának finanszírozni.
Ahogy fentebb írtuk, a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - egyelőre nem ugrott rá a lehetőségre. Ez a feszes költségvetés ismeretében érthető is, hiszen ebben az esetben a magasabb forintkamatok őt terhelnék és nem a jegybankot. Így az MNB csak a kereskedelmi bankok segítségével érheti el célját. Azt, ami egyébként a hitelprogram első pillérének emelésével tovább nőtt.
Ugyanis a március végi állapotokhoz képest meghatározott cél, vagyis a kéthetes MNB-kötvényállomány 900 milliárdos csökkenése ellen dolgozik az NHP első pillére. A 425 milliárdra megemelt keret ugyanis - ha azt a bankok lehívják - 425 milliárdnyi többletlikviditást visz a bankrendszerbe (illetve a gazdaságba), ami a kéthetes állományban fog lecsapódni. Vagyis az első pillér emelése miatt immár nem 900, hanem bruttó 1325 milliárd forintos csökkenést kellene ezekkel a tenderekkel elérni. De ahhoz kereslet kellene a bankok részéről.
szp
mfor.hu
