Ahogyan azt az utóbbi hónapokban várni lehetett, a luxemburgi elsőfokú bíróság csütörtök délelőtt kelt ítéletében nem tartotta a közösségi joggal ellentétesnek a helyi iparűzési adót. Vagyis azt az önkormányzatok változatlan formában kivethetik a jövőben is. A bíróság egyébként a bizottság és két főtanácsnok korábbi állásfoglalásával ellentétes döntést hozott - korábban egyébként maga Kovács László, az unió adó- és vámügyi biztosa is azt mondta: az adónem ellentétes a közösségi joggal.
Az ügy 2005-ben kezdődött, amikor a Zala és a Vas megyei bíróság elé került egy-egy kereset. Ezekben több vállalkozás eljárást indított az érintett önkormányzatokkal szemben, mert szerintük az iparűzési adót jogtalanul vetették ki. A bíróságok a luxemburgi testülettől kértek állásfoglalást, hogy a helyi adó összeegyeztethető-e a közösségi joggal, vagy az az unió hatodik, áfa irányelvével ellentétes.
Nem olyan, mint az áfa
Az irányelv szerint a közösségen belül egyetlen hozzáadottérték típusú adó vethető ki, s ez a szinte teljesen harmonizált áfa. Vagyis egyetlen tagállam sem alkalmazhat olyan adót, amely a vételárat veszi alapul, az a termékelőállítás és értékesítés minden szakaszán megjelenik és azt a végső fogyasztóra hárítják át. A pereskedő cégek épp azt állították, hogy az iparűzési adó ilyen.
A bíróság azonban úgy döntött, hogy nem. Az indoklás szerint nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az iparűzési adó valóban a vételárra vetül. Azt ugyanis nem az egyes értékesítésekre, szolgáltatásokra vetítve állapítják meg, hanem éves szinten a teljes nettó árbevételre. Ugyanakkor a kilencvenes években a bíróság simán elkaszált egy olyan dán adót, amelyet szintén évenként kellett bevallani, akkor nem okozott gondot az arányosítás - mondta Oszkó Péter, a Deloitte vezérigazgatója.
Az ítélet másik eleme szerint az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy az adót minden esetben áthárítja a társaság. A helyi adókról szóló törvény nem mondja ki egyértelműen, hogy az adó áthárítható - csak éppen mindenki tudja, hogy végül a lakosság fizeti meg.
Fejlődött a joggyakorlat
Az ítélet lényegében azon múlt, hogy az elmúlt években megváltozott a bíróság véleménye, ha úgy tetszik, fejlődésen ment keresztül az ítélkezési gyakorlat - mondta Oszkó Péter. Ez köszönhető annak is, hogy egyszerűen több tagországa van az uniónak és már nem megoldható, hogy bizonyos kérdéseket nagyon tág értelmezéssel kezeljenek.
A mostani ítélet egy nagyon szűk keresztmetszetben állapítja meg, hogy mi minősül hozzáadottérték típusú adónak. Korábban számos elmeszelt adónem most simán elfogadható lenne - tette hozzá.
Persze nem csak két ügyről volt szó. A kormány számításai szerint nyolcszáz eljárást indítottak a magyar társaságok az iparűzési adó miatt - azt nem lehet pontosan tudni, hogy hány cégről van szó, mert elképzelhető, hogy egy adott vállalkozás több telephellyel rendelkezik, így több önkormányzattal szemben is eljárást indított.
Deloitte: el kellett indítani az eljárásokat
Az eljárásokat azért volt fontos elindítani, hogy egy esetleges kedvező (értsd az iparűzési adót elmarasztaló) ítélet után az éritnett társaságoknak legyen jogalapja visszakérni a korábban befizetett, szabálytalanul kivetett adót. Olyat ugyanis nem csinál a bíróság, hogy visszamenőleg (ez esetben 2004. május elsejéig, a csatlakozásig) mindenkinek vissza kell fizetni egy szabálytalan adót. Erre átlalában csak azok jogosultak, akik maguk is részt vettek az ügyben.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az eljárás megindításától függetlenül minden cégnek szabályosan volt célszerű intézkednie. Vagyis az adót be kellett fizetni, be kellett vallani, csak éppen az önkormányzat fizetési meghagyását meg kellett támadni. Az semmiféleképp nem volt jó megoldás, hogy valaki nem adott bevallást, vagy adott, de nullásat - szögezte le Oszkó Péter. Így ugyanis kockázatossá vált volna az ügy: hiszen ha az adó mégis maradhat, a cégeknek visszamenőleg be kell fizetniük az adót bírságokkal terhelten - mint ahogyan ezt most meg is kell tenni azoknál a vállalatoknál, ahol számukra kedvező ítéletre vártak.
Felesleges volt pereskedni
A KPMG szerint ugyanakkor teljesen felesleges volt tömegesen pereket indítani. A társaság egyébként óva intette a cégeket attól, hogy meggondolatlanul pereskedni kezdjenek az önkormányzatokkal. Egyérszt az imént vázolt kockázati tényező miatt (a mulasztási bírság mellett a késedelmi a kamat a jegybanki alapkamat kétszerese, most 15 százalék), másrészt mert úgysem kaptak volna semmit vissza, ha az adót elmeszeli a bíróság. Éppen azért, mert áfaszerű.
Az iparűzési adót ugyanis csupán az adóteher tényleges viselői igényelhették volna sikerrel vissza, azok pedig - ha már bebizonyosodott, hogy az adó áfaszerű - a fogyasztók, akikre áthárították a vállalkozások az adót. "Az adót visszakérő iparűzési adóalanyok köre tehát nem lett volna jogosult az adó-visszatérítésre" – hangsúlyozta László Csaba, a KPMG adópartnere.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy az ítéletnek semmi köze sem volt politikai vagy gazdasági ügyekhez - derül ki a KPMG közleményéből.
Vagyis nem azért marad meg az iparűzési adó, mert a magyar államnak komoly gondot okozna annak pótlása - az iparűzési adóból tavaly 380 milliárd forint bevétele volt az önkormányzatoknak, ezt az adótömeget nem pótolhatná egyetlen más jelenlegi adó sem, így a 2009-től beinduló ingatlanadó is kevesebbet hoz majd a konyhára.
"Ismereteink szerint a jelenlegi magyar ügyben érintett összegnél jóval nagyobb pénzügyi kihatással járó esetben is döntött már az Európai Bíróság az adózó javára" - hangsúlyozta Gombkötő Bálint, a KPMG szenior menedzsere.
F. Szabó Emese
