- Mivel magyarázható, hogy a válság ennyire érzékenyen érintette Magyarországot?
- Ennek sok oka van, amik közül hármat érdemes kiemelni. Először is a régió országaival ellentétben hazánk nem hajtotta végre azokat a reformokat az ezredforduló környékén, melyek szükségesek lettek volna. Magyarországon 2001 és 2006 között populista gazdaságpolitika volt jellemző, mely során szociálisan és fejlesztési szempontból is túlköltekezett az ország.
A másik ok, hogy 2001 óta folyamatosan tűntek el a hiteles gazdaságpolitikusok. Csak egy olyan ország képes válságszituációban megfelelni, melynek a miniszterelnöke, a jegybankelnöke és a pénzügyminisztere közül legalább kettő hiteles személy. Ma Magyarországon lényegében egyetlen hiteles gazdaságpolitikai szereplő sincs a piac számára. A harmadik közvetlen ok pedig a monetáris politika sorozatos hibáiban keresendő.
- Ön szerint hibát követett el a jegybank, hogy hagyta a forintot erősödni?
- Egyértelmű, hogy hibáztak, hiszen a forint nyáron 228-nál is állt az euróval szemben, majd onnan zuhant 280-ig. Ha 250-nél megállították volna az erősödést, akkor nem lett volna ilyen látványos az esés, nem beszélt volna mindenki összeomlásról. A válság során az egyik legfontosabb kérdés az volt, honnan juthatnak devizához a bankok. A Magyar Nemzeti Bank ott is hibát követett el, hogy amikor erős volt a forint, nem vásárolt be euróból, mindössze három hónapos tartalékkal rendelkezett. Ezzel a pénzpiacok is tisztában voltak, tudták, hogy a jegybank nem tud beavatkozni.
2001-ben kezdődött minden
- Említette, hogy 2001-től számítható a felelőtlen gazdaságpolitika. Mi volt az az esemény vagy fordulópont, ahol ez elkezdődött?
- Az Orbán-kormány a kétéves költségvetésben elkezdte ösztönözni a fejlesztéseket, ezt szolgálta a Széchényi-terv is, ezzel párhuzamosan elindult a lakosság irányába egy fogyasztásra ösztönző politika. A lakástámogatási rendszer és a minimálbér kétszeri emelése szintén kiütötték a költségvetést, és ez egybeesett azzal, hogy a 2002-es választások előtt megkezdődött a szokásos választási kampány. Ez a folyamat megállítható lett volna 2002-ben, ha a Medgyessy-kormány nem tesz rá még egy lapáttal. Az új kormány azonban nem állította le a fejlesztéseket, a lakástámogatási programot is folytatta, a minimálbért adómentessé tette, és ötven százalékkal emelte a béreket a közszférában. Ráadásul főleg olyan kiadásokra ment el a pénz, amit utólag nehéz visszavonni, gondolok itt például a tizenharmadik havi nyugdíjra.
- Ezek szerint a kormány hiába akarja befagyasztani utóbbi juttatást, nem fog neki sikerülni?
- A nyugdíj jogszabályokban van rögzítve, nagyon nehéz utólag visszavonni. A Bokros-csomag óta világosan látszik, hogy nem lehet szerzett kiváltságokat csak úgy elvenni, legalábbis az Alkotmánybíróság gyakorlata ezt mutatja. Az Alkotmánybíróság éppen nyugdíjkérdésekben és szerzett jogok kérdésében szokott több éves felkészülési időt előírni, ezért elképzelhető, hogy egy kérvényre jelen esetben is hasonló lesz a válasz. A mostani szituációban viszont nem tudunk éveket várni.
Elképzelés nélküli gazdaságpolitika
- A Gazdasági Csúcson nemrég a kormány 1400 milliárdos élénkítő csomagot jelentett be, aminek egy részét a nyugdíjak befagyasztásával teremtették volna elő. Honnan lesz pénz erre a csomagra?
- Párszáz milliárd forintot mindig lehet találni a költségvetésben. Ennél engem sokkal jobban érdekel, hogy ez az úgynevezett élénkítés miből állna. Az egy dolog, hogy a kormány szeretné a foglalkoztatást ösztönözni, de miért foglalkoztassanak a vállalkozások, ha a válság közepette nincs piacuk? Az Opel például a szemünk láttára küzd a túlélésért Németországban, miközben Szentgotthárdon félig már bezárták a gyárat. Elment a magyar kormány képviselője Németországba megkérdezni, hogy mi a tervük a hazai gyárral?
- Ezek szerint a legnagyobb baj, hogy nincs koncepció, nincs kidolgozott elképzelés?
- Egy megszorítást bármikor meg lehet csinálni, ehhez nem kell túl nagy tudomány. A tragédia az, hogy nekünk a világgazdaság recessziója közepette egyszerre kellene a fékre és a gázra lépnünk. Ahhoz, hogy az államcsődöt elkerüljük, a fékre kellett lépnünk, miközben mindenki más a gazdaság élénkítését erőlteti; nekünk ezt a kettőt kellene összehozni.
Az már látszik, hogy sikerült a fékre lépni, különben rögtön közbelépne az IMF és az Európai Unió; ezek a szervezetek lényegében egy betontömböt tettek a fékre. Mi ébredtünk utolsónak a pénzügyi válsággal kapcsolatban: miközben rajtunk kívül már mindenki a reálgazdasági válságot próbálja megoldani, addig mi még mindig a pénzügyi visszaeséssel vagyunk elfoglalva.
2010-ig valahogy kihúzzuk
- Az IMF-hitel állítólag arra elég, hogy Magyarország másfél évig ne kerüljön nagyobb bajba. Ezek szerint majd csak a 2010 utáni kormányra vár a végleges megoldás?
- Elképzelhető. A Valutaalap hitele arra elég, hogy hazánk ezzel a stagnálással, félrecessziós állapottal kihúzza. Ahhoz, hogy az új kormány hiteles tudjon lenni, bizonyos reformokat már most elő kellene készíteni, erre alkalmas lenne ez a másfél év.
- Lát olyan személyeket, akik képesek lehetnek a későbbiekben a hitelességet megteremteni?
- Próbálkozások vannak, az ellenzék például láthatólag igyekszik felépíteni szereplőket. Ilyen volt először Járai Zsigmond, majd Matolcsy György vagy Szapáry György. Orbán Viktor már egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: elképzelhető, hogy 2010 után az első években nem ő fog kormányozni, hanem egy szakértő. A Fidesz elnöke is érzi ugyanis azt, hogy a külföld szemében ő hiteltelen. Ha hiteles lenne, akkor az IMF kormányváltáshoz kötötte volna a hitel nyújtását, de úgy tűnik, hogy a Valutaalap az Orbán-kormányt sem szeretné.
Azok, akik a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányban voltak, már nem lesznek hitelesek. A jelenlegi kormánynak akkor sikerült hiteles embereket kiállítania, amikor felállt a Konvergencia Tanács Bogsch Erikkel, Surányi Györggyel és Simor Andrással.
- Nyáron napi téma volt a kormányváltás a magyar politikában, ezek a hangok most mintha elcsendesedtek volna. Kijelenthető, hogy a válság mentette meg a Gyurcsány-kormányt?
- A válság politikailag megerősíti a kormányon levőket, hiszen senki sem szívesen vált lovat a zúgó folyó közepén. Abból a szempontból viszont nem kedvez a válság a kormánynak, hogy népszerűtlen intézkedéseket kell bejelentenie, gondoljunk csak a már említett tizenharmadik havi nyugdíjakra.
- Az utóbbi hetekben sorra tanácskoztak a gazdaságpolitika szereplői a válságról. Mi a benyomása ezekről a csúcstalálkozókról?
- Azt gondolom, hogy a Nemzeti Csúcs teljesen beleillett abba a képbe, hogy Nyugat-Európában is hasonló párbeszédek folytak; a magyar gazdaságpolitikusoktól is azt várták, hogy üljenek le egyeztetni. Viszont azzal, hogy a kormány előtte titokban már tárgyalt az IMF-fel és aláírásra kész volt a megállapodás, egyértelművé tette, hogy a csúcs csak egy baráti beszélgetésnek tekinthető. A Gazdasági Csúcson pedig már nem volt miről tárgyalni, mert aláírt szerződés volt az IMF-fel.
Beke Károly
