8p

Strukturális változásokra van szükség a gazdaságban ahhoz, hogy valóban meg tudjunk szabadulni az adósságunktól, azonban a kormány valószínűleg az életveszélyes megoldást választja majd, és megpróbálja a jegybank devizatartalékából csökkenteni az adósságot – mondta az mfor.hu-nak adott interjújában Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanára. Mfor.hu-interjú.

- Az 50. Közgazdász-vándorgyűlésen pénteken tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy "rajtunk már egy jótündér sem segítene", mivel úgyis újratermelnénk az adósságunkat, emellett Ön szerint a kormány "életveszélyes" módszerrel, a jegybanki tartalék felhasználásával csökkentené a devizaadósságot. Ha egyik sem működik, akkor Ön szerint mi lenne az adósságcsökkentés helyes módja?

- Erről is beszéltem az előadásomban: a kormánynak meg kellene hirdetnie egy adósságkonszolidációs programot, melynek keretében hat-tíz év alatt a jelenlegi 80 százalékos GDP-arányos adósságszintet 60 százalék alá lehetne csökkenteni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a reálkamat és a növekedés közti rést csökkenteni tudjuk, hiszen ez ma 3-4 százalék, ezt nevezik adósságcsapdának, hiszen ez a különbség önmagában is az adósság növekedéséhez vezet. Ezt kell ellensúlyozni azzal, hogy a költségvetés elsődleges szinten többletet termel. Számítások szerint egy ilyen 3-4 százalékos rés esetén jelentős, 3 százalék körüli elsődleges többlet kell ahhoz, hogy ne növekedjen az adósságállomány.

Vagyis a kormánynak egy olyan gazdaságpolitikát kellene kialakítania, mellyel egyrészt tudja csökkenteni a kamatot azzal, hogy kiszámítható, átlátható módon működik, illetve a növekedési ütemet emelni kell. Ha egy két-három százalékos növekedés találkozhatna egy 3 százalék körüli reálkamattal, akkor az valóban azt jelentené, hogy nem lenne szükség elsődleges többletre. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a kormány észre vegye, hogy itt komoly szerkezeti problémák vannak, és ennek megfelelően kell beavatkozni, hogy ez a szerkezeti válság feloldódjon.

- Ez a szerkezeti változás hozhatná el az áhított két-három százalékos növekedést?

- Igen, egyértelmű. Hiszen a gazdasági növekedést az elmúlt években inkább a külföldi tulajdonú vállalkozások hozták, melyek az utóbbi időben a válság és a kormány gazdaságpolitikája miatt eléggé elbizonytalanodtak, ezért a teljesítményük, a beruházásuk csökkent. Ugyanakkor a hazai tulajdonú vállalkozások nem voltak képesek ezt a rést befoltozni, ezért indult csökkenésnek a gazdaság. A hazai vállalkozásokat csak úgy tudjuk helyzetbe hozni, a termelésüket felfuttatni, ha ezt egy másik szerkezetben próbáljuk megtenni, előadásomban próbáltam röviden utalni arra is, hogy ez a szerkezetváltás például előtérbe helyezhetne olyan iparágakat, mint a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság, a megújuló energia, a vízgazdálkodás. Arra lenne szükség, hogy olyan szektorokban induljon be a növekedés, melyeknek nagy a hozzáadott értékük, illetve viszonylag kicsi az importigényük, hogy ne vezessen a növekedés megint külkereskedelmi mérleg-hiányhoz és folyó fizetési mérleg-hiányhoz, mivel az újabb eladósodással járna.

- Ezek szerint a kormány alapvető céljával egyetért, mely szerint sokkal inkább hazai forrásokra kell támaszkodni, a hazai vállalatokat kell helyzetbe hozni?

- Azzal a perspektivikus céllal egyetértek, hogy ezt a duális szerkezetet meg kell változtatni, melyben van egyfelől a külföldi tulajdonú vállalatok együttese, melyek szigetekként működnek, nincs komoly kapcsolatuk a hazai gazdasággal, másfelől pedig vannak a hazai vállalkozások, melyek nem elég versenyképesek, nem elég tőkeerősek. Arra lenne szükség, hogy a hazai vállalatok tudjanak integrálódni a világgazdaságba, ki tudjanak lépni a világpiacra, versenyképesek legyenek. Ezt tehetik akár a multik beszállítóiként, vagy önállóan is kiléphetnek a világpiacra.

A gond az, hogy ezt a célt a kormány is felismerte, csak nem úgy fogott hozzá a dologhoz, ahogy kellene. Első lépésben a hazai cégeket kellene helyzetbe hozni, megerősíteni, majd utána ezek át tudják venni a külföldi cégek helyét a termelésben. Ezzel szemben a kormány erősen nekiment a külföldi vállalkozásoknak különadókkal, bankadóval és egyéb intézkedésekkel, miközben a hazai vállalatokat nem tudta helyzetbe hozni, ezért hiány támadt.

- A másik Ön által említett tényező a reálkamat csökkenése, amire szükség lenne. Ezt mivel lehetne elérni? Mekkora szerepe lehetne ebben egy IMF-megállapodásnak, mely olcsóbb finanszírozást jelenthetne?

- Jelen pillanatban hét százalék környékén tudunk hitelhez jutni, ekkora költsége van az adósságmegújításnak, míg ha lenne egy IMF-megállapodás, akkor ennél jóval kedvezőbb, 3-4 százalékos szinten is tudnánk magunkat finanszírozni. Egyrészt a hitelt is fel tudnánk esetleg használni, illetve maga a megállapodás is tovább csökkenthetné a hozamainkat. Ez azért lenne jó, mert a már említett rés a reálkamatok és a növekedés között szűkülne a rés, lazább lenne az adósságcsapda, és könnyebben tudnánk ebből a helyzetből szabadulni.
    
Azt fontos kiemelni, hogy ez az általam reálkamatnak nevezett érték nincs közvetlen kapcsolatban a jegybanki alapkamattal, vagyis hiába csökkenti most a kamatot a Monetáris Tanács, az semmiképp sem érinti közvetlenül azt a kamatlábat, amin a magyar állam finanszírozni tudja magát. Az attól függ, hogy a külföldi befektetők hogyan értékelik a magyar gazdaság teljesítményét, mennyire tartanak minket kockázatosnak, és mennyit hajlandók ezért áldozni.

- Hogyan látja egy IMF-megállapodás esélyeit most? Ön szerint egy kommunikációs trükk a kormány politikája, mellyel megpróbálnak minél előnyösebb megállapodást kicsikarni, vagy nem is akarnak megállapodni?

- Én elég régóta, nagyjából április óta azt gondolom, hogy a kormány igazából nem akar IMF-megegyezést, csak tárgyalni akar, meg akarja nyugtatni a piacokat, hogy nincs nagy kockázat. Egy ilyen megállapodás a gazdaságpolitika mozgásterét jelentősen csökkentené, az unortodox gazdaságpolitikai lépéseket fel kellene függeszteni, a Valutaalap negyedévente vizsgálódna itt. Ezt mindenképpen el akarja kerülni a kormány, ha túl közel kerül az egyezség, akkor mondanak egy-két olyan dolgot, amivel elijesztik a tárgyalófelet, ha viszont úgy látják, hogy a forint éppen gyengül, akkor sokkal békülékenyebb hangot ütnek meg. Ezt azért teszik, hogy minél tovább kihúzzák megegyezés nélkül, illetve arra az esetre, ha a világgazdaságban egy jelentős negatív fordulat lenne, akkor végső esetként mégis meg lehessen kötni a szerződést.

Ez a politika látszik tavaly november óta. Most a kormány kitart amellett, hogy novemberben akár lehet is megállapodás, de a piac már inkább jövő tavaszra várja azt. Tavasszal pedig vezetőváltás lesz a jegybank élén, amivel megnyílhat az út a devizatartalékok felhasználása felé, így azt gondolják, hogy esetleg az egész ciklust kihúzhatják 2014-ig.

- Ön szerint ki lehet addig húzni az IMF nélkül? Kitart addig a piacok türelme?

- Szerintem, ha a világgazdasági helyzet nem fog jelentősen megváltozni, az Európai Unióban is stabilitás felé mutatnak a fejlemények, akkor akár meg is lehet úszni ezt az egészet az egyezség nélkül. A probléma azonban az, hogy mekkora lesz ennek a költsége, hiszen minden olyan kötvénykibocsátás, ami magas hozam mellett történik azt jelenti, hogy a jövőben kell azt majd visszafizetni. Vagyis a jövő nemzedék nyakába újabb és újabb terheket rakunk, ezért látom én ezt problémásnak. Emellett a kormány elodázza azt, hogy szembenézzen a gazdaságpolitikai hibákkal, egy új gazdaságpolitikát indítson el, ami a növekedést tudja elhozni.

- Mennyi esélyt lát most arra, hogy az Ön által felvázolt "optimista" forgatókönyv valósul meg egy gazdaságpolitikai fordulattal, illetve mekkora az esélye annak az "életveszélyes" lépésnek, hogy a jegybanki tartalékhoz próbálnak nyúlni?

- Ezt nehéz előre megmondani, de szerintem ha a helyzet hasonló lesz jövő tavasszal is, mint most, akkor a kormány mindenképpen meg fogja próbálni, hogy a jegybanki tartalékokkal próbálja meg csökkenteni a devizaadósságot. Azt gondolom, hogy a saját bankrendszer új bankjaival kínál majd olyan megoldást a devizaadósoknak, hogy ezek a pénzintézetek a devizatartalékot felhasználva forintra váltják a devizaadósságot. Ezzel egyrészt megszabadulhatnának a devizaadósságtól és az infláció gerjesztésével reálértéken csökkenteni lehetne a forintadósságot, illetve ezek az új bankok vezető pozícióba kerülnének a hitelezésben. Én ennek a forgatókönyvnek 70-80 százalék esélyt adok, ha nem változik jelentősen a külső környezet.

Beke Károly

mfor.hu

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!