Az elmúlt hónapokban egyre többen kongatják a vészharangot, hogy a robotizáció elveszi az emberek munkahelyét. Egy hete például a világ legokosabb emberének tartott Stephen Hawking kongatta meg a vészharangot a Guardianban közzétett publicisztikájában. “A gyárak automatizációja már megtizedelte az állásokat a hagyományos gyártásban, és a mesterséges intelligencia előretörése valószínűleg csak ráerősít erre a munkahelyrombolásra” – írja az asztrofizikus a lapban.
“Az internet és más platformok lehetővé teszik, hogy kevesek elképesztő profitot hozzanak össze úgy, hogy közben csak nagyon kevés embernek adnak munkát”. A professzor szerint ez elkerülhetetlen, és bár egyértelműen haladásnak számít, társadalmilag destruktív.
Nagyjából ez a vélekedés nevezhető talán többséginek a világsajtóban, ám a Washington Postban december másodikán megjelent esszéjében Sharma ennek tökéletes ellentétét fogalmazta meg.
A kiindulópont nála is a túlnépesedés, hiszen az ENSZ előrejelzése szerint a Föld népessége 10 milliárdra nő, ami egyesekben az élelemért folyó harcok félelmét kelti fel, mások a menekülők, bevándorlók elleni populista politikusok felemelkedésére és a határok bezárására figyelmeztetnek, megint mások pedig új gépromboló mozgalmakat jövendölnek.
A Morgan Stanley stratégája szerint azonban inkább értékelni kellene a robotokat, ugyanis ők lehetnek az egyetlen reménység, ami megmenti a globális gazdaságot.
Sharma érvelése a következő: a 2,5 milliárdos népességszaporulat ugyan katasztrofálisnak tűnik, de igazából a gazdasági növekedés szempontjából nem ez, hanem a népességnövekedés aránya számít. Ami azonban az 1960-as évek csúcspontja óta folyamatosan lassul: 50 százalékról 1 százalékra, ráadásul az ENSZ előrejelzése további lassulást jelez. Mit jelent ez a munkaerőpiacra nézve? A kevesebb születő gyermek kevesebb munkaerőpiacra belépő dolgozót jelent szerte a világon, miközben az egészségügy és az orvostudomány fejlődésének hála, az emberek egyre tovább élnek. Vagyis a 2,5 milliárdos népességtöbblet legnagyobb része nyugdíjas lesz. Ebben a helyzetben a gazdasági növekedésre nézve a robotok jelentik a legkönnyebb megoldást.
Sharma ad is egy rendkívül egyszerű becslési módot a gazdasági növekedésre: ha a dolgozók száma és az egy munkásra eső termelékenység évi egy százalékkal nő, a gazdaság kibocsátása durván 2 százalékkal emelkedik. Az elmúlt évtizedben mindkét paraméter drámain csökkent a világban. Az USA termelékenységének növekedése felére esett a 2. világháború utáni időszak átlagához képest, írja saját számításait idézve. Ennek egyik legegyértelműbb oka az elöregedő népesség: valakinek vagy valaminek a nyugdíjba vonuló farmerek helyére kell lépnie: mivel a bevándorlóellenesség elég komoly akadály, így sokkal valószínűbb a farmbotok megjelenése.
Nem telik el sok idő, és a közgazdászok a robotok hiánya miatt fognak majd aggódni - véli Sharma. Sok iparosodott országban a munkaképes korú népesség elérte csúcspontját, ami húzta ezeket a gazdaságokat. Nem sokan vannak tisztában azzal sem, hogy sok fejlődő országban is még nagyobb mértékben lassul a népesség.
Megmentenek minket, jó lesz
Kína például fordulóponthoz ért tavaly. 1950 óta, amióta az adatokat rögzítik, először lett a munkaképes korú népességnövekedése negatív, aminek eredményeként Kína minden évben egymillió munkást veszt el a munkaerőpiacról, amely ráadásul még öregszik is. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy Kína elöregedése rohamosabb, mint fejlődése ugyanezen szakaszában Franciaországé és az USA-é: előbbinél négyszer, utóbbinál kétszer gyorsabban nő az idősek aránya. A probléma akkora, hogy a Nobel-emlékdíjas Daniel Kahneman úgy véli, Kína számára a robotok éppen időben érkeznek. Ezek után nem csoda, ha a pekingi kormány durva támogatásokkal ösztönzi az automatizációt.
A robotizációtól félők szerint a mostani hullám más, mert nagyon gyorsan jön és olyan automatizációval jár, ami helyettesíti az emberi munkaerőt (például robotok írnak újságcikkeket...)
Egy, a Berkeley egyetemen készült tanulmány szerint az előrejelzések átlaga szerint 20 év alatt érkezik meg a mesterséges intelligencia - de ugyanez volt a standard előrejelzés 60 évvel ezelőtt is. Ráadásul az emberek gyakran megtalálják a módját, hogyan dolgozzanak az általuk teremtett robotokkal (például a bevásárlóközpontok leolvasói valójábban több pénztárost hoztak magukkal).
Ha az automatizáció valóban elvenné az emberek munkáját, akkor negatív hatással kellene lennie a munkahelyek számára. De nem ez a helyzet. 2008 óta a gazdasági növekedés gyenge, összehasonlítva más válságok utáni növekedésekkel, a munkahelyek szaporodása viszont relatív erős az iparosodott országokban. A G7-országokban a munkanélküliség a vártnál gyorsabban csökkent, és gyorsabban csökkent bármilyen korábbi (1970-től kezdődő) hasonló időszakkal összevetve. A Japán gazdasági növekedés 0,8 százalék, mégis teljes a foglalkoztatottság. Sőt, Sharma saját kutatásai szerint a munkapiaci helyzet különösen jó Németországban, Japánban, és Dél-Koreában - vagyis azokban az országokban, ahol a legtöbb robot dolgozik.
Németországnak 2030-ig évi másfél millió munkást kellene beengednie, hogy teljesen ellensúlyozza elöregedő társadalmának gazdasági hatásait, és mivel a menekültek körül ott is izzik a vita, a robotok kézenfekvő megoldásnak tűnnek. Japán hasonló gondokkal küzd: a szigetországnak évi egymillió munkásra lenne szüksége.
A robotokkal szemben jóval kisebb populista szólamok hangzanak el (összehasonlítva a bevándorlókkal, menekültekkel, ez mindenképpen igaz), talán azért is, mert számuk egyelőre csekély: míg az iparban 320 millió ember dolgozik, addig a robotok száma mindössze 1,6 millió, melyek fele az autóiparban található.
A jövőben a közgazdászok a robotokat ugyanúgy a növekedés motorjaként fogják tekinteni, mint most a munkaképes korosztály létszámnövekedését. A világ nagy része számára a robotok a bevándorlókkal, a nőkkel és az idősekkel együtt alkotják majd a munkaerőpiaci tartalékot.
Már most is látható, hogy a leggyorsabban öregedő országokban található a legtöbb robot: Dél-Koreában 10 ezer dolgozóra 531, Japánban 305, míg Németországban 301 robot jut. Az Egyesült Államokban 176, míg Kínában csak 49 robot jut ugyanennyi munkásra, bár utóbbi a világ leggyorsabban növekvő robotpopulációja.
Sharma konklúziója szerint a világ elöregedése gyorsan folyik, így minden megoldásra szükség van, ami eltarthatóvá teszi ezeket a társadalmakat.
mfor.hu
