7p

A múlt héten tette közzé a NAV a reklámadó kitöltési útmutatójának .pdf formátumú tervezetét. Érdemes ennek ismeretében visszatérni a reklámadóval kapcsolatos kötelezettségekre, mely a jogszabály alapján jóval nagyobb kört érint, mint azt az érintettek gondolnák.

A reklámadó végleges formájában 2014. augusztus 15-én fog hatályba lépni. Ettől függetlenül az első adóelőleg-bevallási és -fizetési kötelezettséget a naptári év szerint adózóknak 2014. augusztus 21-ig kell teljesíteni a reklámbevételek és saját célú reklámhoz fűződő költségek együttes összege alapján (elsődleges adókötelezettség). Emellett az adóhatóság 2014. augusztus 4-én közzétette honlapján a reklámadó bevallás (1494) és annak kitöltési útmutatója tervezetét.

Jó hír, hogy az 500 millió forintos adóalapot el nem érő, azaz adófizetési kötelezettséggel nem terhelt, 0 százalék alá eső adóalanyokra a bevallási kötelezettségek nem vonatkoznak.

Az is örvendetes, hogy az adóhatóság látszólag – legalábbis a bevallás tervezett nyomtatványa szerint, még akkor is, ha erről magában a kitöltési útmutatóban nem nyilatkoznak – a jogszabály hatályát a külföldi kapcsolt vállalkozásokra nem terjeszti ki, hiszen a bevallásban minden kapcsolt vállalkozást annak adószámával kell majd azonosítani, ilyen pedig a külföldieknek nincs.

Sajnos azonban az önreklámmal kapcsolatban felmerülő további gyakorlati kérdésekre (lásd korábbi blogbejegyzést) sem a végleges jogszabályi szöveg, sem a bevallás és annak kitöltési útmutatója nem ad választ. Így továbbra sincs egyszerű dolguk az adókötelezett cégeknek, hiszen augusztus 21-ig fel kell mérniük, hogy pontosan milyen tevékenységük, azoknak mekkora része tartozik a törvény hatálya alá. A hátralévő időszakot okosan kell tehát kihasználni, a különféle marketing- és reklámtevékenységek átvilágításába, a szerződések vizsgálatába érdemes adótanácsadót is bevonni.

Érvénybe lép továbbá a másodlagos adókötelezettség, melyet a 2014. augusztus 15-ét követően kézhez kapott számlák és bizonylatok alapján először szeptember 20-ig kell majd bevallani és befizetni. Havi 2,5 millió Ft-os reklámköltség felett ugyanis az adóbevallási és befizetési kötelezettség átszáll a megrendelőre, ha az adófizetésre elsődlegesen kötelezett – leegyszerűsítve: a reklámszolgáltatást nyújtó cég – nem nyilatkozik arról, hogy bevallja és befizeti az adót, vagy arra egyébként nem kötelezett. Ezekben az esetekben a reklámszolgáltatást igénybevevő, azaz a megrendelő cég, mint másodlagos adókötelezett fizeti azt meg, melynek mértéke 20 százalék.

Ezt azonban további 10 százalék vagy 19 százalékos mértékű társasági adó is kísérheti, hiszen a friss módosítások alapján a reklám közzétételével összefüggésben felmerült költség (különösen a reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték) nyilatkozat hiányában nem tekinthető a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, vagyis ezzel a társasági adó alapját meg kell növelni. A társasági adóalap növelést a 2,5 milliós havi korláttól függetlenül, az alatt is alkalmazni kell.

Érdemes tehát kicsit elidőzni ezen utóbbi másodlagos adókötelezettségen is. A reklámadó bevezetésekor problémaként merült fel a külföldi médiaszolgáltatók adóztatásának lehetősége, amelyre a legkézenfekvőbb megoldást az úgynevezett forrásadóztatás jelenthette volna. Ennek keretében az adókötelezettség továbbra is a szolgáltatót sújtja, ám az adóbeszedés a megrendelőn keresztül történik: a megrendelő csupán a forrásoldalon visszatartott adóval csökkentett ellenértéket fizeti ki a szolgáltatónak, miközben a levont adót megfizeti az adóhatóságnak. A forrásadóztatás ugyanakkor nemzetközi adóharmonizációs problémákat vetett volna fel, ugyanis a forrásadóztatás lehetőségét és mértékét hazánk nemzetközi adóegyezményei és más megállapodásai korlátozták volna. Végül a reklámadó törvény a forrásadóztatás helyett, újszerű (mondhatni unortodox) megoldással az elsődleges kötelezett helytállásának hiányában a megrendelőre, mint másodlagos adókötelezettre teszi át az adóztatás terhét.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azon vállalkozások esetében, ahol a 2,5 millió Ft-os havi reklámköltés is megvalósul és esetleg a társasági adó alapjuk is eléri az 500 millió Ft-ot, akár 39 százalékos adóterhet a nyilatkozattal nem fedezett reklámköltéseik után. Ugyanakkor a kicsik sem menekülnek, hiszen nyilatkozat hiányában a társasági adóalap-növeléssel, azaz pozitív adóalap mellett 10 százalék vagy 19 százalék társasági adóval nekik is kell számolniuk. A nyilatkozatokat tehát minden esetben be kell szerezni!

Ráadásul a reklámadó és a társasági adó megrendelőt sújtó hatása sem feltétlenül ugyanaz.

A reklámadó törvény szerint a nyilatkozattételi kötelezettség csupán az elsődleges kötelezetteket (azaz a médiaszolgáltatók, a sajtótermékek kiadói, a szabadtéri reklámhordozón, nyomtatott anyagon, járművön, ingatlanon reklámozó személy és az internetes reklám közzétevője) terheli, melyre a 20 százalékos adófizetési kötelezettség csupán a nyilatkozattal le nem fedett tételek összesített havi 2,5 millió forintja felett lép be.

A társasági adó törvény azonban a reklám közzétevőjének (nagyjából a fent felsorolt elsődleges adókötelezettek) kifizetett díjak mellett, a reklám közzétételében közreműködőknek (ezek lehetnek a reklámadó megrendelőként adóztatott másodlagos kötelezettjei, de akár a lánc további szereplői is) járó ellenértéket is a vállalkozás érdekeivel ellentétesnek minősíti nyilatkozat hiányában, méghozzá értékhatár nélkül. Vagyis a reklám közzétételével kapcsolatban felmerült költségek vonatkozásában mindenképp szükséges a beszámlázókat nyilatkoztatni arról, hogy az esetlegesen felmerült (elsődleges vagy másodlagos) reklámadó kötelezettségüket teljesítették-e, vagy arra nem kötelezettek; a törvény értelmében ugyanis a társasági adó korrekciókat nyilatkozat hiányában mindazon vállalkozásoknak el kell végezniük, akik a reklámadó közzétételében közreműködők részére (például a médiaügynökségek felé) ellenértéket fizetnek.

Ráadásul a nyilatkozatok beszerzése nem is olyan egyszerű, különösen, ha a reklámköltségek sok szolgáltatótól származnak. Az sem mindegy, hogy a kérdéses reklámpiaci szereplő hol helyezkedik el a reklámértékesítési láncon belül (például médiaszolgáltató, tulajdonosi vagy éppen független sales house, médiaügynökség, médiatervező, marketing tanácsadó). A megrendelők is többszintűek lehetnek, gondoljunk csak például egy bevásárló központra, amely a bérlőinek kiszámlázott marketing hozzájárulási díjból fedezi saját és sok esetben bérlői reklámkiadásait. A reklámadó törvény ugyan nevesítetten nem tesz különbséget a piaci szereplők között, az egyes reklámértékesítésekben betöltött szerepük szerint végül mégis más gyakorlati szabályok vonatkoznak rájuk.

A reklámköltéseket összegyűjtő szereplők, akiknek összesített költései biztosan elérik az adókötelezettséget eredményező havi szintet, e tekintetben speciális szerepet kapnak. Nyilatkozat hiányában ők akár a legmagasabb adóra is számíthatnak, ami végül az áraikban is megjelenhet tovagyűrűző hatásokat elindítva. Ráadásul a kapcsolatrendszerükbe tartozó médiaszolgáltatók között kicsik és nagyok, adószempontból felkészültek és kevésbé felkészültek egyaránt akadnak. Látható tehát, hogy bizony a másodlagos adókötelezettséggel, a nyilatkozatok kiadásával és begyűjtésével kapcsolatban is bőven akadnak értelmezési és gyakorlati nehézségek.

Jancsa-Pék Judit
LeitnerLeitner
//adozasrolerthetoen.blog.hu/ 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!