A magyar gazdaságnak 2009-ben rendkívüli kihívásokkal kell szembenéznie: egyrészt a világgazdasági válság okozta keresleti sokk jelentősen visszaveti a hazai termelést és foglalkoztatást, másrészt a kényszerű államháztartási konszolidáció tovább szűkíti a belföldi keresletet. Miután fiskális élénkítésre, keresletbővítő válságkezelésre nincs lehetőségünk, rövid távú gazdasági kilábalásunk esélyeit elsősorban az határozza meg, hogy a világgazdasági konjunktúra, így a magyar gazdaság számára releváns külső kereslet mikor éri el mélypontját, és milyen gyorsan indul meg külkereskedelmi partnerországainkban a növekedés.
A nemzetközi és a hazai konjunktúra-felmérések hónapról-hónapra javuló adataiból és a visszaesés ütemének mérséklődését jelző reálgazdasági mutatók alapján úgy tűnik, hogy a nemzetközi konjunktúra-ciklus 2009 második felében eléri mélypontját, és a recesszió az év végére fokozatosan mérséklődhet.
A kedvező jelek mellett azonban több kockázati tényezővel is számolnunk kell. Bár a bizalom helyreállításában minden bizonnyal szerepe volt a gazdasági nagyhatalmak összehangolt lépéseinek, ezeken belül leginkább a likviditás biztosítása érdekében tett erőfeszítéseiknek, ezek közép-és hosszú távú hatékonysága további intézkedéseket igényelhet. Miközben a nemzetközi gazdasági visszaesés remélt lassulásában egyelőre nehéz megbecsülni az állami keresletélénkítés szerepét, az árát pontosabban lehet látni. A rendkívül gyors ütemben növekvő államadósság kezelése komoly költségvetési kiigazítást követel.
A másik veszélyforrás, ha a világgazdaság úgy éli túl a válságot, hogy nem változnak azok a jelenségek, amelyek a recesszió előidézői voltak, figyelmeztet az Ecostat. A pénzügyi rendszer átláthatóságának biztosítása, fenntartható működésének kialakítása alapvető fontosságú szabályozási kérdés. Ezen túl azonban szükség lenne a gazdaság egészének evolúciójára, strukturális fejlődésére is. Ha a fiskális keresletélénkítés alacsony hatékonyságú, elavult gazdaságszerkezetet hibernál, ha a monetáris lazítás ahelyett, hogy gátolná, továbbra is olyan mértékben ösztönzi az eladósodást, hogy az újabb pénzügyi egyensúlytalansághoz vezet, akkor csak időleges megoldást jelent.
A lakossági jövedelmek radikális visszafogása már 2009 első negyedévben jelentős fogyasztáscsökkenést eredményezett. A háztartások fogyasztási kiadásai 7,3 százalékkal csökkentek, gyorsabban, mint az előző negyedévben. A természetbeni társadalmi juttatások ennél kisebb mértékben maradtak el az előző év azonos időszakához képest, ezek eredőjeként a háztartások végső fogyasztása 5,9 százalékkal mérséklődött. A közösségi fogyasztásban stagnálás következett be, összességében a végső fogyasztás 5,4 százalékkal csökkent. Az elemzés szerint 2009-ben a háztartások fogyasztási kiadásainak volumene 7 százalékkal eshet vissza, részben a drámai reáljövedelem-csökkenés miatt.
Az Ecostat modellszámításai alapján 2009-ben az export 16, az import 19 százalékos csökkenése várható. Az exporténál nagyobb mértékű importvisszaesés következtében a nettó export 2009 egészében kedvezően alakul, 3-4 milliárd euró körüli aktívummal számolunk. Az import visszaesésének egy része exportunk magas importigénye miatt a külső kereslet visszaeséséből fakad. Az importkeresletet a visszaeső export mellett a csökkenő fogyasztás és beruházás importigénye is mérsékli.
A bruttó hazai termék 2009 első negyedévében 6,7 százalékkal csökkent. A második és harmadik negyedévben még nagyobb mértékű visszaesés várható. Számításaink szerint csak a negyedik negyedévben valószínűsíthető 5 százalék alatti csökkenés, ebben a tavaly év végi kezdődő recesszió miatti bázishatás is tükröződik. Az év egészére 6,5 százalékos gazdasági visszaesést prognosztizálnak. A külső kereslet lanyhulása leginkább az ipar teljesítményét érinti, de jelentős az építőipar és az anyagi szolgáltató ágak teljesítményének várható zsugorodása is.
A globális gazdasági válság és az emiatt bekövetkező nagyarányú GDP visszaesés komoly kihívások elé állítja a magyar fiskális politikát, miközben a megoldáshoz felhasználható eszköztár hazánk esetében jóval szűkösebb, mint az országok többségében. Az államháztartás pénzforgalmi adatok alapján számított egyenlege 2009 első öt hónapjában – önkormányzatok nélkül – 569 milliárd forintos hiányt mutatott. A deficit meghaladja mind az időarányos mértéket, mind a tavalyi év azonos időszakának értékét.
Jelentős változás történt az államadósság mértékében és finanszírozásában. Az első negyedév végére 21 789 milliárd forintra, GDP-arányosan 82,7 százalékra emelkedett az ESA szemléletű államadósságunk, ami a három hónappal korábbi értékhez képest 9 százalékpontos növekedést jelent. A növekmény bő fele a devizahitelek után számolt árfolyamgyengüléssel magyarázható, a maradék az új adósságok és a törlesztések egyenlege. Ha a teljes adósságból kivonjuk az MNB-nél elhelyezett devizabetét nagyságát, akkor március végén a GDP-arányos államadósság elérte a 74,8 százalékot.
Becslések szerint 2009-ben a tervezettnél 700-750 milliárd forinttal kevesebb adó folyhat be a költségvetésbe. A költségvetés bevételi oldalán várhatóan minden jelentősebb adónemben visszaesés következik be a tavalyi évhez képest. A hiányzó összeg nagyobbik felét, nagyjából 400 milliárd forintot a kiadási oldal mérséklésével teremti elő a kormány. A bejelentett intézkedések közül a legnagyobb tétel a 13. havi nyugdíj eltörlése. A maradék 300-350 milliárd forint a legfrissebb tervek szerint a költségvetési hiányt növeli.
