Surányi György, aki 1990-1991, illetve 1995-2001 között állt a Magyar Nemzeti Bank élén egy évvel ezelőtt, tavaly január 30-án írt három teljes oldalt kitöltő cikket a Népszabadságban.
A "Téves diagnózis, téves terápia" címmel megjelent elemzésben Surányi az MNB 2001-2009 közötti monetáris politikáját bírálta, megállapítva, hogy mindenekelőtt a devizatartalék elégtelen szintje miatt kényszerült Magyarország az elsők között nemzetközi hitelért folyamodni 2008 őszén, a globális pénzügyi válság kirobbanása után. Eközben a kormány, a jegybank és az elemzők az államadósság és a devizahitelek magas állományában jelölték meg a sérülékenység okát.
A téves diagnózist téves terápia követte. A költségvetés hiányát a válságban indokoltnál nagyobb mértékben igyekezett csökkenteni a kormány, mert elsősorban ezt szorgalmazta a jegybank és a részben a nemzetközi szervezetek is. Ennek nyomán azonban csak mélyült a krízis - mutatott rá Surányi.
A jegybank az alacsony devizatartalék-szint miatt "majdnem lefegyverezve szemlélte az eseményeket". Nagyon összeszűkült, de megmaradt mozgásterében is szinte lebénult - írta Surányi, aki szerint az ortodox gondolkodásmód megakadályozta a jegybankot, hogy újszerű eszközöket vessen be, megkönnyítse a magánberuházások finanszírozását. Így a rossz szerkezetben és az eredetileg meghirdetett túlzott költségvetési kiigazítással együtt a monetáris politika is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság a szükségesnél nagyobbat zuhant.
A cikkre nem Simor András jegybankelnök, hanem Karvalits Ferenc alelnök válaszolt az Élet és Irodalom hasábjain.
Magyarországnak 2008 őszén azért kellett a nemzetközi szervezetekhez fordulnia, mert a költségvetés hiányát finanszírozó államkötvények kibocsátása, piaci értékesítése ellehetetlenült. A magyar devizatartalék szintje hasonló volt a régió más országaiéhoz, az országot az különböztette meg tőlük, hogy egyedül itt párosult az állam rendkívüli eladósodottsága az ország külső finanszírozásra való ráutaltságával - írta Karvalits.
Karvalits Ferenc rámutatott: a felelőtlen "fiskális alkoholizmus" időszakában a jegybank lehetetlen feladat előtt áll, nincs jó választása. A jegybank az árstabilitás elérésével, fenntartásával tud leginkább hozzájárulni a társadalmi jólét bővüléséhez." Ugyanakkor állítja: "a jegybank csak olyan mértékben lazíthatja a monetáris kondíciókat, csökkentheti az irányadó kamatot, amit a piac értékítélete is visszaigazol". Az alelnök szerint Surányi írásában a jegybankétól eltérő monetáris politikai filozófia jelenik meg, amelyben a gyengébb árfolyam versenyképesség-javító hatásai hangsúlyosak, miközben nem szól a jegybank alapvető küldetéséről, a forint értékállóságának megőrzéséről.
A vita az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében folytatódott tavaly február közepén. Itt Bihari Péter, a monetáris tanács tagja arról beszélt, hogy a jegybankon belül és kívül is mindenki elismeri, hogy jobb lett volna, ha magasabb devizatartalék mellett éri el a válság Magyarországot. Utólag azonban könnyű okosnak lenni. Meglehet, ha magasabb lett volna a devizatartalék, akkor meg azért kapott volna hideget-meleget az MNB, mint ahogy történt ez éppen Surányi elnökségének idején is. Minél többet raktároz el ugyanis a jegybank, elhelyezve a pénzt a legbiztonságosabbnak tartott bankbetétekben, annál többet veszít azon, hogy a tartalékok után kapott kamat alacsonyabb a devizahitelek után fizetendőknél - idézte a HVG a monetáris tanács tagját.
Ráadásul ha több devizatartaléka is lett volna a jegybanknak, azt sem bocsátotta volna automatikusan a kereskedelmi bankok rendelkezésére, hogy azok hitelnyújtással élénkítsék a gazdaságot - állította Bihari Péter.
MTI
