1848-49, 1956, 2010-11
Ha valaki néhány évtized távlatából majd meg akarja érteni a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kapcsolatát, annak az elmúlt két-három év eseményeit sem árt majd átböngészni. Érdemes 2008 őszéig visszamenni, amikor a nemzetközi válság kirobbanásakor hazánk összesen 25 milliárd eurós mentőcsomagot kapott az IMF-től, az Európai Bizottságtól és a Világbanktól.
A csomag nagy részét le is hívtuk 2010-ig, majd a piaci hangulat javulásával előbb a Bajnai, majd az Orbán-kormány döntött úgy, hogy nincs szükségünk az utolsó két részletre. A gondok akkor kezdődtek, amikor 2010 júliusában a Valutaalap rendszeres felülvizsgálaton Budapesten járt, azonban a tárgyalásokat felfüggesztették, az IMF ugyanis többet szeretett volna tudni a 2011-es költségvetésről, viszont az még csak tervezési fázisban volt.
Bár a tárgyalások megszakadása elsőre csak átmenetinek tűnt, az elemzők már akkor arra figyelmeztettek, hogy kockázatos úton jár a magyar kormány, hiszen a befektetői bizalom fenntartása érdekében szükség lenne a tárgyalások folytatására. A hírt akkor azonnal megérezték a magyar eszközök a piacokon, a forint azonnal 290-ig gyengült az euróval szemben, illetve hazánk bekerült a világ tíz legkockázatosabb országa közé a CDS-felárak alapján.
Néhány nappal a tárgyalások megszakadása után csak rontott a helyzeten az, hogy bizonyosodott: valószínűleg nem folytatódnak majd a tárgyalások. Először Matolcsy György jelentette ki, hogy "Magyarország elindult a pénzügyi függetlenség útján", ebből sokan már arra következtettek, hogy a kormány lemondott arról, hogy újabb hitelmegállapodást kössön az IMF-fel. Augusztus elején aztán a Wall Street Journal már gazdasági szabadságharcként emlegette az eseményeket.
Rövid megnyugvás után kibújt a szög a zsákból
Augusztus végén hivatalosan is bejelentette a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy nem akarunk új megállapodást kötni az IMF-fel, ezzel gyakorlatilag megkezdődött a gazdasági szabadságharc hivatalosan is. Azonban ahogy az egy háborúban lenni szokott, nem ugrottak egymásnak azonnal a felek, a tavalyi ősz még viszonylag csendesen telt.
2011 tavaszán a Valutaalap üdvözölte a kormány reformterveit, azonban negatívan nyilatkozott a magyar gazdaság kilátásairól. A tavalyi intézkedések egy részét, többek között a bankadó bevezetését kritizálta a szervezet, illetve megjegyezték, hogy a fenntartható államháztartás irányába eddig nem történtek lépések.
Magyarország számára a legnagyobb kihívásnak a középtávon fenntartható államháztartás megteremtését tartja a jelentés. A közelmúltban bevezetett adócsökkentések az IMF szerint növelik ugyan az ország versenyképességét, de jelentős terheket rónak a költségvetésre, a bevételkiesés ellensúlyozására bevezetett intézkedések - így az egyes szektorokra kivetett különadók - többségében átmeneti jellegűek, és torzító hatásúak. A jelentés szerint különösen a korábbi magánnyugdíj-pénztári rendszer leépítése ad okot aggodalomra, mivel ez növeli a középtávú költségvetési kockázatot, miközben rontja az átláthatóságot.
Később Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár március vége felé egy fricskát szúrt oda a hitelezőinknek: szerinte éppen az IMF és az Eu miatt volt szükség a sokat kritizált válságadók bevezetésére. Ugyanis a kormány eredetileg úgy tervezte, hogy felemeli a költségvetési hiánycélt, amivel elkerülhetők lettek volna ezek az intézkedések. Azonban Brüsszel nem engedélyezte a magasabb hiánycélt, mivel épp tombolt a görög válság Európában, és vélhetően úgy érezték, hogy ezzel precedenst teremtenének a többi ország számára.
Fel kellett adni a harcot
Sokáig úgy tűnt, hogy nem követett el különösebb hibát a magyar kormány azzal, hogy ajtót mutatott az IMF-nek, azonban nyártól a nemzetközi hangulat romlásával időről időre felvetődött az, hogy új megállapodást kellene kötnünk a Valutaalappal, hogy a megnehezedett finanszírozási helyzetben biztosítva legyen Magyarország.
Az események őszre tetőztek, amikor szinte mindennapossá váltak azok a nyilatkozatok magyar és külföldi szakértők szájából, melyek szerint a magyar kormánynak a kemény ellenállást feladva újból fel kell vennie a kapcsolatot a Valutaalappal és az EU-val, ugyanis egy második hitelcsomag nélkül nehéz lehet 2012-ben finanszírozni lejáró adósságunkat, a mostani kockázatkerülő piaci hangulatban nehéz lesz hazánknak kilépnie a piacra.
Ezekre a véleményekre reagálva október közepén Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak nincs szüksége új IMF-hitelre, ugyanakkor azt elismerte, hogy a szervezet szakemberei Budapestre jöttek konzultálni. November 17-én aztán az NGM váratlanul mégis bejelentette, hogy egy új típusú hitelcsomagról kezdünk tárgyalásokat a Valutaalappal. Mindez azért érdekes, mert néhány nappal korábban Matolcsy György a parlamentben még úgy fogalmazott, hogy az ország "gazdaságpolitikáját az IMF ellen hangoljuk".
A bejelentés óta a kormány rendre azt kommunikálja, hogy hazánknak csak egy biztonsági védőhálóra van szüksége, hogy a nemzetközi események esetleges romlása esetén be legyen biztosítva. Többször elhangzott, hogy a kormány csak biztosítást akar kötni, egyelőre nem akarunk lehívni pénzt az újabb keretből.
A kormány tervei ellenére az hamar kiderült, hogy valószínűleg csak újabb készenléti hitelkeretet kaphatunk a Valutaalaptól, mivel a rugalmasabb források szabályainak nem felel meg hazánk. Szakértők szerint az elmúlt másfél év bevallottan nem ortodox gazdaságpolitikájának is szerepe lehet abban, hogy az IMF nem akar egy "biankó csekket" kiállítani, rendszeres felülvizsgálatokhoz ragaszkodik.
A kormány Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési minisztert nevezte ki a tárgyalódelegáció vezetőjévé, mellette a kormány részéről Pletschinger Gyula és Rogán Antal vesznek részt az egyeztetéseken. A nem hivatalos tárgyalások már decemberben megkezdődtek, azonban december 16-án váratlanul megszakadtak. A hírek szerint az Európai Bizottság elsősorban a kormány által benyújtott jegybanktörvényt és a stabilitási törvényt kritizálta, ezért Barroso bizottsági elnök hazarendelte a tárgyalódelegációt. Nagyjából ezekkel az előjelekkel vágunk neki a 2012-es évnek, amikor az elemzők többsége szerint muszáj lesz megállapodni egy újabb hitelcsomagról.
Beke Károly
mfor.hu
