Soha nem volt még ilyen alacsonyan a német 10-éves állampapír hozama: 0,02%. Vagy a japán, amely mínusz 0,16%-on áll, vagy a svájci, amely mínusz 0,48%-on forog.
Ki az az őrült, aki 10 évre odaadja a pénzét az államnak, tudva, hogy nominálisan ugyanannyit vagy kevesebbet fog visszakapni belőle? Oda jutottunk, hogy fejlett piaci állampapírban pénzt tartani teljes értelmetlenség - kivéve, ha a világgazdaság totálisan összeomlik, de akkor meg azért. A világ részvénypiacain 2-3-4% körüli osztalékhozam van, ami persze nem biztos hogy így marad, de ha részvényeket veszünk, és 10 éven át semmi mást nem teszünk, mint hogy felvesszük az osztalékot, akkor is jobban járunk az állampapír vételnél, ha ez alatt a 10 év alatt kevesebb, mint 20-30%-ot esnek a részvénypiacok. Ha ingatlant veszünk, és ki tudjuk adni, mondjuk 5% hozam mellett, akkor is jobban járunk az állampapíroknál, ha 10 év múlva csak bő felét éri az ingatlan.
A reálgazdasági eszközök (ingatlan, részvények) árazása olyannyira elszakadt a kötvényektől, hogy ebből csak 3 dolog következhet (vagy a lentiek valamilyen vegyülete):
- A teljesen beteges államkötvény-árazásokhoz igazodnak az eszközpiacok is, mindenki megérti a fenti gondolatmenetet, és hatalmas áremelkedés lesz a reáleszközök árában, amivel a két árazás konzisztenssé válik.
- A részvény/ingatlan árak itt maradnak, de az állampapírárfolyamok helyre rázódnak, ismét valamiféle nominális hozamot fognak kínálni
- Totálisan összeomlik a világgazdaság, összeomlanak a részvény és ingatlanárak is, a jegybankok mínusz X százalékra csökkentik tovább a kamatokat, megindul a nagyüzemi pénznyomtatás (aka helicopter money). Ebből viszont már tényleg infláció lesz, és a részvény/ingatlanárak végül visszaemelkednek, aki pedig kötvénybe fektette pénzét az vásárlóértékének egy részét elbukja.
Az állampapírpiacokon szinte biztos, hogy a következő 10 évben MÍNUSZ 10-20-30% REÁLhozamot fogunk elérni, ennél szinte minden jobb. Bármi, aminek a REÁLhozama eléri a nullát vagy esetleg pozitív, az kiváló alternatíva.
Pont fordított a helyzet, mint 1998-99-2000-ben, amikor a hajmeresztő részvényárazás miatt szinte biztos volt hogy aki részvényt vesz az 5-10 éves távon bukik, vagy nem keres semmit, miközben a kötvényhozamok éves 4-5-6%-on voltak, viszonylag alacsony infláció mellett, tehát szinte biztos volt, hogy a kötvényeken komoly REÁLhozam lesz, a részvényeken meg komoly REÁLveszteség. Így is történt.
Azt hiszem, most hasonló időszakot élünk. Habár fogalmam sincs hogy egy hét vagy egy hónap vagy akár egy év múlva is jobban jár-e aki részvényt/ingatlant vesz mint aki kötvényt, de majdnem biztosnak tartom, hogy 5-10-éves távon, ami egy értelmes megtakarítási időtáv, a reáleszközöket vásárlók szinte bármelyik szcenárió esetén jobban járnak.
Ha lesz növekedés, akkor ugyanis lesz kamatemelés, és a kötvények értékükből vesztenek, a részvények emelkedni fognak. Ha gyenge, nullaközeli növekedés lesz, akkor a kötvényesek a legjobb esetben pénzüknél vannak, de a részvényesek sem fognak bukni. Ha nagyon nagy gazdasági problémák vannak, akkor viszont jön a helikopterpénz, és a kötvényesek vagyoanát elinflálják. Ebben az esetben a reáleszközök tulajdonosai bár először rosszabbul járnak, végül jobban. Erre kiváló példát mutat bármelyik nagyobb inflációs periódus: a részvényesek legalább megőrizték a REÁLvagyonuk valamekkora részét, míg a kötvényesek szinte mindent elbuktak.
A globális kötvényhozamok tehát olyan alacsonnyá váltak, hogy tartásuk teljességgel értelmetlen. Csak a részvény és ingatlan maradt reális alternatívaként, semmi más.
