Az elmúlt hónapok üzemanyag-áresését követően a Mol pénteken 7 forinttal emelte a benzin és 6-tal a gázolaj árát. Az összeg valóban nagyobb, mint amit megszoktunk egy átlagos emelés vagy csökkentés alkalmával, de tényleg megéri csak ezért útba ejteni egy kutat és megvárni, amíg négyen tankolnak, fizetnek (az antiszociálisak kávéznak) előttünk?
Vegyük az ideális esetet: egy autósnak pont csütörtökre lesz majdnem üres a tankja és mivel úgyis a kút mellett megy el, vagy egyébként is kerülnie kell, mert mondjuk nincs töltőállomás azon az útvonalon, amelyen nap mint nap jár, akkor 50 liter benzinen 350, gázolajon pedig 300 forintot nyer. Vagyis csak nyerne, hiszen a várakozásnak is vannak extra költségei, ha jár a motor, akkor azért, ha pedig folyton önindítózik, mikor előrébb gurul, akkor meg azért. Egy jól beállított autó, amely csak 0,5 litert fogyaszt alapjáraton egy óra alatt, egy 15 perces sorban állásnál elpöfög 41 forintot. Ha leállítjuk a kocsit, akkor a fogyasztáson csökkenthetünk, de ott van az önindító értékvesztése. Akik szerint ez szőrszálhasogatás, azok emlékezzenek, hogy 300-350 forintról beszélünk üres tank esetén.
A második eset, amikor valaki tudja ugyan, hogy az áremelkedést követően útba fog ejteni egy kutat, de inkább kerül, hogy az alacsonyabb összeget fizesse. Ha 8 literes városi fogyasztással számolunk, akkor 328 forintos (csütörtöki) benzinárnál 100 km-t 2624 forintért tehetünk meg, de ehhez még hozzá kell adni a kilométerenkénti 9 forintos amortizációt, amely összeg így 3524 forintra emelkedik. Ez azt jelentené, hogy legfeljebb 10 km-t éri meg kerülni, hogy spóroljunk, de sajnos ebben az esetben is játszik a várakozás feljebb részletezett extra költsége, így a valós távolság inkább 8-9 km.
A fenti eset különleges válfaja, ha valaki nem csak, hogy kerül, de egyenesen azért indítja be télen a kocsiját és melegíti fel a motort – természetesen többletfogyasztással – hogy még az olcsóbb üzemanyagból tankolhasson.
A fentieket tovább súlyosbítja, ha valaki nem is üres tankkal teszi mindezt, hiszen akkor még 300 forintot sem nyer.
A hűséges mfor.hu olvasóknak feltűnhet, hogy korábban többször is írtunk az üzemanyag áresés pozitív hatásairól a hazai nemzetgazdaságra és persze a kiskereskedelemre. Így ellentmondásnak tűnhet, hogy most pont azok ellen szólunk, akik azt a pénzt amit elkölthetnek a sarki kisboltban, nem adják - közvetve - az olajimportőröknek. Csakhogy az „ideális tankolási szituáció” nem mindig valósul meg, így ha a spórolással szembeállítjuk a plusz elpöfögött üzemanyag környezetvédelmi hatásait, illetve azt az időt, ami a sorban állással veszünk el a munkától vagy a pihenéstől, akkor még a nemzetgazdasági szintű többlet sem olyan egyértelmű.
A kérdés tehát ugyan az, mint a legelején: nem számolunk, vagy ennyit ér az időnk?
Szász Péter
mfor.hu
