Simai Mihály akadémikus többek között a jelen egyik sarkalatos kérdéséről, az olaj világpiaci helyzetéről is kifejtette a véleményét, ugyanis a stabilitás és fejlődés szempontjából nem elhanyagolható ennek a szerepe sem.
Az elmúlt időszakban az olajellátás politikai bizonytalansága megnőtt. Mivel az olajkitermelő vállalatok állami tulajdonban vannak, az ágazat és a politika szoros kapcsolatban áll egymással. Az akadémikus szerint azonban a jelenlegi helyzetet hiba lenne olajválságnak nevezni. A közel-keleti helyzetnek vitathatatlanul nagy a lélektani szerepe, amit elsősorban a spekulánsok igyekeznek kihasználni, így fokozva a probléma súlyosságát.
Ugyan a tényleges hatás közel sem ekkora, a gondot a keresleti és kínálati oldal változásai okozzák. Hiszen míg a volt szocialista országok, és például India rossz fajlagos energiafelhasználása miatt növekvő szükségletekkel bír, addig a kínálati oldalt például Szaúd-Arábia olajával lehetne korrigálni – 20 százalékkal tudná növelni a kitermelését, bár minőségileg elmarad például a líbiai olaj minőségétől. Ennek ellenére a kínálati oldal nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni a keresletet. Ezért Simai Mihály szerint az olajár további, tartós emelkedésére lehet számítani.
A fejlődő országoknak köszönhető a növekedés
A világválságot követően a GDP visszaesésénél nagyobb mértékű volt az ipari termelés csökkenése, ami átlagosan 20 százalékos volt, bár egyes országokban a 2008 előtti szintekhez képest 40-50 százalékos csökkenés is történt. Jelenleg a globális átlag még mindig elmarad a válság előtti csúcsokhoz képest, a fejlett országokban ugyanakkor sok a kihasználatlan kapacitás is – mondta Simai. Annak ellenére, hogy tavaly a fejlődés fordulóponthoz érkezett, nem mondható el, hogy ez nagy változásokat eredményezett volna. Ami növekedés a kereskedelem területén tapasztalható, az a gyorsabb növekedésű fejlődő országok fogyasztásának köszönhető. Esetükben ugyanis a társadalom fogyasztási igénye mellett a katonai kiadások is megnőttek, melyek szintén a kereskedelmi forgalmat növelő hatással bírnak a világgazdaságra.
Változás előtt állva
A közgazdász professzor előadásában felhívta a figyelmet arra is, hogy a korábban csodafegyvernek hitt állami kiadásösztönzésről, azaz a multiplikátorhatásról kiderült: az USA-ban egy állami dollár elköltése csak 80 cent magánbefektetést eredményezett. A magyar multiplikátorhatásról nem tudott adatot mondani Magas István.
A befektetések átstrukturálása is megfigyelhető, különösen az államadósságok finanszírozása terén - magyarázta Simai Mihály. Ennek azért is van különösen nagy szerepe, mert jelenleg fordulóponthoz érkezett a világ, ugyanis el kell dönteni, hogy a korábbi, válsághoz vezető rendszert folytatja-e, vagy egy másként szabályozott piaci rendszert próbál kialakítani. Az akadémikus példaként említette a számviteli rendszereket, melyeket a válság egyik feltételezett kiváltójaként súlyos kritikák érték. Ezek ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a valóságot elfedjék, vagy épp a veszteséget nyereségként jelenítsék meg, ezért a radikális felülvizsgálatukra van szükség.
Hazánk nehéz helyzetben
Ilyen világgazdasági körülmények között a legnehezebb helyzetben az olyan kisebb országok vannak, mint például Magyarország is. Hazánknak 80 százalékos a GDP-arányos adósságállománya, amit a kisebb országok eladósodottságához hasonlóan külföldi országok finanszíroznak, így az ország gazdasági folyamataira komoly befolyással lehetnek. Ezt ezért másként kell értelmezni, mint az USA 80 százalékos, valamint Japán 200 százalékos eladósodottságát, hiába mindkét országnak az 1980-as években még csak 40 százalékos volt az adósságállománya. A gazdasági életben betöltött szerep miatt a világ elnéző Amerikával szemben, míg az ázsiai ország belső finanszírozású, vagyis saját lakossága finanszírozza az adósságot.
A jövő szempontjából másik sarkalatos kérdés a nemzetközi hitelminősítők besorolása, mely az elmúlt hónapokban negatív irányú volt. Ennek azért van nagy jelentősége, mert, ha a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolják hazánkat, az intézményi befektetők nem vásárolnak majd magyar állampapírt – jegyezte meg Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
A jövő főszereplői
Simai Mihály szerint a gazdaság tartós fellendüléséhez meg kell találni azokat a húzóágazatokat, melyek képeseket a fejlődés előremozdítására. Ilyen lehet a nanotechnológia, vagy a járműipar technológiai változása, mely egy teljesen új irányt nyithat meg az elkövetkezendő 20-25 évben. Az ipar mellett ugyanakkor demográfiai változásokra is számítani kell, amit a UNICEF egy friss tanulmánya is előrevetít. Az 1950-es évekhez képest ugyanis megduplázódott a serdülőkorú népesség száma – jelenleg a világ lakosságának 18 százalékát teszik ki, vagyis 1,2 milliárd főt -, így jelenleg a leggyorsabban növekvő társadalmi rétegnek számít, a közeljövőben pedig a számuk további növekedésére lehet számítani. Az akadémikus megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy mivel az oktatás terén a befektetések megtérülése a serdülőkorban a legnagyobb, érdekes kérdésnek tűnik a kormány tankötelezettséget módosító tervezete.
Székely Sarolta
mfor.hu
