Úgy tűnik, bár igen lassan, de az amerikai elnök és csapata is szembesül azzal, hogy a háborús agresszor Oroszország és annak vezetője, Vlagyimir Putyin továbbra sem akarja felfüggeszteni a háborút. Így a béketárgyalások lehetőségének lebegtetését csak időhúzásra használják, és akár a tárgyalások, akár a megegyezés kapcsán próbálnak olyan feltételeket támasztani, amikről tudják, hogy nem csak Ukrajna, de Nyugat-Európa számára is elfogadhatatlanok. Ennek hátterében valószínűsíthetően az áll, hogy békekötés esetén nem csak azt kellene megmagyarázni, hogy miért vesztettek el sokszázezer embert értelmetlenül, hanem a gazdasági és szociális problémák is felszínre kerülnének, amire aligha tudna megoldást adni Putyin és csapata.
Nagy kérdőjel persze, hogy hol van az orosz gazdaság teljesítőképességének a határa: bár három és fél éve nagyon komoly anyagi és hadieszköz-tartalékokkal vágtak bele a háborúba, ezek azóta kimerültek. Egyes nyugati elemzők szerint Észak-Korea és Kína hathatós segítsége nélkül jóval alacsonyabb intenzitású harcokra lenne már csak képes Oroszország. (Az orosz gazaság problémáiról korábban laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár is több elemzést írt.)
Volt üzenet, csak nem mindenki hallotta meg
Tekintve, hogy az orosz GDP-nek a 16-19 százalékát, a költségvetési bevéteknek pedig a harmadát adja az olaj és a földgáz, logikus lépés, ha ennek a külkereskedelmét a nyugati országok akadályozzák. Ha az orosz állam bevételei érdemben megcsappannak, az tárgyalóasztalhoz kényszerítheti Putyint. Korábban Donald Trump abban bízott, hogy a korábbi jó kapcsolata az orosz elnökkel elegendő lesz a meggyőzésére, a gyakorlat azonban mást bizonyított.
Oroszország mozgásterét szűkíthetné, ha csökkennének az állam bevételei. Ennek egyik eszköze lenne a másodlagos vámok bevezetése, amelyről a múlt héten az amerikai elnök is beszélt. Vasárnap pedig Scott Bessent pénzügyminiszter azt jelezte, hogy az Egyesült Államok nyitott arra, hogy partnerséget kössön az európai országokkal, és – együtt – további szankciókat vezessenek be az orosz olajat vásárló államokra. Hogy teljes legyen a kép, hétfőn az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright is hasonló szellemben nyilatkozott a Financial Timesnak. Azt mondta, ha az európaiak szigorúbb oroszellenes szankciókat szeretnének Washingtontól, akkor először hagyjanak fel az orosz olaj és gáz vásárlásával, amellyel Putyin háborúját finanszírozzák.
Mindezek ellenére Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter cáfolta, hogy az esetleges amerikai intézkedés érintené Magyarországot, bár az is lehet, hogy csak nem bontotta ki az igazság minden szeletét. Szijjártó Péter ugyanis a Harcosok órája című kormánypárti propagandaműsorban azt mondta, hogy „a sajtóban terjedő hírekkel ellentétben” nem üzent Donald Trump Magyarországnak az orosz kőolajvásárlások beszüntetésének ügyében.
Könnyen lehet persze, hogy az amerikai elnök (és úgy általában az Egyesült Államok) számára Magyarország annyira marginális, hogy nem fogja külön felhívni a kormány figyelmét erre. Ez azért is elképzelhető, mert az amerikai elnök európai vezetőkkel folytatott tárgyalások során beszélt erről, és az EU maga is szorgalmazza az orosz energiahordozókról való leválást, amit csak a magyar és a szlovák kormány ellenez.
Ehhez egyébként a Covid után létrehozott RRF (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) pénzek komoly forrást biztosítottak volna számunkra is. A magyar kormány azonban előbb megcsúszott a tervekkel, majd úgy nyilatkozott, hogy csak a vissza nem térítendő forrásokat használná fel. Később a kedvezményes hitel is kellett volna már, ám végül az EU felfüggesztette a pénzek kifizetését a jogállamisági problémák miatt. Más kérdés, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter az orosz földgáz- és olajimport kapcsán nem az alternatívákat, csak a kifogásokat kereste. Tőlük rendre azt hallottuk, hogy lehetetlen az orosz energiahordozók kiváltása, ennek felfüggesztése atomtámadással lenne egyenértékű a magyar gazdaság számára.
Ezzel párhuzamosan, míg a háború kezdete óta majdnem minden uniós ország kisebb-nagyobb mértékben csökkentette az orosz kitettségét, Magyarország esetében nőtt az onnan érkező import aránya. A tavalyi adatok alapján Kína, India és Törökország után a magyar-szlovák páros számít az orosz olaj negyedik legnagyobb vásárlójának.
Az esetleges alternatívákról az ország vezetőinek közel-keleti tárgyalásai során is volt szó, emellett az Azerbajdzsánnal vagy Törökországgal épített kapcsolatok részeként is terítékre került a magyar importigény. Utóbbi két országgal a földgáz esetében kisebb volumenű megállapodások születtek is. A jelentős számú gázvezetéknek köszönhetően egyébként volt olyan időszak, amikor a Nyugatról érkező gázimport jócskán meghaladta az oroszt, pedig akkor a Török Áramlat mellett még jött gáz az Ukrajnán át érkező vezetéken is.
De milyen vezetéken jöhetne olaj?
Az olaj esetén már csak azért is bonyolultabb az összkép, mert a keleti irányból jövő Barátság vezeték mellett csak egy alternatív szállítási útvonal létezik, ez a Horvátországon át futó Adria-vezeték. A magyar kormány illetékesei rendre azzal érvelnek, hogy utóbbi kapacitása nem fedezné a magyar és szlovák igényeket. Más kérdés, hogy horvát beszámolók szerint két éve – a Mol szakembereivel – a kapacitást próbaszállítással tesztelték, és arra jutottak, hogy elegendő olajat tudnának továbbítani ezen a csővezetéken. Igaz a horvátok ellenében azt az érvet is gyakran halljuk, részben Hernádi Zsolt Mol-vezértől, részben Lantos Csaba energiaügyi minisztertől, hogy túl drága lenne ez a tranzit.
Az tény, hogy a horvátok többször emelték a szállítási díjat a háború kirobbanása óta, így a Barátság vezeték tranzitdíját meghaladja az itteni szállítás. Ugyanakkor forrásaink szerint a magyar kormány sem közvetlenül, sem az EU-t bevonva nem kezdeményezett tárgyalásokat, csak a sajtón keresztül üzengetett, ráadásul azt sem mindig baráti stílusban tette. Ezzel is terhelték a viszonyt, amely a horvát olajipari cég, az INA – horvát vélemények szerint korrupcióval terhelt – részbeni felvásárlása miatt egyébként is elég rossz volt.
További magyar érv szokott lenni az orosz olaj „kiválthatatlansága” kapcsán, hogy a hazai finomító az úgynevezett Ural olajra van optimalizálva, ezt feldolgozva lehet a legtöbb finomított terméket kinyerni a nyersolajból. Ha váltana a Mol, akkor érdemben romolhat a kihozatal, ez pedig végső soron az üzemanyagok árának növekedésével járna.
Az olajiparban hosszú időt eltöltő szakértők szerint ugyanakkor ez az érv sem feltétlen állja meg a helyét. A Mol ugyanis nem lenne köteles Brent olajat vásárolni, amelynek főbb tulajdonságai (például sűrűsége, kéntartalma) valóban markánsan eltérnek az Ural olajtól. A közel-keleti régóban ugyanis több olyan típus van, amely nagyon hasonló összetételű, mint az Ural, így ezekkel kiválthatnák az orosz importot.
De ha az Európában irányadó olajfajta, tehát a Brent mellett döntenének, akkor is olcsóbb megoldás lenne egy „keverőüzem”, ahol a magyar mérnökök az orosz olajhoz hasonló tulajdonságú alapanyagot állíthatnának elő. Így a finomítók (a százhalombattai és a pozsonyi) nem igényelnének – valóban komoly költségekkel járó – átalakításokat.
Ráadásul az ügyben szintén érintett szlovák miniszterelnöknek, Robert Ficónak az ukránok az elmúlt napokban is felajánlották, hogy amennyiben Szlovákia az orosz olaj helyett más forrásból származó (például azeri vagy kazah) olajat vásárolna, akkor azt a meglévő vezetékeken mindenképpen elszállítják.
Jó üzlet az orosz olaj vásárlása
Ez elvileg Magyarország számára is lehetőség lenne, ugyanakkor a Brentnél olcsóbb Ural vásárlása a Mol és a magyar kormány számára is komoly nyereséget hoz. A két olajfajta közötti árkülönbség a háború kezdeti időszakához képest ugyan csökkent, ám más forrás esetén nyilvánvalóan semmiféle diszkont sem lenne. A makacs magyar álláspont mögött vélhetően részben ez áll.
Ha amerikai nyomásra végül mégis korlátoznák az orosz olaj importját, vélhetőleg az sem okozna ellátási problémát, hiszen a magyar és a szlovák finomító ellátása megoldható lenne. Az viszont kétségtelen, hogy ennek plusz költsége lenne, amit önként a magyar kormány biztosan nem fog felvállalni. Az amerikai nyomás alól viszont nehezen fog tudni kitérni.
