Lengyel-magyar kezdeményezésre kilenc EU-ország indítványozta az Európai Bizottságnál és az Európai Tanács elnökénél az államháztartási hiány és az államadósság számítási szabályainak módosítását.
Könyvelési manőverrel csökkentenék a hiányt
A kezdeményezők – akik között Svédország mellett nyolc új EU-tagállam (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Litvánia és Lettország) van - azt szeretnék elérni, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatos költségeket az EU vegye figyelembe az elszámolásokban, ugyanis ez a módosítás a tagállamok egyenlő elbírálását szolgálná.
Egészen pontosan az lenne a változtatás célja, hogy az államháztartásból a magánnyugdíjpénztárakhoz kerülő pénzt a kormányzati szektoron belül lehessen könyvelni. Ily módon nem jelenne meg az államháztartási mérleg kiadási oldalán az a nyugdíjjárulék és egyéb költség, amelyet a központi költségvetés az állami nyugdíjkasszának átutal, hogy pótolja a magánnyugdíjpénztárakra történő fokozatos átállás miatt hiányzó bevételét. Más szóval, az éves államháztartási hiány ennyivel csökkenhetne.
Olli Rehn gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős uniós biztos szóvivője az osztrák Wirtschaftsblattnak korábban megerősítette, hogy kaptak ilyen levelet és közölte, hogy egyelőre vizsgálják a kérdést. A válasz "néhány héten belül" várható - mondta.
370 milliárd forint elszámolása a tét
Magyarország idei államháztartási hiánycélja 870,3 milliárd forint. Ha az átutalt nyugdíjjárulékokat (ez idén várhatóan 370 milliárd forint lesz) a kormányzati szektoron belül lehetne elkönyvelni - mintha a magánnyugdíjpénztárak a kötelező állami társadalombiztosításhoz tartoznának -, akkor az idei hiány 370 milliárd forinttal, azaz vagyis a GDP körülbelül 1,4 százalékával kisebb lehetne.
Így a tervezett 3,8 százalékos hiány helyett például az idei hiány a GDP-nek csak mintegy 2,4 százaléka lenne, bőven az EU-ban előírt legföljebb 3 százalék alatt. Hasonló úton-módon csökkenne az államadósság is.
Volt már rá példa
Ilyen működött már egyszer. Magyarország 1997-ben kezdte a nyugdíjreformot, és az EU-ba tartva így könyvelte e kiadási tételt. Ezt a lehetőséget azonban az EU statisztikai hivatala 2004-ben, a csatlakozás évében uniós szinten megszüntette, azzal a kedvezménnyel, hogy a nyugdíjreformnak ezt a költségét csak fokozatosan kellett áttenni az államháztartási mérlegbe, a tavalyi évvel bezárólag.
Az EU érve vitathatatlan: a magánnyugdíjpénztárak magáncégek, nem tartoznak az állami intézmények egymásközti elszámolásának körébe.
Ami mellette szól
Ám az is éppoly vitathatatlan, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak meg kell kapniuk az államtól a költségvetésbe adó módjára befolyó járulékok bizonyos hányadát, hiszen sok évig tart, amíg a járulékfizető állampolgárok fokozatosan, korcsoportok szerint átkerülnek a magánszektorba az állami társadalombiztosításból.
Jó érv a könyvelés átalakítása mellett az is, hogy az átutalás végeredményben többé-kevésbé nullszaldós, hiszen a járulékok mostani átutalása a magánszférába később - 10-20-30 év múlva - fokozatosan visszatérül abból, hogy az államkasszának mind kevesebb és kevesebb nyugdíjat kell fizetnie.
Ezzel összefüggésben az is jó érv, hogy a nyugdíjreform piacbarát szerkezeti reform, amely hosszú távon csökkenti a kormánykiadásokat, és az ilyen reformokat az EU stabilitási és növekedési paktuma is "enyhítő körülménynek" ajánlja a túlzott deficit eljárás alá vont országok megítélésében.
Az egyenlőség is jó indok, hiszen az érintett országok többsége az EU-csatlakozás egyik feltételeként, közös érdekből - sőt, a magánpénztárak anyacégeit tekintve nyugati érdekből - vezetett be nyugdíjreformot (félretéve azt a kérdést, hogy miképp bírták volna a demográfiai változásokat az állami társadalombiztosítási rendszerek reform nélkül), illő hát, hogy épp az egyenlőség érdekében "pozitív megkülönböztetésben" részesüljenek.
A befektetők azért nem hülyék
Nem kilátástalan tehát a módosításért indított küzdelem. Csak az a kérdés, kit lehet becsapni ezzel a szemfényvesztéssel.
Legutóbb tegnap a Költségvetési Tanács sajtótájékoztatóján Török Ádám, a tanács tagja jelentette ki, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak történő költségvetési átutalások esetleges beszámítása az államháztartási hiány alakulásába nem más, mint "kozmetikázás". Török Ádám szerint "mi elhinnénk a jobb helyzetet, a piac nem".
A végeredmény szempontjából elvileg mindegy, milyen rubrikában szerepel egy állami kiadás, finanszírozni a piacról kell. A külföldi befektetőket, hitelezőket, a hitelminősítőket nem fogja megtéveszteni egy könyvelési manőver.
Még számolgatniuk sem kell sokat, bizonyára ezentúl is megtenné ezt helyettük az EU statisztikai hivatala. A hivatal az elmúlt években, az EU-országok államháztartási statisztikáiban nem csak a "hivatalos" maastrichti hiányadatot tette közzé, hanem azt is, mennyi a tényleges hiány, vagyis a folyó külső hiteligény a kedvezménnyel élő országokban - akkor Magyarországon, Lengyelországban, Dániában és Svédországban - a nyugdíjreform költségével együtt.
Mégis lehet benne valami
Ám minden más megvilágításba kerül, ha feltételezzük: a kezdeményező kormányok tudják, hogy a befektetők egy könyvelési trükkel nem téveszthetők meg, sőt, a befektetők is tudják, hogy a kormányok tudják, hogy ők tudják.
Vannak jelek, hogy a világméretű pénzügyi és gazdasági válság gondolkodásra készteti a nemzetközi befektető közösséget. Egyelőre úgy tűnik, hogy a görög államadósság ellen tavasszal indított támadás az utolsó volt az efféle piaci akciók sorában. Az EU és az IMF emelte pénzügyi védőhálók - egyelőre úgy tűnik - nem teszik csábítóvá a görög vagy más államadósság "leshortolását" a piaci szereplők szemében.
Egyes nyugati, amerikai elemző központok újabban hosszabb távú stratégiát javasolnak a befektetőknek, hitelezőknek, amelynek az a lényege, hogy pusztán spórolásból nem lesz több pénz - több pénz, nagyobb hitelképesség, biztosabb törlesztés igazán csak gazdasági növekedésből lesz.
Ha mármost ezzel a "számlakönyvi trükkel" mégiscsak több állami forrás szabadítható fel gazdaságösztönzésre, anélkül, hogy az ilyen országok azonmód kitennék magukat a túlzott deficit eljárás botrányának és pénzügyi veszélyeinek, illetve hamarabb kerülhetnének ki a már folyó eljárásokból, akkor az mindenkinek hasznos lehetne, adósnak és hitelezőnek egyaránt.
MTI/Menedzsment Fórum
