- Az év elején komoly vitatéma volt a nyugdíjkérdés a pártok között. Az LMP-nek mi a véleménye a jelenlegi nyugdíjrendszerről, illetve milyen rendszert tartana ideálisnak a jövőben?
- A jelenlegi rendszerrel több probléma is van: a legfontosabb, hogy nehezen fenntartható, folyamatosan eltérések vannak a bevételi és a kiadási oldalon. A svéd modell és a német pontrendszer előnye éppen az lenne, hogy összekötné az emberek befizetéseit a későbbi kifizetésekkel, ami a hosszútávú fenntarthatóság szempontjából egy alapkritérium. Adottságnak tekintjük, hogy vannak magánnyugdíjpénztárak, amikhez különösebben nem is kívánunk hozzányúlni, ugyanakkor szeretnénk megőrizni az állami nyugdíjbiztosítás túlsúlyát a rendszeren belül.
- Az egész programjuk központi eleme a zöld állam, zöld gazdaság. Melyek lehetnének az Önök által elképzelt gazdaság húzóágazatai?
- Alapvetően egy zöld fordulatra van szükség a fejlesztéspolitikában és a gazdaságpolitikában, és ezeknek a zöld szektoroknak az erősítésével nagyon sok munkahelyet lehetne teremteni, melyek egy része képzett munkaerő. Ezáltal egy ilyen változás az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre is pozitív hatással lenne. Másrészt a képzetlen munkaerő számára is teremtenének munkahelyeket ezek az ágazatok, erre példa az energetika, a megújuló energiák különböző szektorai. Emellett az építőiparra is nagyobb szerep hárulna a köz- és magánépületek energiahatékonysági felújításán keresztül. Harmadik stratégiai lehetőség a fenntartható mezőgazdaság, melyben jelen van a minőségi élelmiszergyártás, zöldség- és gyümölcstermesztés, hulladékfeldolgozás. Ehhez kapcsolódóan egy fenntartható vidéki turizmusfejlesztésre is komoly hangsúlyt helyeznénk.
- Az elmúlt években már történtek lépések az energiahatékonyság javítása felé, elég, ha csak a panelprogramot említem. Ezeket követendőnek tartják?
- Persze, ezt támogatandónak tartjuk, és mi nagyjából megdupláznánk a panelprogram keretét. Ez egy fontos lépés, jó lépés. A panelektől nem lehet és nem is kell megszabadulni rövidtávon, viszont lehet és kell javítani az energiahatékonyságukon, amit részben helyi, részben pedig állami szintű programokkal lehetne támogatni. A házak felújítása erősen értinti a helyi gazdaságot is, mivel a helyi vállalkozóknak ez egy kedvező lehetőség.
- A szakemberek többsége szerint a magyar gazdaság legnagyobb problémája az alacsony foglalkoztatási ráta. Ezen Önök hogy segítenének?
- Erre három startégiai irányt állapítottunk meg, amiből az egyik az előbb említett zöld fordulat a gazdaságban, ami sok munkahelyet teremtene. Emellett csökkentenénk a gazdaság kettészakítottságát, tehát a helyi kkv-k és a multinacionális vállalatok közti különbséget. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség multikra a magyar gazdaságban, arra viszont szükség van, hogy az általuk kapott támogatások egy részét a kis- és közepes vállalatok kapják meg, hogy ezzel csökkenjen a köztük lévő szakadék. A foglalkoztatáson belül a kkv-k szerpe világszerte nagy, ha javítani tudjuk ennek a szektornak a helyzetét, akkor a foglalkoztatási helyzet is javul. Emellett az általunk elképzelt 5 százalékos járulékcsökkentés is munkahelyeket teremtene, illetve ehhez kapcsolódik az adórendszer egyszerűsítése, az adónemek csökkentése, valamint a vállalkozások adminisztratív terheinek mérséklése.
- Ezek szerint a támogatások egy részét elvennék a multiktól és a kisvállalkozásoknak adnák?
- Szeretnénk elérni, hogy egyenlő versenyfeltételekkel induljanak a helyi gazdaság szereplői és a multinacionális vállalatok. El kell dönteni, hogy milyen típusú gazdaságot szeretnénk Magyarországon látni és milyen típusú tőkét akarunk ide vonzani. Azt gondoljuk, hogy például nem gumigyártó cégeket kell Magyarországra vonzani, és nem ezeket kell támogatni, hanem új, zöld típusú vállalkozásokat kell fejleszteni.
- A munkahelyteremtéssel kapcsolatban megfelelőnek tartják az állami közmunkaprogramokat, például az Út a munkához programot?
- Ezzel a programmal alapvetően nem értünk egyet, abban a formában, ahogy az megvalósult, inkább azt jelentette, hogy a kormány engedett a szegénységellenes társadalmi hangulatnak. Szerintünk ezzel nem lehet megoldani a mélyszegénységben élők problémáit, csak azt az érzetet erősíti, hogy a segélyen élők alapvetően felelőssé tehetők azért, hogy ők nem dolgoznak. Ezzel együtt nem célunk, hogy a lakosság jelentős része segélyen tengődjön, ezt mi épp ellentétesen oldanánk meg: nem megvonnánk a segélyt attól, aki nem dolgozik, hanem azt mondanánk, hogy kaphasson segélyt az is, aki dolgozik, ez a garantált minimumjövedelem koncepciója. Ez a minimumjövedelem tényleg csak minimális megélhetést biztosítana a minimálbér alatt.
- Az elmúlt napokban több helyen is megjelent, hogy az LMP befagyasztaná a minimálbért. Nem gondolják, hogy ezzel komoly lobbiérdekekkel kéne szembeszállniuk?
- Rövidtávon két szempontból megkerülhetetlen a minimálbér befagyasztása: egyrészt a gazdasági válság miatt jelentősen csökkent a gazdaság teherbíró képessége, és ehhez alkalmazkodni kell. Ahogy a közszféra képviselői lemondtak a 13. havi fizetésükről, ennek a lemondásnak meg kell jelennie a társadalom egészében, ennek része lenne a minimálbér befagyasztása.
Másrészt a 2000-es évek elején végrehajtott jelentős minimálbér-emelés igen nagy terhet rakott a vállalkozók vállára, ezzel megintcsak a képzetlenek alkalmazása vált túl költségessé. Ahhoz, hogy ezeket az embereket vissza lehessen terelni a munkaerőpiacra és a válság kihívásaival szembe tudjon nézni a gazdaság, néhány évig szükség van a minimálbér szinten tartására.
- Az LMP programja szerint nyolc év alatt ezermilliárd forintos adóátrendezést hajtanának végre, az útdíjból például évente 180 milliárdot terveznek beszedni, míg a széndioxid adó 300 milliárdot hozna. Ezért cserébe mit nyújtatnának az érintett cégeknek?
- A közúti teherfuvarozók eddig is jelentős állami támogatásban részesültek, a magyar állam jelentős pénzekkel támogatta őket azáltal, hogy nem fizettette meg velük azt az úthasználati díjat, amit az adófizetőknek kellett fizetniük. Az, hogy a teherautókkal elhasználják az utakat, a porral és a zajjal mindannyiunk egészségét károsítják, konkrétan forintosítható költséget jelent, amit valakinek meg kell fizetnie. Szerintünk minden költséget annak kellene fizetnie, aki azt a költséget előidézte.
A vasút nem csak szerintünk, hanem az Európai Unió szerint is prioritást kell, hogy élvezzen a közúti fuvarozással szemben, mert abszolút környezetbarát. Magyarországon azért is volt versenyképtelen a vasút, mert ott a fuvarozóknak meg kellett fizetniük a pályahasználati díjat, miközben a közúti teherfuvarozóknak a költségek csak töredékét kellett megfizetnie. Ezt az igazságtalan versenyelőnyt szeretnénk megszüntetni.
- Már az év elején a benzináremelés kapcsán is arról lehetett hallani, hogy a fuvarozók nem tudnak további költségeket felvállalni. Nem tartanak attól, hogy az útdíjat is ráterhelnék a fogyasztókra, beépítenék az áraikba?
- Szerintem hosszútávon a gazdaságnak szerkezetében alkalmazkodnia kell a kor kihívásaihoz. Ezeket a szerkezeti átalakulásokat lehet segíteni. Ha a 21. században egy fenntartható gazdaság alapjait kell leraknunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy lesznek olyan gazdasági ágazatok, melyek felemelkednek és lesznek olyanok, melyeknek tere szűkülni fog.
- A választások utáni időszak egyik nagy kérdése, hogy a következő kormánynak milyen lesz a viszonya a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Önök szerint szükség lehet újabb hitelmegállapodásra, vagy sikerült a magyar gazdaságnak a saját lábára állnia?
- Ezt így nehéz kívülről megmondani. A mi elképzelésünk az lenne, hogy egy újabb IMF-hitel nélkül menjen tovább a gazdaság, és a jelek azt mutatják, hogy ez az elképzelés tartható is. Bár lehet, hogy az idei költségvetési hiány nagyobb lesz a vártnál, nem tűnik úgy, hogy alapjaiban kéne átgondolni a 2008 végén kötött hitelmegállapodást.
- Az euró bevezetésével kapcsolatban egyfajta jelmondatként szerepel a programjukban, hogy inkább jó csatlakozást, mint gyors csatlakozást szeretnének. Mégis mikor fizethetünk euróval Magyarországon?
- Pontos dátumot nem tudok mondani, ez komolyabb elemzést érdemelne, de az látszik, hogy rövidtávon ez kivitelezhetetlen. Fontos lenne egy alapos felmérés és egy konkrét céldátum megfogalmazása, szerintem néhány éven belül elképzelhetetlen és tarthatatlan az euró bevezetése. Ha ezt erőltetné a politika, akkor az drasztikusan rontaná a helyi gazdaság versenyképességét, ezt látjuk most Szlovákia esetében is.
- Ezek szerint fel kell készülnünk arra, hogy még évekig forinttal fogunk fizetni. Ebben az esetben viszont az egyik folyamatosan megjelenő probléma a kívánatos árfolyam. Önök szerint hol van az a szint, ami a devizahiteleseket és az exportőröket sem hozza túlságosan nehéz helyzetbe?
- Alapvetően úgy gondoljuk, hogy nem tartható fenn egy túl erős forintárfolyam, ugyanakkor az is látszik, hogy a jelentős devizaadósságok miatt nem is lehet gyengíteni a forintot rövidtávon. Hosszabb távon ugyanakkor a devizahitelesek helyzetének kezelésével enyhíthető a probléma. Szerintünk egy állami hitelprogramra lenne szükség a bankok bevonásával, melynek keretében ezeket a devizahiteleket forinthitelekké konvertálnánk, ezzel pedig kiküszöbölnénk az árfolyamhatást és nagyobb mozgástere lehetne a forintnak.
- A sok forinthitel feltétele viszont az lenne, hogy hosszabb távon alacsonyan maradjon az alapkamat. Hogy tudjuk azt elérni, hogy miközben világszerte már emelkedő kamatszintekre készülnek, nálunk lent maradjon a ráta?
- Az államadósság folyamatos csökkentésével és a költségvetés helyzetének stabilizálásával csökkenteni lehetne a kockázatokat, ez pedig jelentősen tudná csökkenteni a kamatokat is.
Beke Károly
Menedzsment Fórum
