- Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a második forduló után kétharmados többsége lesz a Fidesznek az új parlamentben. Ön szerint ez gazdasági szempontból jó vagy rossz?
- Azt gondolom, hogy már nem érdemes feltételes módban fogalmazni, ebből kell kiindulni, hogy a Fidesznek kétharmados többsége lesz. Nagyjából matematikailag lehetetlen, hogy másképp alakuljon. Ez alapvetően egy új helyzet, mivel az elmúlt évtizedekben nem volt példa hasonlóra, hogy egy párt ekkora támogatottságot szerzett volna.
A fentiekből következően a Fidesznek lényegesen nagyobb mozgástere lesz, mint eddig bármelyik demokratikus kormánynak, az előző kormánnyal ellentétben nem lesznek legitimációs gondjai. A nagyobb mozgástér miatt a következő kormány - ha akar - nagyobb léptékű gazdasági reformokat hajthat végre. Így például az önkormányzati rendszerről, a költségvetési újraelosztás mértékéről és arányairól is dönthet majd az új kabinet.
- Sokak szerint akár a nagy állami rendszerek - egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer - átalakítására is lehetősége nyílhat az új kormánynak. Ezeken a területeken várhatunk gyökeres változásokat a következő négy évben?
- A nyugdíjrendszert illetően a Bajnai-kormány elkezdett egy munkát, ott lassú, araszoló előrehaladásra van lehetőség. Ez lényegét tekintve a nyugdíjkorhatár fokozatos további emelését, a saját hozzájárulás arányának a növelését jelentheti a következő években. Szerintem a nyugdíjrendszerben előre kell menni, a hosszútávú megtakarítási formákat kell erősíteni, de nagy, jelentős átalakításokat nem várnék.
Az oktatásban középtávon vannak feladatok: elsősorban a munkára nevelés, a szakképzés, az alap- és középfokú oktatás átalakítása és a felsőoktatás piachoz igazítása. Az egészségügyet én most nagyjából békén hagynám, mert ez egy igen bonyolult kérdés. Nagy változásokra nem látok lehetőséget ezen a téren, azonban a kiegészítő magánszolgáltatások bevonása erősödhet. Ilyen például a fogorvosi vagy a nőgyógyászati ellátás, melyek többsége már most is fizetős.
- Akkor ezek szerint az önkormányzati rendszerben és az állami elosztórendszerben számíthatunk csak jelentős változásokra?
- Az önkormányzatok mellett a központi közigazgatás reformja is fontos lenne, ott lehetne elkezdeni az átalakítást. Az önkormányzatok feladatai legalább négyötöd részben törvényben vannak rögzítve, ahhoz, hogy ezeket megváltoztassuk, szakmai törvények változtatására van szükség. Ezekben a témákban nagy viták szoktak lenni, az önkormányzatokat nem lehet pusztán az államháztartás egyik soraként kezelni. Természetesen át lehet alakítani, de lassan. A központi közigazgatásból el lehet indulni, mert ott nagy a kormány mozgástere, aztán fokozatosan haladni az önkormányzatok felé.
- Az elmúlt hónapokban lehetett arról hallani, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bizonyos reformokért cserébe hajlandó lenne elnézni az idei költségvetési hiány túllépését. Ön szerint meddig mehet el a következő kormány az alkudozásban?
- Erre a kérdésre azért nehéz választ adni, mert ismerni kellene az új kormány középtávú gazdasági elképzeléseit, illetve azokat a szerkezeti reformokat, amiket a kormány fel tud ajánlani a Valutaalapnak. Azt gondolnám, hogy egy olyan program, amelyik a ciklus végére az euró bevezetését célozná meg és azt makropályával alátámasztaná, az 2010-ben és 2011-ben nagyobb deficitet tenne lehetővé, mint amiben most gondolkodnak. Ennek oka, hogy az IMF-nél általában az adósságállomány csökkenő tendenciája szokott számítani. Ha azt akarjuk elérni, hogy az adósságállományunk középtávon fenntarthatóan csökkenjen, akkor rövid távon viszonylag nagyfokú rugalmasságot mutathatnak a deficit tekintetésben. Ha egy kellően átgondolt gazdaságpolitikai terv van, melynek következtében 2012-től komoly növekedési pályára állunk megszűnő államháztartási hiány mellett, illetve megszületnének a rég várt intézkedések a közszféra reformjáról és egyéb fontos kérdésekről, akkor az egy viszonylag komoly mozgásteret jelentene. Ez idén mondjuk 6,5-7 százalékos, jövőre pedig 3 százalék körüli hiányban testesülhet meg.
- A múlt héten egy konferencián arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem oldja meg a munkanélküliség problémáját. Ezek szerint tartósan magas munkanélkülisére kell felkészülni?
- Azt már korábban, a kilencvenes években láttuk, hogy a magas növekedés egyes esetekben magas munkanélküliséggel párosulhat. Szerintem az állam és a vállalatok együttes feladata, hogy munkahelyeket teremtsenek, ebben nem az államnak van kiemelt jelentősége, hiszen például az nem old meg semmit, ha egy rendőr vagy ápolónő helyett kettőt állítok oda.
A foglalkoztatás növeléséhez több dologra van szükség. Először is egy nagyfokú deregulációra, ami nem túl drága, nem is túl bonyolult megcsinálni. Tele vagyunk olyan szabályokkal, melyeknek az egyszerűsítése fontos lenne, ide tartozik az is, hogy nem 54 adófajtából kellene összeállítani az adórendszert, hanem 4-5 féléből, melyek ugyanazt a bevételt képesek produkálni. Ez már átvezet a második szükséges lépéshez, az adórendszer egyszerűsítéséhez és a munkát terhelő adók nagymértékű csökkentéséhez. A harmadik fontos lépés az oktatási rendszer átalakítása lenne: teljesen felesleges a gyermekeket 18 éves korukig benntartani a rendszerben úgy, hogy szinte nem tanulnak semmit. A szakképzést, a piachoz igazodó képzési irányokat kéne erőltetni. Ez megteremti azt a helyzetet, hogy lesznek emberek, akiket lehet foglalkoztatni, a vállalkozások pedig alkalmazni tudják majd őket. Ezek mellett fontos lenne a közbizalom visszaállítása, hogy a vállalkozók ne rettegjenek attól, hogy ha új embert vesznek fel, akkor az APEH három hónapon belül bűnözőnek nyilvánítja őket.
- A választási kampány egyik központi kérdése volt, hogy a foglalkoztatás növelésében mekkora szerepet kell szánni az államnak. Bokros Lajos például úgy nyilatkozott, hogy az állam hosszútávon nem tud piacképes munkahelyeket teremteni. Ön szerint hasznosak az állami közmunkaprogramok?
- Az igaz, hogy az állam nem tud munkahelyeket teremteni, ahogy már említettem is, de itt nincs vége a történetnek. Mindegyik terület, melyeket az előbb említettem, az állam erőteljes szerepvállalását feltételezi. Az oktatási rendszer átalakításában, az adócsökkentésben és az egyszerűsítésben is nagy szerepe van az államnak. Éppen ezért én egy jelentős állami szerepvállalást tartok kívánatosnak, ha nem is úgy, hogy az állam maga teremti a munkahelyeket. Az igaz, hogy nem az állam foglalkoztat, hanem a vállalkozás, de ahhoz, hogy ő képes legyen, hajlandó legyen embereket foglalkoztatni, az államnak nagyon sokat kell tennie.
Éppen ezért mondtam a múlt heti konferencián, hogy hiba a növekedéstől várni a megoldást: nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon az alacsony foglalkoztatási ráta egy része szociális jellegű, egy másik jelentős része pedig a nyugdíjrendszerrel, az adórendszerrel függ össze. Ma meg lehet élni a segélyből és a szürke gazdaságból ugyanazon a szinten, mint a bejelentett munkából, az államnak kell létre hoznia azt a feltételrendszert, amelyben munkából jobban lehet megélni, mint segélyből.
Beke Károly
Menedzsment Fórum
