- Miként hat a kormányválság az ország megítélésére? Mennyivel rontja a helyzetünket?
- Október óta már a hivatalos hitelezők (IMF és EU) pórázán vagyunk, ők gyakorolnak kontrollt felettünk. Normális körülmények között ez megnyugtatná a magánhitelezőket, a mai felbolydult, szélsőségesen bizalomhiányos helyzetben azonban nem ez a helyzet - egyszerűen nem hiteleznek nekünk. Így persze nem is bírnak befolyással a kormányra. Az IMF- és az EU-hitel miatt a világ úgy véli, hogy kézben vagyunk tartva, ezért legalább nem támadják a forintot. Gyurcsány lemondása feltehetőleg ezt a két szervezetet és a piacokat sem érte váratlanul, és senki sem gondolja, hogy ezzel megszűnik felettünk az IMF és az EU kontrollja.
- Ma sokan azzal érvelnek, ha nem fogunk bele a reformokba, akkor kezelhetetlen lesz a magyar gazdaság visszaesése.
- Jelenleg a kormányválság és a kormányzópárt válsága cselekvőképtelenné teszi Magyarországot, ami nem tarható fenn sokáig. Cselekvőképes kormányra van szükségünk. Az már egy további kérdés, mit is kell cselekedni. Sokan úgy gondolják, hogy most kellene belevágni a nagy gazdasági reformokba. Ezeket nagy kár volt elmulasztani egy évvel ezelőtt, jelenleg azonban nincs rájuk szükség.
Ma a nemzetközi válság írja a szabályokat, és ha például a nyugati nagyvállalatok visszavisznek gyárakat az anyaországukba, az a kormányuk nyomására történik - tehát nem attól függ, mennyi a bérjárulék nálunk. Szlovéniából éppen most visznek haza egy francia autógyárat; ez egyértelműen politikai döntés. Vagyis az ilyen jellegű gazdasági lépések nem attól függnek, hol tartanak egy adott országban a reformok. Ezért tűnik úgy, hogy most nem érdemes nagy reformokat véghezvinni. Azok mindig nagy felfordulással járnak, bár általában kifizetődnek. Most, amikor nyolcvan éve nem látott katasztrofális válságba gyalogolunk befelé, nem várható semmi jó attól, ha az amúgy is eljövő felfordulást gyökeres reformokkal fokozzuk.
- Tehát úgy véli, hogy adott pillanatban nem szabad reformokat végrehajtani?
Ezekbe jelenleg nem érdemes belevágni - elég, ha készülünk a valamikori reformokra.
- De ha nem csökkennek a járulékok, akkor a munkanélküliség még magasabb lehet.
- A munkanélküliség attól növekedhetne, ha romlana a versenyhelyzetünk, tehát ha emelnénk a járulékokat. Ténylegesen viszont attól emelkedik, hogy katasztrofális mértékben csökken a kereslet a termékek és a szolgáltatások iránt. A mostani munkanélküliség egyik jellemzője, hogy pont azok veszítik el az állásukat, akiket idáig a legjobban lehetett foglalkoztatni. A munkanélküliség-növekedés elméletileg lehetséges okainak gyógyítása helyett ezeket az embereket kell megóvni megfelelő munkanélküli-ellátással attól, hogy lesüllyedjenek vagy elmenjenek külföldre.
- Az a veszély nem áll fenn, ami a kilencvenes évek elején? Akkor ha bezárt egy gyár, az ott dolgozók eltűntek a feketegazdaságba, ahonnan már soha nem tértek vissza a legális szférába.
- Ezek a rétegek nem olyanok, hogy a feketegazdaságban volna szükség rájuk. Persze ha nagyon ellehetetlenül a szociális helyzetük, akkor a végén, akár ott is kiköthetnek. De a kormánynak azon kellene dolgoznia, hogy ezt megakadályozza.
- A segélyezés növelésének a legnagyobb gátja, hogy a kormányzatnak tartania kell a három százalékos hiányra vonatkozó terveit. A hiány meg a GDP alakulásától függ. Milyen most a magyar gazdaság perspektívája?
- A hiány alakulása végső soron valóban attól függ, miként alakul a GDP, aminek egyre negatívabbak a kilátásai. A német előrejelzések is egyre rosszabbak: már a berlini kormány is 4-5 százalékos visszaesést vár. A német gazdaságtól való függésünk miatt ez azt jelenti, hogy nálunk ennél több lesz az éves visszaesés. És ezek a számok egyre növekszenek – emlékezzünk csak arra, hogy tavaly októberben még csak mínusz egy százalékról beszéltek. A visszaesés a világban egyelőre inkább mélyül, hiába olvashatjuk itthon néha azt, hogy az amerikai jegybankelnök szerint javulhat a helyzet. Ha valaki eredetiben is megnézi ezeket a nyilatkozatokat, akkor feltűnhet neki, hogy oda van téve néhány „ha” szócska, és ezek olyan feltételeket vezetnek be, amelyek egyáltalán nem látszanak megvalósulni. Vagyis még befelé megyünk a válságba.
A GDP csökkenésével párhuzamosan növekednek a munkanélküliséghez kapcsolódó és más szociális kiadások, valamint zuhannak az adóbevételek. Ezt a magyar költségvetés nem fogja tudni követni, se adónöveléssel, se kiadáscsökkentéssel. A GDP egy százalékát, 250-270 milliárd forintot talán még meg lehet spórolni. Még egy százalékot azonban már nem tudunk „levenni” a költségvetésből, mert még nagyobb mértékben csökkennek az adóbevételek és nőnek a kiadások. Nem marad tehát más lehetőség, minthogy tárgyalásokat kezdjünk az Európai Unióval és az IMF-fel, hogy ne kelljen teljesíteni a hiánycélt.
- Tölgyessy Péter politikai elemző ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy kizártnak tartja az IMF hozzájárulását a hiánycél növeléséhez. Akkor ugyanis az összes, IMF-segítségre szoruló ország előállhatna hasonló kéréssel.
- A Horn-kormánynak én voltam az egyetlen olyan tagja, aki egy jottányit sem javasolta a Bokros-csomag fellazítását. Most viszont azt hiszem, hogy a tavaly kialakított államháztartási keretek nem lesznek tarthatók, és ezt az IMF is kénytelen lesz elfogadni. A Valutaalapnak utólag nehéz lenne azt mondania, hogy „ha nem tudtátok betartani a három százalékos deficitet, akkor nem adok több hitelt, inkább menjetek csődbe.” Természetesen bizonyos intézkedésekkel egy darabig tarthatjuk a három százalékot, de egy ponton túl ez már nem kivitelezhető. Egyszerűen nem szabad szétzilálni az államigazgatást vagy a tömegközlekedést, és a nyugdíjakat sem szabad csökkenteni. A hiány tartása érdekében olyan lépéseket kellene tenni, amelyek elkeseríthetik a lakosságot vagy annak bizonyos rétegeit, ennek pedig nagyon nagy ára lesz. Nem szeretnék illúziókat kelteni. Nem azért gondolom, hogy a további megszorításokat korlátozni kell, mert ettől virágzást remélek, csupán a szociális gondok, az elégedetlenség határtalan fokozódását tartom elkerülendőnek.
- Másrészt a megszigorítás azért is problémás, mivel az egyébként is lefelé tartó gazdaságban újabb visszaesést indukál.
- Igen, hiszen az intézkedések tovagyűrűző hatásokkal is járnak: ha csökkentjük a jövedelmeket, az emberek kevesebbet fognak fogyasztani, ami újabb adókiesésekkel jár; ezért további megszorításokat kell hozni.
Mindezek miatt bizonyos határon túl nem lehet megszorítani, amit be fognak látni az IMF részéről is. A Valutaalap nem olyan szervezet, amellyel nem lehet tárgyalni - megértik a szociális problémákat is, néha jobban, mint néhány magyar politikus.
- Ha felrúgjuk a három százalék körüli hiánycélt, akkor az azzal a veszéllyel jár, hogy a piacokon végleg elveszíthetjük a bizalmat.
- Mint már utaltam rá, a magánpiacokon jelenleg úgysem tudunk hiteleket felvenni, itt már sajnos nem tudjuk jobban elásni magunkat. A piacokra csak akkor tudunk visszamenni, ha már lesz egy lezárt évünk, lesznek tényadataink, köztük olyanok, amelyek valószínűsítik, hogy ennél sokkal rosszabb már ezután sem lesz. És ami legalább ilyen fontos: ekkor már a nemzetközi piacok is megnyugszanak kissé. Arról ugyanis ne feledkezzünk meg, hogy ez a válság most nem a mi hibánkból tört ki, nem a 2002-2006 között követett - amúgy végzetesen rossz - gazdaságpolitika következménye. Hozzánk hasonlóan vagy nálunk alig jobban áll sok olyan ország is, amelyek kormányai elkerülték a mi kormányunk hibáit.
- Persze a büdzsé újratervezéséről akkor lehetne dönteni, ha végre lenne egy kormányunk…
- Hát az tényleg nem ártana, de jelenleg azt sem látni előre, hogy mikor lesz új miniszterelnökünk. (Hétfő reggeli hír, hogy hajnalba nyúló tanácskozás után az SZDSZ is elfogadta az MSZP legújabb miniszterelnök-jelöltjét, Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert - a szerk.)
Varga M István
Menedzsment Fórum
