A NER-csapatok hátán kimászott a gödörből a magyar NBI

Igazi áttörést hozott az idei fociszezon: a magyar bajnokságnak sikerült kikecmeregnie a gödörből, ahova sokéves lejtmenet után a 2017/2018-as szezonban csúszott bele. Így ma már annyira erős a magyar NBI, mint legutóbb 7 évvel ezelőtt volt - derül ki az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) rangsorából.

A magyar élvonal így már a 28. helyet foglalja el az európai bajnokságok sorában; három év leforgása alatt 8 helyet sikerült javítani, és ma már levetheti magáról a régió leggyengébb bajnoksága titulust is. Bár ez az eredmény első ránézésre rendkívül biztató, valójában nem köszönhető ez másnak, mint a NER-térhódításnak. Ennek pedig komoly ára volt.

2010-től kezdődően az akkor hatalomra kerülő Orbán-kormány egyre nagyobb fókuszt helyezett a sportra, azon belül is a labdarúgásra. Hogy miben testesült meg ez a fókusz, az ma már nem igényel hosszadalmas részletezést: egyre több támogatás a költségvetésből, stadionrekonstrukciós program beindítása, a TAO-támogatások rendszerének kialakítása, a NER-lovagok és kormányközeli személyek közvetett vagy közvetlen megjelenése a klubok hátterében, és irányított szponzori pénzek.

Hogy mára mennyire a NER játszóterévé vált az NBI, azt egy korábbi cikkünkben jártuk körbe, a helyzet azóta annyit változott, hogy ma már a diósgyőri focicsapatot is bekebelezte a NER. Konkrétan Szíj László érdekeltsége vette meg a csapatot működtető céget Leisztinger Tamástól. Így az élvonal 12 csapatából jelenleg már csak az Újpest tulajdonosa tekinthető független piaci szereplőnek. De nemcsak a tulajdonosi kör alakult át az elmúlt 10 évben, de a szponzorok kiléte is. A foci, illetve annak támogatása ugyanis ma már nem elsősorban klubszimpátiáról szól, sokkal inkább üzleti érdekekről és a gazdasági haszonszerzés reményéről.

Hiába azonban a NER térhódítása a sportágon belül, az élvonalban is vannak különbek a különbnél: az eltelt évtizedben három csapat emelkedett ki a 12 szereplős mezőnyből. A Fradi, a Fehérvár és a Puskás Akadémia a többi klubét jócskán meghaladó költségvetésből gazdálkodhat évente. Éves bevételük 6-10 milliárd forint között mozog, míg a bajnokság többi szereplőjének értékesítésből származó bevétele a 2 milliárd forintot sem éri el. Emlékeztetőül: nyáron ez a három csapat szerezte meg a bajnoki teljesítménye alapján a jogot, hogy nemzetközi porondon is megmérettethesse magát. A próbálkozás kimenetele ma már minden sportrajongó számára ismert: a Fradi a tavalyelőtti Európa Liga-menetelés után most BL-csoportkörbe jutott, míg a Fehérvár - mely három szezonnal ezelőtt EL-csoportkörbe jutott - és a Puskás Akadémia egész korán elvérzett. Az elmúlt három szezonban tehát a Fradinak és a Fehérvárnak is sikerült az őszt megélnie a nemzetközi kupákban, amiből az egész magyar bajnokság profitál. Legalábbis az erősségét és a nemzetközi rangsorban elfoglalt helyezését tekintve. A siker azonban alig-alig köszönhető fenntartható működésnek és magyar játékosoknak, de erről kicsit később.  

Már nem a magyar bajnokság a leggyengébb

Míg 2017/2018-ban a régió leggyengébbjeként szerepelt az UEFA rangsorában az NBI a 36. helyen, most a 28.-at szerezte meg magának úgy, hogy másokat maga mögé utasított.

• A lengyel bajnokság csak a 30.,
• a szlovén a 31.,
• a szlovák pedig a 32. helyet tudta mostanra megcsípni magának.

Az NBI így egy hétéves csúcsot ért el, bár a jelenlegi helyzet egy árnyalattal kedvezőbb az akkorinál. A 2013/2014-es szezonban bár szintén a 28. helyen volt a magyar bajnokság, csak a szlovén (29. hely) és a szlovák elsőosztály (30. hely) volt nála gyengébb.

Hogy számítják a koefficiens-pontokat?

 

Az UEFA rangsorát az elmúlt 5 év eredményei alapján állítják össze. A bajnokságok sorrendjének felállításához szükséges koefficiens-pontokat elsősorban nem a nemzetközi kupákban megért selejtezőkörök, hanem az azokon belül szerzett eredmények alapján számítja – persze a csoportkör, majd a kieséses szakasz elérésekor bónuszpontokat is adnak.

 

A selejtezők során minden egyes győzelem 1 pontot ér, minden egyes döntetlen pedig 0,5 pontot. Az így kapott pontokat összeadják, majd ezt elosztják az adott országból induló csapatok számával, és így jön ki az adott évi koefficiens-pontszám. 

Vidéki fellegvárak estek áldozatul

Bár az önmagában örömteli, hogy a magyar bajnokság kimászott a gödörből, ez egy több sebből is vérző siker - a boldogság legfeljebb csak a kormány- és NER-tagok körében lehet felhőtlen (és persze a nemzetközi kupában vitézkedő Fradi-drukkerekében).

A képet nemcsak az árnyalja, hogy az elsőosztályon belül is tetemes különbségek vannak a klubok költségvetését nézve - ami mellesleg nem is magyar sajátosság, bármely külföldi ligában megfigyelhető a jelenség. Az viszont már a mezei sportrajongóknak lehet szívfájdalma, hogy az ukránokkal, brazilokkal operáló Kisvárda, a miniszterelnökhöz szorosan kötődő Felcsút, az egykori NAV-elnök Mezőkövesdje - és az egész rendszer - olyan nagy szurkolótáborral rendelkező, nagymúltú csapatokat szorított a másodosztályba, mint a Nyíregyháza, a Debrecen, a Győr vagy a Vasas.

A másik vérző seb, hogy hiába övezte az elmúlt 10 évben kiemelt figyelem a sportágat, készültek stratégiák és fogalmazódtak meg célok, azokat nem sikerült maradéktalanul betartani. Gondolhatunk itt a fiatalszabályra vagy a külföldiek kvótájára is. Nem véletlen azonban, hogy a gyakorlat nem volt összhangban a tervekkel: a szabályoknak való nem megfelelés ugyanis nem volt rizikós, nem járt érezhető anyagi veszteséggel. Még ha néhány tíz, vagy százmilliótól el is esik a csapat emiatt, nem okoz komoly problémát, mivel az állami megrendeléseken felhízlalt szponzorok kompenzálni tudják a kieső forintokat.

Gyorsat a biztos helyett

Ma már egyre világosabban látszik, hogy a terveknél és a hosszútávú stratégia megvalósításánál sokkal fontosabb volt a látványosabb, gyorsabban elérhető célok elérése - amit maga a miniszterelnök is rögzített korábban, miszerint stabilan legyen 2-3 magyar indulója a nemzetközi kupáknak. Nem vitás, összevásárolt kerettel könnyebb elérni, mint megvárni, míg a magyar utánpótlás majd "kineveli" a megfelelő játékosokat. (Bár, edzői nyilatkozatok alapján a hazai utánpótlás-nevelés szakmaisága bőven hagy kivetnivalót maga után, 2019 őszén például a Felcsút edzője fogalmazta meg, mennyire hiányoznak a szakmai alapok a felnőtt csapatnál próbálkozó fiataloknál.) A a Fehérvár, a Puskás Akadémia, a Kisvárda és még lehetne sorolni, mind zömében külföldi játékosokra épít, és ugyanez igaz a BL-ben menetelő az elmúlt két év legnagyobb eredményeit elérő Fradira is. NER-pénzből külföldiekre támaszkodva tehát sikerült kimásznia a gödörből a magyar bajnokságnak. Vajon másként sikerülhetett volna?

El kell ismerni, a hosszútávú stratégia - az utánpótlás-nevelés kiépítése - és a gyors, látványos siker nem feltétlenül zárja ki egymást. Valahol menet közben azonban a fókuszok elcsúsztak ahelyett, hogy elsőként az utánpótlás-nevelés fejlesztésére és a szakmai alapok kiépítésére áldoztak volna jelentős összeget, az infrastruktúrával kezdte. Ez pedig egyből magával hozta azt a tényt, hogy a kész létesítmények fenntartására is fedezni kell. Ennek a nézőszám növelése lehetett volna az egyik módja, a másik pedig a szponzorok toborzása. Hogy mennyire kis hangsúly volt az utánpótlás-nevelésen, azt jól mutatja, hogy egy 2019. novemberi összegzésünk szerint

2011-től kezdve 791 milliárd forint ment a labdarúgás területére, aminek csupán 21 százaléka, 162 milliárd forint az, amit az utánpótlás-nevelés kapott.

Az utánpótlás-nevelés, a stabil alapok kiépítése helyett az elmúlt bő 10 évben ezt az anyagilag áldásos időszakot a klubok láthatóan nem erre használták fel. És nem is arra, hogy a költségvetési bevételek piaci lábát erősítsék, hogy kockázatmentesen kialakítsanak egy fenntartható gazdasági modellt. A jelenlegi üzleti modellek problémáját támasztja alá az UEFA legutóbbi gazdasági jelentése is, mely szerint finanszírozás szempontjából a magyar bajnokság a balkáni és a törpeállamok szintjén van olyan nagy a bizonytalan és azonosítatlan - egyéb - bevételek aránya. Az európai szervezet véleménye szerint az ilyen bevételi arány rendkívül kockázatos és a fenntarthatatlanság veszélyével jár.

Összefoglalva tehát, az, hogy a magyar NBI kikecmergett a gödörből és olyan erős, mint hét éve volt legutóbb, biztató fejlemény. Ez azonban csak az őrült fizetéseken foglalkoztatott külföldi focistákat, a háttérben megbúvó NER-lovagokat, hátrasorolt nagy hagyományú klubokat, a százmilliárdos költségvetési forrásokat felemésztő jéghegy csúcsa. A felszínen lehet, hogy minden szép, de alatta egyáltalán nem nevezhető biztatónak a helyzet. A jövő komoly kérdéseket rejteget, melyek közül a legnagyobb, hogy mi lesz a NER által felemelt kiscsapatokkal, a NER-ből táplálkozó klubokkal, ha egyszer megfordul a széljárás és már kevésbé lesz állami szinten dotált a magyar NBI. Mert egyszer minden jó végetér, és fenntartható üzleti modell hiányában fájdalmas időszak következhet majd.

 

Ráadásul a klubok jelenlegi gazdasági helyzetét nézve egyre inkább szétszakadhat a magyar bajnokság: a Fehérvár, a Fradi és talán a Puskás Akadémia rendszeresen megmérettetheti magát a nemzetközi porondon, a többi csapat csak nagy szerencsével egyszer-egyszer szakíthatja meg ezt a sorozatot. A magyar bajnoki címhez ugyanis már 8-10 milliárdos büdzsé szükséges, ami - mint korábban említettük - csak ennek a két-három csapatnak lehet meg. Noha ez egyáltalán nem lesz magyar sajátosság, hiszen a nyugati bajnokságokban is megfigyelhető ez a tendencia, ám míg ott zömében piaci bevételek teszik ki a klubok büdzséjét, idehaza a NER és az állam. Ez pedig hosszú távon nem garancia az anyagi stabilitásra és biztonságra.