<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

Mi lesz a sporttal a NER után? Mi lesz a közpénzből felhúzott stadionokkal, a TAO-rendszerrel és az államilag kiemelt sportegyesületekkel?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázóval, a Jobbik országgyűlési képviselőjével - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2022. január 27. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Hét éve nem volt olyan erős a magyar labdarúgó bajnokság, mint a mostani szezonban. Mindezt azok után sikerült elérni, hogy három évvel ezelőtt mélypontra jutott az NBI - nemcsak önmagához képest, de a régiós bajnokságokkal összehasonlítva is.

Igazi áttörést hozott az idei fociszezon: a magyar bajnokságnak sikerült kikecmeregnie a gödörből, ahova sokéves lejtmenet után a 2017/2018-as szezonban csúszott bele. Így ma már annyira erős a magyar NBI, mint legutóbb 7 évvel ezelőtt volt - derül ki az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) rangsorából.

A magyar élvonal így már a 28. helyet foglalja el az európai bajnokságok sorában; három év leforgása alatt 8 helyet sikerült javítani, és ma már levetheti magáról a régió leggyengébb bajnoksága titulust is. Bár ez az eredmény első ránézésre rendkívül biztató, valójában nem köszönhető ez másnak, mint a NER-térhódításnak. Ennek pedig komoly ára volt.

2010-től kezdődően az akkor hatalomra kerülő Orbán-kormány egyre nagyobb fókuszt helyezett a sportra, azon belül is a labdarúgásra. Hogy miben testesült meg ez a fókusz, az ma már nem igényel hosszadalmas részletezést: egyre több támogatás a költségvetésből, stadionrekonstrukciós program beindítása, a TAO-támogatások rendszerének kialakítása, a NER-lovagok és kormányközeli személyek közvetett vagy közvetlen megjelenése a klubok hátterében, és irányított szponzori pénzek.

Fotó: MTIFotó: MTI

Hogy mára mennyire a NER játszóterévé vált az NBI, azt egy korábbi cikkünkben jártuk körbe, a helyzet azóta annyit változott, hogy ma már a diósgyőri focicsapatot is bekebelezte a NER. Konkrétan Szíj László érdekeltsége vette meg a csapatot működtető céget Leisztinger Tamástól. Így az élvonal 12 csapatából jelenleg már csak az Újpest tulajdonosa tekinthető független piaci szereplőnek. De nemcsak a tulajdonosi kör alakult át az elmúlt 10 évben, de a szponzorok kiléte is. A foci, illetve annak támogatása ugyanis ma már nem elsősorban klubszimpátiáról szól, sokkal inkább üzleti érdekekről és a gazdasági haszonszerzés reményéről.

Hiába azonban a NER térhódítása a sportágon belül, az élvonalban is vannak különbek a különbnél: az eltelt évtizedben három csapat emelkedett ki a 12 szereplős mezőnyből. A Fradi, a Fehérvár és a Puskás Akadémia a többi klubét jócskán meghaladó költségvetésből gazdálkodhat évente. Éves bevételük 6-10 milliárd forint között mozog, míg a bajnokság többi szereplőjének értékesítésből származó bevétele a 2 milliárd forintot sem éri el. Emlékeztetőül: nyáron ez a három csapat szerezte meg a bajnoki teljesítménye alapján a jogot, hogy nemzetközi porondon is megmérettethesse magát. A próbálkozás kimenetele ma már minden sportrajongó számára ismert: a Fradi a tavalyelőtti Európa Liga-menetelés után most BL-csoportkörbe jutott, míg a Fehérvár - mely három szezonnal ezelőtt EL-csoportkörbe jutott - és a Puskás Akadémia egész korán elvérzett. Az elmúlt három szezonban tehát a Fradinak és a Fehérvárnak is sikerült az őszt megélnie a nemzetközi kupákban, amiből az egész magyar bajnokság profitál. Legalábbis az erősségét és a nemzetközi rangsorban elfoglalt helyezését tekintve. A siker azonban alig-alig köszönhető fenntartható működésnek és magyar játékosoknak, de erről kicsit később.  

Már nem a magyar bajnokság a leggyengébb

Míg 2017/2018-ban a régió leggyengébbjeként szerepelt az UEFA rangsorában az NBI a 36. helyen, most a 28.-at szerezte meg magának úgy, hogy másokat maga mögé utasított.

  • A lengyel bajnokság csak a 30.,
  • a szlovén a 31.,
  • a szlovák pedig a 32. helyet tudta mostanra megcsípni magának.

Az NBI így egy hétéves csúcsot ért el, bár a jelenlegi helyzet egy árnyalattal kedvezőbb az akkorinál. A 2013/2014-es szezonban bár szintén a 28. helyen volt a magyar bajnokság, csak a szlovén (29. hely) és a szlovák elsőosztály (30. hely) volt nála gyengébb.

Hogy számítják a koefficiens-pontokat?

 

Az UEFA rangsorát az elmúlt 5 év eredményei alapján állítják össze. A bajnokságok sorrendjének felállításához szükséges koefficiens-pontokat elsősorban nem a nemzetközi kupákban megért selejtezőkörök, hanem az azokon belül szerzett eredmények alapján számítja – persze a csoportkör, majd a kieséses szakasz elérésekor bónuszpontokat is adnak.

 

A selejtezők során minden egyes győzelem 1 pontot ér, minden egyes döntetlen pedig 0,5 pontot. Az így kapott pontokat összeadják, majd ezt elosztják az adott országból induló csapatok számával, és így jön ki az adott évi koefficiens-pontszám. 

Vidéki fellegvárak estek áldozatul

Bár az önmagában örömteli, hogy a magyar bajnokság kimászott a gödörből, ez egy több sebből is vérző siker - a boldogság legfeljebb csak a kormány- és NER-tagok körében lehet felhőtlen (és persze a nemzetközi kupában vitézkedő Fradi-drukkerekében).

A képet nemcsak az árnyalja, hogy az elsőosztályon belül is tetemes különbségek vannak a klubok költségvetését nézve - ami mellesleg nem is magyar sajátosság, bármely külföldi ligában megfigyelhető a jelenség. Az viszont már a mezei sportrajongóknak lehet szívfájdalma, hogy az ukránokkal, brazilokkal operáló Kisvárda, a miniszterelnökhöz szorosan kötődő Felcsút, az egykori NAV-elnök Mezőkövesdje - és az egész rendszer - olyan nagy szurkolótáborral rendelkező, nagymúltú csapatokat szorított a másodosztályba, mint a Nyíregyháza, a Debrecen, a Győr vagy a Vasas.

A másik vérző seb, hogy hiába övezte az elmúlt 10 évben kiemelt figyelem a sportágat, készültek stratégiák és fogalmazódtak meg célok, azokat nem sikerült maradéktalanul betartani. Gondolhatunk itt a fiatalszabályra vagy a külföldiek kvótájára is. Nem véletlen azonban, hogy a gyakorlat nem volt összhangban a tervekkel: a szabályoknak való nem megfelelés ugyanis nem volt rizikós, nem járt érezhető anyagi veszteséggel. Még ha néhány tíz, vagy százmilliótól el is esik a csapat emiatt, nem okoz komoly problémát, mivel az állami megrendeléseken felhízlalt szponzorok kompenzálni tudják a kieső forintokat.

Gyorsat a biztos helyett

Ma már egyre világosabban látszik, hogy a terveknél és a hosszútávú stratégia megvalósításánál sokkal fontosabb volt a látványosabb, gyorsabban elérhető célok elérése - amit maga a miniszterelnök is rögzített korábban, miszerint stabilan legyen 2-3 magyar indulója a nemzetközi kupáknak. Nem vitás, összevásárolt kerettel könnyebb elérni, mint megvárni, míg a magyar utánpótlás majd "kineveli" a megfelelő játékosokat. (Bár, edzői nyilatkozatok alapján a hazai utánpótlás-nevelés szakmaisága bőven hagy kivetnivalót maga után, 2019 őszén például a Felcsút edzője fogalmazta meg, mennyire hiányoznak a szakmai alapok a felnőtt csapatnál próbálkozó fiataloknál.) A a Fehérvár, a Puskás Akadémia, a Kisvárda és még lehetne sorolni, mind zömében külföldi játékosokra épít, és ugyanez igaz a BL-ben menetelő az elmúlt két év legnagyobb eredményeit elérő Fradira is. NER-pénzből külföldiekre támaszkodva tehát sikerült kimásznia a gödörből a magyar bajnokságnak. Vajon másként sikerülhetett volna?

El kell ismerni, a hosszútávú stratégia - az utánpótlás-nevelés kiépítése - és a gyors, látványos siker nem feltétlenül zárja ki egymást. Valahol menet közben azonban a fókuszok elcsúsztak ahelyett, hogy elsőként az utánpótlás-nevelés fejlesztésére és a szakmai alapok kiépítésére áldoztak volna jelentős összeget, az infrastruktúrával kezdte. Ez pedig egyből magával hozta azt a tényt, hogy a kész létesítmények fenntartására is fedezni kell. Ennek a nézőszám növelése lehetett volna az egyik módja, a másik pedig a szponzorok toborzása. Hogy mennyire kis hangsúly volt az utánpótlás-nevelésen, azt jól mutatja, hogy egy 2019. novemberi összegzésünk szerint

2011-től kezdve 791 milliárd forint ment a labdarúgás területére, aminek csupán 21 százaléka, 162 milliárd forint az, amit az utánpótlás-nevelés kapott.

Az utánpótlás-nevelés, a stabil alapok kiépítése helyett az elmúlt bő 10 évben ezt az anyagilag áldásos időszakot a klubok láthatóan nem erre használták fel. És nem is arra, hogy a költségvetési bevételek piaci lábát erősítsék, hogy kockázatmentesen kialakítsanak egy fenntartható gazdasági modellt. A jelenlegi üzleti modellek problémáját támasztja alá az UEFA legutóbbi gazdasági jelentése is, mely szerint finanszírozás szempontjából a magyar bajnokság a balkáni és a törpeállamok szintjén van olyan nagy a bizonytalan és azonosítatlan - egyéb - bevételek aránya. Az európai szervezet véleménye szerint az ilyen bevételi arány rendkívül kockázatos és a fenntarthatatlanság veszélyével jár.

Összefoglalva tehát, az, hogy a magyar NBI kikecmergett a gödörből és olyan erős, mint hét éve volt legutóbb, biztató fejlemény. Ez azonban csak az őrült fizetéseken foglalkoztatott külföldi focistákat, a háttérben megbúvó NER-lovagokat, hátrasorolt nagy hagyományú klubokat, a százmilliárdos költségvetési forrásokat felemésztő jéghegy csúcsa. A felszínen lehet, hogy minden szép, de alatta egyáltalán nem nevezhető biztatónak a helyzet. A jövő komoly kérdéseket rejteget, melyek közül a legnagyobb, hogy mi lesz a NER által felemelt kiscsapatokkal, a NER-ből táplálkozó klubokkal, ha egyszer megfordul a széljárás és már kevésbé lesz állami szinten dotált a magyar NBI. Mert egyszer minden jó végetér, és fenntartható üzleti modell hiányában fájdalmas időszak következhet majd.

 

Ráadásul a klubok jelenlegi gazdasági helyzetét nézve egyre inkább szétszakadhat a magyar bajnokság: a Fehérvár, a Fradi és talán a Puskás Akadémia rendszeresen megmérettetheti magát a nemzetközi porondon, a többi csapat csak nagy szerencsével egyszer-egyszer szakíthatja meg ezt a sorozatot. A magyar bajnoki címhez ugyanis már 8-10 milliárdos büdzsé szükséges, ami - mint korábban említettük - csak ennek a két-három csapatnak lehet meg. Noha ez egyáltalán nem lesz magyar sajátosság, hiszen a nyugati bajnokságokban is megfigyelhető ez a tendencia, ám míg ott zömében piaci bevételek teszik ki a klubok büdzséjét, idehaza a NER és az állam. Ez pedig hosszú távon nem garancia az anyagi stabilitásra és biztonságra.

 

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.