Az elmúlt év során az európai gázárak jelentősen emelkedtek, az irányadó tőzsdei kurzus (TTF) elérte a 60 euró/MWh szintet. Ez a drágulás komoly kihívást jelent a magyar gazdaság számára, hiszen a gáz nemcsak a lakossági fűtés szempontjából fontos, kiemelt szerepe van az iparban és az energiatermelésben is. Az elmúlt években a lakosságot részben tehermentesítették a rezsicsökkentett ár révén, ugyanakkor azt az összeget, amennyivel kevesebbe került a fűtés a piaci árnál máshonnan kellett elvenni. Ez részben különböző adókkal, részben a vállalatokra rakott extra költségekkel valósult meg. Az előző kormány által okozott gigantikus költségvetési hiány miatt az államkassza aligha terhelhető tovább, miközben a magasabb ár és a plusz adók a vállalatok versenyképességét rontják.
Fotó: Tradingeconomics
Milyen problémákat okoz a magas gázár?
Az elmúlt években a magyar energiamix ugyan jelentős változáson ment át, hiszen az elektromos áram előállításában érdemben nőtt a napenergia szerepe. Ugyanakkor – részben a Paks II. beruházás jelentős csúszása miatt – a földgáz szerepe továbbra is jelentős. Tekintettel arra, hogy a hazai felhasználás döntő része importból származik, az árak megugrásának számos hatása van.
Ezek közül jelen pillanatban a költségvetési hatás kaphatja a legnagyobb figyelmet, tekintettel arra, hogy az előző kormány a választások előtt a „lovak közé dobta a gyeplőt”, és a költségvetési törvényt és terveket figyelmen kívül hagyva brutálisan felduzzasztotta a hiányt. Miközben optimális esetben a GDP-arányos deficit 3 százalék alatt kellene, hogy legyen, a tervekben már eleve 5 százalék körüli hiánnyal számoltak. Ám ez sem lesz tartható az idén, hiszen az eddig megismert adatok alapján – további korrekció nélkül – 8 százalékhoz közelíthet a költségvetés hiánya. Ez már olyan arány, amelynek a finanszírozhatósága is komoly kérdéseket vet fel, de az ilyen mértékű deficit az ország hitelminősítését is a bóvli kategóriába taszíthatja, illetve a forint árfolyamát is megrengetheti.
A vállalatok szempontjából is fontos kérdés az energia költsége, hiszen ez – főleg az energiaintenzív iparvállalatok esetében – a termelési költségeket is meglökheti. Így a magas gázárak miatt a magyar termékek drágábbá válnak. Ez különösen érzékenyen érintheti a járműipari vagy az akkumulátorgyártó vállalatokat, amelyekre az elmúlt években egyébként is rájárt a rúd. Ha pedig ezek a szektorok gyengébben teljesítenek, akkor az a magyarországi exportban is visszaköszön.
Ha az áremelkedés rontja a versenyképességet és a vállalatok teljesítményét, az a GDP növekedését is visszafoghatja. A gyengébb növekedés pedig kisebb adóbevételekkel jár, ami a költségvetésen keresztül megint csak problémát jelent.
Ha mindez nem lenne elég, akkor megemlíthetjük, hogy az energiaáraknak az infláció szempontjából is komoly szerepük van. Az ipari és lakossági energiaköltségek növekedése általános áremelkedést hoz magával, ami csökkenti a vásárlóerőt és visszafogja a fogyasztást.
Mennyi lehet a számla?
A fentiekben az általános hatásokat részleteztük. Az áremelkedés komoly kockázatot jelent, a jó hír, hogy a költségnövekedés ugyan nagy, de egyelőre nem tűnik finanszírozhatatlannak.
Ha az árak nem változnak érdemben a következő hónapokban, akkor abból kiindulva, hogy a betárolási időszakban, április és október között, nagyságrendileg 4 milliárd köbméter (1 m3 nagyjából 0,01 MWh-nak felel meg) gázt vásárol az ország, a 30 eurós drágulás 400-450 milliárd forint plusz költséget jelent makroszinten. Ez nominálisan ugyan óriási összeg, de a magyar költségvetés szempontjából még kezelhetőnek tűnik, bár ahogy fent jeleztük a büzsdé mozgástere finoman szólva is beszűkült.
Ha azonban a közel-keleti helyzet még rosszabbra fordulna, és a földgáz ára ennél is magasabbra szökne, az óriási kihívás elé állíthatná Magyar Péter kormányát. Egy 800-1000 milliárdos extra költség kezelése vagy a rezsirendszer átalakítását vonná magával, vagy a gazdaság számára összességében fájdalmas adók bevezetésével járhatna.
Az uniós pénzek nem segítenek?
Az utóbbi hetekben a kormány büszkén jelezte, hogy megegyezés született az Európai Unióval, és jelentős források érkezhetnek Brüsszelből. Ezek egy jelentős része ráadásul az energetika területén landolhat, így felmerül a kérdés, milyen segítséget jelenthet ez a mostani helyzetben?
A válasz sajnos egyrészt-másrészt típusú lesz, hiszen rövidtávon az uniós források nem segítenek. Már csak azért sem, mert ártámogatásra nem lehet ezeket felhasználni, a hatékonyság- és kapacitásnövelő beruházások pedig várhatóan idén még nem is fognak megvalósulni. Így az uniós pénzeknek elsősorban hosszabb távon lesz jelentőségük, úgy viszont okos felhasználás esetén érezhető hatásuk lehet. A különböző jogcímen érkező források egy része ugyanis részben az energiaellátás hatékonyságának növelését, a diverzifikációt és a megújuló energia felhasználását ösztönzi.
Azok a részben az uniós forrásokhoz, részben azoktól függetlenül meghirdetett lépések, amelyek a hálózat fejlesztését, az szélenergia jelentős növelését vagy az energiatárólást célozzák, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben kevesebb földgázra legyen szükség. Ez pedig végső soron a földgáz esetén meglévő importfüggőségünk egyik ellenszere lehet.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az európai gázárak drágulása makroszinten a magyar gazdaság számára komoly kihívást jelent. Ha tartósan magasan maradnak az árak, netán a mostani szinthez képest tovább emelkednének, akkor az a költségvetési többletkiadások és a gazdasági szereplők terheinek növekedését, a versenyképesség romlását és a GDP visszaesését is okozhatják. Ebben az esetben, ahogy azt a 2022-es energiasokk idején is láthattuk, valószínűleg a rezsirendszerhez is hozzá kellene nyúlni, ami praktikusa azt jelentheti, hogy vagy a kedvezményesen vásárolható mennyiség csökkenne, vagy a kedvezményezettek köre szűkülne.
