Az egyik legfontosabb választási ígéretét váltotta be a Magyar Péter vezette kormány, amikor egyezségre jutottak az Európai Bizottsággal, amely révén 16,4 milliárd eurónyi, Magyarországnak járó uniós forrás előtt nyílt meg az út.
Azt már előzetesen lehetett tudni, hogy a források egy része (például a helyreállítási alapnak is nevezett Recovery and Resilience Facility pénzei) dedikáltan az energiabiztonság és -függetlenség erősítését szolgálják.
Ezek alapján nem okozott különösebb meglepetést, hogy a sikeres tárgyalásokat követően a gazdasági és energiaügyekért felelős miniszter, Kapitány István is megnyilvánult. A tárcavezető a hétvégi Facebook-posztjában azt írta, „A forrásokból 1,4 milliárd eurót fordíthatunk a magyar villamosenergia-hálózat fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy végre elkezdhetjük pótolni azt a munkát, amelyet az elmúlt tíz évben elmulasztottak: korszerűbb, erősebb és biztonságosabb hálózatot építünk.”
Kapitány István arra is kitért, hogy a most felszabaduló források révén mintegy 5000 megawatt új megújuló energia kapcsolódhat be a magyar rendszerbe, elsősorban több nap- és szélerőmű lehet a miniszter szerint. Aki arra is kitért, hogy a több tiszta energia, a nagyobb energiabiztonság mellett mindez több beruházást és új munkahelyeket teremt Magyarországon.
Érdemes persze visszautalni a Tisza Párt vezetőinek korábbi megnyilvánulásaira, akik azt hangoztatták, hogy az uniós forrásokkal a korábbiaknál sokkal okosabban kell bánni és nem lombkorona nélküli lombkoronasétányokat fognak létrehozni. Ha ilyen blőd dolgokat nem is, de rossz struktúrákat lehet építeni a most ránk zúduló pénzekből.
A magyar energiapiacon ugyanis az utóbbi másfél évtizedben láttunk látványos pozitívumokat és kevésbé okos döntéseket is. Ennek eredményeként az elektromos áram terén sikerült valamelyest csökkenteni az importfüggőségünket. A hazai energiapiac legnagyobb sikertörténete kétségkívül a napelemes kapacitások robbanásszerű növekedése. Mind az ipari méretű naperőművek, mind a lakossági háztartási méretű kiserőművek (HMKE) száma felülmúlta a korábbi várakozásokat. Ez a növekedés jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nyári, csúcsidőszaki villamosenergia-fogyasztás jelentős részét tiszta, hazai forrásból lehessen fedezni.
Ugyanakkor ez bizonyos szempontból negatívum is, hiszen a rendszer „egylábas” lett. Ha nincs napsütés, ugyanúgy importra szorulunk, mert a napenergia mellett más megújuló források csak minimális mértékben állnak rendelkezésre. Az is ellentmondásos, hogy a napenergia révén sok esetben exportra is képes lenne a magyar energiarendszer, ám a probléma az, hogy erre gyakran olyan időszakban kerül sor, amikor más EU-s országokban is felesleg keletkezik, így nullás vagy negatív áron lehet a rendszerben lévő felesleges energiát külföldre eladni.
A másik komoly negatívum, hogy a villamosenergia-hálózat nem tudta követni a napenergia-termelés megugrását. A meglévő távvezetékek, transzformátorállomások és az elosztóhálózat nem ilyen mértékű, decentralizált és ingadozó termelés befogadására lettek tervezve. Ennek következtében a hálózati csatlakozási lehetőségek korlátozottá váltak, és a rendszerirányítónak egyre gyakrabban kell beavatkoznia a hálózati egyensúly fenntartása érdekében.
Nem véletlen, hogy Kapitány István jelezte, a forrásokból jelentős összeg juthat hálózatfejlesztésre. Ugyanakkor a szakértők az elmúlt időszakban egyre gyakrabban mutattak rá, hogy az energiatárolás is kulcskérdés lesz. Ilyen irányú lépéseket az előző kormányzat is tett, elsősorban akkumulátoros rendszerek telepítését támogatva. Ennek köszönhetően megindult az ipari méretű akkumulátortelepek létrehozása, és nagyjából 40 ezer háztartásnak ítéltek oda a választások előtt támogatást otthoni energiatároló rendszerek telepítésére.
Ugyanakkor abban többé-kevésbé szakmai konszenzus van, hogy a napelemes termelés fejlesztése a következő időszakban csak az energiatároló rendszerek telepítésével párhuzamosan valósítható meg. Ennek köszönhetően ugyanis a csúcsidőben keletkező energiát fel lehet az esti órákban is használni, amikor egyébként az elektromos áram ára rendre sokkal magasabb, mint napközben. Arról nem beszélve, hogy a növekvő számú elektromos jármű töltését is a többség az éjszakai időszakban végzi, amelyre szintén csak fedezetet nyújthatna a napközben termelt napenergia.
Kapitány István a szélenergia fejlesztését is említette. Ez azért volna előnyös, mert ez viszonylag jó kiegészítője a napenergiának, még akkor is, ha a fosszilis energia pártolói gyakran hangoztatják azt az ellenérvet, hogy a hazai szélviszonyok nem elég kedvezőek. Arról nem is beszélve, hogy a téli időszakban gyakori az úgynevezett sötét szélcsend (vagy szakszóval dunkelflaute) jelenség, amikor ezek a megújuló források (nap és szélenergia) révén nem tudnak áramot termelni.
Nem tudjuk, hogy melyik megújulóenergia-fajta esetén a kormány milyen mennyiségekkel növelné a hazai áramtermelést, de az a tény, hogy az energiamixet szeretnék diverzifikálni, jó iránynak tűnik. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a nap és a szélenergia mellett a geotermikus források fejlesztésére is érdemes lenne figyelmet fordítani (ilyen irányú támogatások voltak az elmúlt években). Emellett – osztrák példát követve – növelni lehetne a biogáz felhasználását is, amelynek az az előnye is megvan, hogy a fenti forrásokkal szemben a rendszer rugalmasságát is lehet ezek révén növelni. (Egy gázerőmű bekapcsolható, ha nagyobb az energiaigény és időlegesen leállítható, ha van elég áram a rendszerben.)
Érdemes még egyszer aláhúzni, hogy a megújuló energia időjárásfüggőségét kizárólag hatékony tárolási rendszerekkel lehet feloldani. Szükség van mind a hálózati szintű, mind a lakossági, mind az ipari akkumulátoros tárolókapacitások drasztikus növelésére. A cikkben már említett lakossági pályázat kapcsán korábban hosszabb elemzésben bizonyítottuk, hogy makrogazdasági szinten nagyon megérte volna az összes pályázót támogatni, ám Orbán Viktorék gyakorlatilag az eredetileg tervezett 40 ezres győztes létszámot csak hajszálnyival bővítették.
Az energiatárolás kapcsán hosszabb távon a zöld hidrogén technológia (Power-to-Gas) jelenthet megoldást, ahol a nyári napenergia-felesleggel vizet bontva hidrogént állítanak elő, amely hónapokig tárolható, és télen villamos energiává vagy hővé alakítható vissza. Emellett a szivattyús energiatároló erőművek építésének kérdését is pragmatikusan, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével kell kezelni.
Kulcskérdés természetesen a jobb felhasználás is, ehhez a szakértők szerint a hálózat digitalizációja elengedhetetlen. Az okosmérők tömeges elterjesztése lehetővé teszi a valós idejű adatgyűjtést és a fogyasztási szokások optimalizálását. Az intelligens hálózat ugyanis képes automatikusan átirányítani az energiát oda, ahol éppen szükség van rá, és dinamikus árazási modellekkel ösztönözheti a fogyasztókat arra, hogy akkor használjanak áramot, amikor a megújuló termelés a legmagasabb. Ebbe az irányba Kapitány István szerint érdemi lépéseket tesznek, hiszen több tízezer okosmérőt telepítenek az uniós forrásokból országszerte, hogy a háztartások és a vállalkozások is pontosabban, átláthatóbban és hatékonyabban tudják követni az energiafelhasználásukat.
A miniszter nem tért ki rá, de fontos ezúttal is hangsúlyozni, hogy meglehetősen ellentmondásos az a magyar helyzet, hogy az energiaszegénység által leginkább sújtott és fenyegetett réteg számít az egyik legnagyobb energiapazarlónak. Emögött nem a szegények nemtörödömsége, hanem az a tény áll, hogy energiatakarékossági szempontból ők élnek a legelavultabb ingatlanokban. Éppen ezért a választási kampányban is megígért energiahatékonysági felújításokra is forrásokat kellene találni, már csak azért, mert az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb, miközben az energiatakarékosság az ellátásbiztonságot is támogatja. Bár Kapitány István erre most nem tért ki, de korábban voltak ilyen célra használható uniós források, így elképzelhető, hogy akár az RRF-pénzek, akár más EU-s pénzekből jut majd erre is.
