Van, aki hatéves korában háromjegyű számokat oszt és szoroz fejben, és a legmagasabb matematikai elméletek tudora. A jövő Nobel-díjasa lehetne. De jó-e ez a gyereknek? Ez attól is függ, milyen környezetben nő fel. Nevelkedhet olyan szegény, elmaradott környéken élő családban, ahol nemhogy örülnének az átlagon felüli képességének, de irigylik ezért.
Ám nemcsak a kortársai, hanem olykor a családtagok is, hiszen többet tud, mint az apja, és ezt a feudális társadalmakban anno a megengedhetetlen tekintélyelv nem engedte. De ha szerencséje van, nagyon művelt családban nő fel és korán elismerik a zsenialitását, akkor Neumann János válhat belőle.
A kivételes képességű gyerek olykor többet tud az adott tantárgyról, mint a tanár, unja az órákat, nem figyel, miközben próbálja kivédeni az osztálytársak utálatát. Ebben a korban egyszerűen nem lehet másnak lenni – de minél primitívebb egy társadalom és a családi környezet, annál kevésbé tűri később is az eltérést az átlagtól, az ősi hagyományoktól. Arról nem beszélve, hogy nyolcévesen egyetemre mehetne, csakhogy kimarad a gyerekkora, sose hintázik vagy bújócskázik, nem rajzol ákom-bákomokat és négysoros versikéket nem akar kántálni. Ehelyett kijavítja a tanárt, aki ezért nem szereti, hiszen kétségbeesetten próbálja az órákon a többi gyerek előtt visszaszerezni a tekintélyét.
A 2017-es Gifted című, a Netflixen is látható film egy zseniális, ugyancsak csodagyerek képességű színész lánykának, Mckenna Grace-nek, és a nagybátyját játszó Chris Evans-nek köszönhetően, pontosan visszaadja ezt az állapotot. A hétéves gyerek egyetemi professzorokat győz le a legbonyolultabb matematikai elméletek megoldásában, és csodálkozva néz az osztálytársakra, ha azok nem tudják mennyi háromszor három. Az iskolaigazgatónőt egyenrangú félként kezeli, és leszólja a tantárgy oktatásának színvonalát.
Sorsa mindig kétirányú. Egyrészt utolérik a kortársak, már nem számít különösebben okosnak, ha celebbé teszik kisiskolásként, akkor talán boldogtalan lesz, amikor a média megunja. Harmincévesen éli egy átlagos fiatal családapa életét és néha nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra, amikor milliós nézettségű talkshow-kban szerepelt. Nagyon eltérő, ki, hogy viseli ezt a változást. A másik irány, amikor a világ legnagyobb tudósai vagy éppen zongoraművészei között foglalja el méltó helyét.
Emlékezetes, hogy az 1987-ben, Miskolcon született, Szendrőben felnőtt Szász Marci csodagyerekként lett ismert a ’90-es évek közepén. Két és fél éves korában magától megtanulta a betűket, két hét alatt megtanult írni. Óvodába csak három hetet járt, ötéves volt, amikor egy teszten kiderült, 195-ös az IQ-ja (az átlag 100-120). A tesztet követően mehetett a második osztályba, ahova két hónapig járt. Friderikusz Sándor 1997-ben meghívta a műsorába. A bájos kisfiút választékos beszéde és a kérdésekre adott okos válaszaival sokan a szívükbe zárták, de sok lett az irigye is – ahogy az egyik weboldal fogalmaz. Nem volt még tízéves, de két évvel meghaladva a kortársait, a hatodik osztályba járt egy nyolcosztályos gimnáziumban Miskolcon. Ma egy sikeres pályát befutott férfi, de a Z generáció már nem is ismeri a nevét.
Csodagyerekek régen is léteztek. Ha hinni lehet a krónikáknak – amelyek pár száz év után kicsit talán túloznak – a 300 éve, 1721. február 6-án Lübeckben született Christian Heinrich Heineken talán az egyik legkülönösebb gyerek volt, aki Európában valaha élt. Tehetséges családba született: édesapja építész és festőművész volt, akárcsak édesanyja, aki – akkor! – alkímiával is foglalkozott. Úgy vették észre a fiúcska zsenialitását, hogy mutogatni kezdte neki a dajka a falcsempéken látható figurákat: a báránykát, az egeret kergető cicát, a templom tornyát és más mintákat. Másnap reggel a kis Christian el kezdte sorolni mindazt, amit előző este hallott.
A gyerek állítólag kétéves korában már ismerte az Ószövetség valamennyi történetét, két hónappal később az Újszövetséggel is végzett. Megismerkedett az ókori népek, a görögök és a rómaiak történelmével is. Két és fél éves korában a kisujjában volt a Közel-Kelet múltja és földrajza, vég nélkül sorolta a hegyek, a folyók, a városok nevét. Már akkor ismert közel 1000 latin szót, amikor még olvasni sem tudott.
Marie Curie, lánykori nevén Marie Sklodowska négyévesen magától megtanult franciául és oroszul olvasni, és elképesztette a környezetét azzal, hogy évekkel korábbi eseményekre emlékezett tökéletes pontossággal. Felnőve két Nobel-díjat is kapott fizika és kémia terén elért munkásságáért.
Mozartnak sikerült, mindnyájunk örömére
A csodagyerekek nagy része a művészetekben, a zenében teljesedik ki. Amikor Wolfgang Amadeus Mozart háromévesen odaült a csembalóhoz, és pillanatok alatt lejátszotta azt a darabot, amit nővére csak jóval hosszabb idő alatt volt képes megtanulni. Édesapja – mindnyájunk szerencséjére – eldöntötte: ebből a gyerekből híres zenész lesz. Mozart négyévesen már hegedült, ötévesen nekiállt zenét írni, nyolcéves korában kész volt az első szimfóniája.
Az apa rögtön felismerje a kivételes tehetséget. A kis Wolfgangnak semmi másra nem kellett koncentrálnia, csak a zenélésre. Az ő esete – bizonyos szempontból – szerencsés volt: azt tehette, annak élhetett, amiben kiemelkedő volt. A zenetörténetben azon kevés csodagyerekek egyike, akik felnőtt korukban is képesek voltak örökérvényű műveket alkotni.
A 21. századi tehetségkutatók is felszínre dobnak páratlan tehetségeket. Ilyen például Angelina Jordan esete. A pici, vékony, mezítlábas, fenékig érő fekete hajú, alig hétéves norvég kislány odaállt a mikrofonhoz, profin beintett a háttérzenét elindító stábnak és elkezdte énekelni – angolul – Seress Rezső Szomorú vasárnap című világslágerét. (Vajon tudta-e ki is volt Seress Rezső?) A döntőt Billie Holiday és Louis Armstrong örökzöldjeivel nyerte meg. A svéd, norvég, japán és iráni gyökerekkel bíró, példátlanul okos és kiváló marketingérzékű fiatal nő ma Los Angelesben él, és milliárdos sztár. Mindehhez a szülők feltétel nélküli támogatása kellett, no meg a tehetség állandó fejlesztése, aminek az ő esetükben adottak voltak az anyagi feltételei is.
A Feldman-féle úgynevezett egybeesés-elmélet szerint ahhoz, „hogy egy csodagyerek megnyilvánulhasson, vagyis kiderüljön róla, hogy különleges adottságai vannak, és azokat fejleszteni is képes legyen, több tényező kell. Fontos az is, hogy a gyermek egy olyan családba szülessen, ahol a szülők támogatják őt, illetve egy olyan nyitott társadalomba, ahol ki tud bontakozni, ahol a körülmények megfelelőek a különleges adottságok megnyilvánulásához”. Hiába lenne zseniális egy gyerek például nyelvek elsajátítása terén, ha egy olyan helyen nő föl, ahol nincs lehetősége más nyelveket megismerni – állítja az elmélet kidolgozója.
Neumann János esetében mindez adott volt. Hatévesen nyolcjegyű számokat osztott fejben, és oldalakat tudott hibátlanul idézni a telefonkönyvből. Az angol, francia és a német nyelvek mellett megtanulta a latint és az ógörögöt; beszélt olaszul és jiddisül, Emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt. Zsenialitása, amint arról már az egész világ meggyőződhetett, nem kopott: felnőttkorában a korai, általa tervezett elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben, a gépekével azonos sebességgel. Hasonlóan legendás volt emlékezőtehetsége. Élete végéig görögül idézett klasszikusokat, ahogy franciául Voltaire-t.
Egyes források szerint korai halála a Los Alamos-i atomkísérletek során ért sugárfertőzésnek tudható be. De halálos ágyán János még azzal szórakoztatta öccsét, hogy fejből és szóról szóra felmondta Goethe Faust című műve minden oldalának első néhány sorát.
Talán túl sokat is tudott: az amerikai szuperkórházban az utolsó pillanatig katonai biztonsági őrizet alatt tartották, nehogy, erősen begyógyszerezve, katonai titkokat fedjen fel.
