Május elején egy kínai techvállalkozó, Wang Hszing egy igen régi, a IX. századból származó klasszikus költeményt posztolt közösségi oldalára - ez önmagában aligha lenne hírértékű, csakhogy a vers egy olyan császáron gúnyolódik, aki könyveket égetett azért, elnyomja a felkeléseket.

"Az elégetett könyvek hamvai még ki sem fakultak, de a Qin dinasztia még gyengébb volt."

Egyes hangok szerint a vállalkozó által közzétett költemény azonban nem a régi dinasztiát csúfolt ki valójában, az emlegetett császár pedig nem más, mint a kínai elnök, Hszi Csin-ping – írja az Economist.

Wang Hszing gyorsan kitörölte a bejegyzést, és az állampárt cenzorai is megszabadultak a kommentektől, ám a vers hatását már túl késő volt megállítani - a vállalkozó érdekeltségi körébe tartozó, elég népszerű e-kereskedelemmel és szállítással foglalkozó Meituan platform részvényei meredeken zuhanni kezdtek. Mindössze négy nap alatt közel 26 milliárd dollárt vesztettek értékükből a papírok, így a becslések szerint a vállalkozó magánvagyona is 2,5 milliárd dollárral csökkent, hiába hangoztatta, hogy a poszt nem az ország első emberét, hanem az e-kereskedelmi szektort kritizálta. A Meituan egyike azoknak a kínai kereskedelmi óriásoknak, amelyeket mostanában trösztgyanú miatt vizsgáltak a hatóságok.

Akiről nem beszélünk

Az elnök kritizálása komoly tabu az ázsiai országban - például tavaly Ren Zhiqiang, egy visszavonult ingatlanbefektető Hszi Csin-ping beszédét kritizáló esszéjében lényegében meztelen bohócnak nevezte a vezetőt - nem sokkal később 18 év börtönre ítélték korrupció vádjával.

Jack Ma, az Alibaba alapítójának esete azt mutatja, hogy még a kormányzati szervekkel szemben is kockázatos kritikát megfogalmazni. A mogul a pénzügyi szabályozási környezet ellen emelt szót, ezután nem sokkal leállították a szintén Ma nevéhez kötődő fintech cég, az Ant Group tőzsdei bevezetését.

Mások ennél óvatosabbak voltak. Wen Jiabao, az ország 2003 és 2013 közt hatalmon lévő miniszterelnöke egy makaói újságba írt egy megemlékezést édesanyjáról, amelyben egyebek mellett egy "igazságos és egységes" Kínáról értekezik, amely "tiszteli az emberek szívét". Egyesek szerint az ex-politikus arra akart utalni, hogy jelenleg ez nincs így Kínában, ezért a cenzorok ismételten akcióba lendültek.

Ebben a környezetben nem meglepő, hogy sokszor még a kormányzat támogatói sem szívesen mondják ki Hszi nevét. Az állami média egyes alkalmazottai a csoportos üzenetváltásban csak „Trump”-ként emlegetik, míg társadalmi eseményeken sokszor az elnök nevének kiejtése helyett kínos csendbe torkollik a beszélgetés, vagy olyan kódneveket használnak, mint „tudjukki”, „a nagy első ember”, „a legidősebb testvér”, a „mi nagybátyánk”.

Nemrégiben egy diplomaták, cégvezetők és bankárok körében tartott eseményen a politikára tévedt a szó – mielőtt a beszélgetés folytatódhatott volna, mindenki egyetértett, hogy jobb, ha kikapcsolják a telefonokat – nem mintha bármilyen botrányos véleményt akartak volna megfogalmazni, csak egyetértettek abban, hogy jobb félni, mint megijedni. A lehallgatás azonban nem az egyedüli veszély, ugyanis a párt a hagyományosabb módszereket is támogatja – megszületett ugyanis egy olyan forródrót és honlap, ahol feljelenthetőek a „káros” politikai véleményeket megnyilvánítók. Ide tartozik például „a kiváló tradicionális kínai kultúra”, a „forradalmi kultúra”, és a „szocialista kultúra” megtagadása”, valamint a politikai vezetők és a döntések elleni támadások is.

A nagy kínai tűzfal

A tabutémák és a cenzúra kérdése egyáltalán nem újkeletű ötlet Kínában, hiszen a jelenlegi elnök építette ki a „nagy kínai tűzfalnak” csúfolt blokádot az interneten, amelynek keretében egyebek mellett olyan nemzetközi techóriások portáljai, mint a Google, a Facebook és a Youtube sem elérhetőek.

2015 decemberében több ezer technológiai vállalkozó és elemző, valamint számos nemzetközi államfő gyűlt össze a dél-kínai Wuzhenben az ország második internetes világkonferenciáján. A megnyitó ünnepségen Hszi Csinping ismertette vízióját a kínai internet jövőjéről. "Tiszteletben kell tartanunk az egyes országok jogát arra, hogy önállóan válasszák ki a kiberfejlesztéseik útját - fogalmazott Hszi, egyúttal arra intve a nemzetközi közösséget, hogy „ne avatkozzon bele más országok belügyeibe”. Senki sem lepődött meg azon, amit hallott, tekintve, hogy Hszi már korábban lefektette annak alapjait, hogy a kínai internet egy külön világgá váljon, amelynek tartalmát az állampárt szorosan figyelemmel kíséri és kezeli. Az erre irányuló törekvések az elmúlt években csak erősödtek, a vezetés egyre nagyobb forrásokat fordít tartalomellenőrzésre – írja a Guardian.

Repedező cenzúra?

Egy biztos: az elmúlt időszakban a cenzoroknak nem lett kevesebb dolga. Az év elején a ’Clubhouse’ alkalmazással gyűlt meg a bajuk, az akár 5000 fős beszélgetések lebonyolítására alkalmas program azután kapott komoly figyelmet, hogy Elon Musk január 31-én megjelent a platformon. A techmogult követve több ezer kínai iPhone-felhasználó özönlött a Clubhouse-ba, és meglepően őszinte, civil és cenzúrázatlan beszélgetések zajlottak le a hszincsiangi fogolytáborokról, a hongkongi tüntetésekről és a tajvani kapcsolatokról – áll a FreedomHouse jelentésében.

A Clubhouse hirtelen támadt népszerűsége roppant mulandónak bizonyult, ahogy arra sokan számítottak – február 8-án kínai felhasználók már arról számoltak be, hogy az alkalmazáshoz nem tudnak hozzáférni, így a beszélgetéseket elvágták. Az azonban biztos, hogy ez az eset erőteljes emlékeztetőként szolgált arról, hogy a kormányzati ellenőrzés milyen mértékben zárja el a kínai népet, és hogyan befolyásolja a véleményeket.

Li Yuan, a New York Times újságírója a „repedés” betömése után így fogalmazott:

Egy pillanatra az ország lakói bebizonyították, hogy ugyanolyan kreatívak és artikuláltak, mint azon társaik, akik élvezik a véleménynyilvánítás szabadságát, sokszor órákig várva türelmesen azért, hogy szót kaphassanak, támogatva azt is, hogy a kormány jelenlévő támogatói is elmondhassák a véleményüket. Sok őszinte beszélgetést folytattak, néha könnyekkel, néha nevetéssel.

Az eszmecsere ismételten rávilágított arra is, hogy miért vetett béklyókat a kínai kormány az internetre eleve. A szabad, nyílt beszélgetések jelentősen megingatták azokat a karikatúrákat, amelyeket az állami média közvetít olyan kényes témákról, mint a tüntetések, vagy a tajvani kérdés, míg az anyaországban élők bebizonyíthatták, hogy nem „agymosott drónok” – a különbségek ellenére könnyebbé vált egymás megértése.