Az energetikai kérdésekben kérlelhetetlen volt Donald Trump kabinetje. Az előző amerikai elnök ugyan néhányszor tett gesztusokat Oroszország és annak elnöke, Vlagyimir Putyin felé, miközben próbálta eltéríteni az európai szövetségeseit a keletről érkező gáztól és olajtól. Néhány ország, így például a lengyelek az amerikaiak eminens tanulói voltak, hiszen jelentős erőfeszítéseket téve – például cseppfolyós-gáz (LNG) terminál létesítésével - jelentősen lazították a függőségüket. Mások szavak szintjén ugyan csatlakoztak az oroszellenes retorikához, de a gyakorlatban finoman szólva is csak félszívvel tettek ennek eleget. Ilyen volt Európa legmeghatározóbb állama, Németország is, amely az Oroszország ellen bevezetett embargót szorgalmazta, de közben Moszkvával együttműködve dolgoztak egy olyan csőrendszeren, amely Ukrajnát kikerülve szállítana gázt Keletről.
Noha Magyarországot számos kritika érte, amelyek szerint az orosz érdekek mentén politizál, ez nem feltétlen volt igaz, hiszen hol ide, hol oda gesztusokat téve próbált Orbán Viktor és csapata az amerikai és az orosz érdekek között egyensúlyozni. Az persze tény, hogy mivel a magyar miniszterelnök számos kérdésben képviselt különutas politikát, így az EU-s vezetőknek és a tagállamok politikusainak sokkal egyszerűbb őt pellengérre állítani, mint mondjuk Angela Merkelt. Gázvezetékek ügyében azonban úgy tűnik, hogy Magyarország és Németország egy cipőben jár.
Az EU még csak-csak, de Amerika nem enged
Oroszország jó ideje több alternatív gázszállítási útvonal kiépítésén dolgozik, amelyek révén Ukrajnát elkerülve tudnának Európába gázt juttatni. Ami a kontinensre Észak felől érkező vezetéket illeti, a németek asszisztálása mellett épülő Északi Áramlat 2 lehet majd, amelyen orosz energiahordozó érkezhet.
A déli irányból kiépülő vezeték ennél nehézkesebben valósult meg, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ennek többször nekifutottak, de például a Nabbuco néven futó projekt elhasalt. Noha még csak Szerbiáig ér, de úgy tűnik, hogy a Török Áramlaton (amelyet az utóbbi hónapokban Balkáni Áramlat néven kezdtek emlegetni) keresztül végül jön majd gáz. A nagy kérdés itt az, hogy honnan? Ebbe ugyanis nem csak az oroszok, hanem az azeriek is tudnak majd gázt betáplálni. Ez pedig az EU szempontjából már sokkal akceptálhatóbb megoldás, mintha csupán orosz földgázt lehetne rajta továbbítani, hiszen Brüsszel alaphelyzetben üdvözli a diverzifikációt, problémája azzal van, ha az új vezeték egyetlen piaci szereplő számára épül.
Másképp gondolkoznak a kérdésről az Egyesült Államokban, ahol egyértelműen geostratégiai szempontok vezérelték Donald Trumpot és az általa vezetett adminisztrációt. Ők Oroszország elszigetelését tűzték ki célul, ennek jegyében pedig a korábbiaknak alternatívát nyújtó gázvezetékek megtorpedózásán dolgoztak. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban kitermelt gáznak próbáltak olyan módon piacot teremteni, hogy LNG-terminálok létesítését és ilyen termékek importját szorgalmazták európai szövetségeinél. Magyarország egyébként ebbe az irányba is lépett, hiszen a gázfogyasztásunk érdemleges arányát immár ilyen módon vásároljuk.
Az új gázvezetékek ugyan az eredeti tervekhez képest rendre csúsztak, ám gellert akkor kapott az építésük, amikor az Egyesült Államok szankciókat helyezett kilátásba a kivitelezésben közreműködő vállalatokkal szemben. Ez pedig számos nyugati vállalatot tartott távol ezektől a projektektől, így például az Északi Áramlat 2 vezeték 2019-re tervezett átadása pillanatok alatt semmivé vált, és továbbra sem lehet tudni ennek időpontját.
Új elnök, új politika?
Az egyértelmű volt, hogy Donald Trump újraválasztása estén akár a szövetségesekkel is hajlandó konfrontálódni (ezt egyébként az általa kirobbantott vámháborúban megtapasztalhattuk), csak hogy az akaratát keresztülvigye. Bukásával azonban új remény nyílt a gázvezeték-projektek gondozói számára, hiszen a szakmai közvélemény azt várta, hogy Joe Biden a korábbinál szofisztikáltabban közelíti meg a kérdést. Ehhez Németországban már csak azért is komolyabb reményeket fűztek, mert az új külügyminiszter, Antony Blinken első könyve (Ally Versus Ally: America, Europe, and the Siberian Pipeline Crisis), amely 1987-ben jelent meg, azt elemezte, hogy a 80-as években az atlanti szövetségi rendszerben milyen károkat okozott a Reagan-adminisztráció. Az akkor Oroszország és Nyugat-Európa között kiépülő első gázvezetékeket a mostanihoz hasonló módszerekkel próbálták Washingtonból ellehetetleníteni. A Reagan-kormány által bevezetett szankciók a projekttel szemben a hidegháborús időszak egyik legsúlyosabb válságához vezettek a transzatlanti kapcsolataiban.
A németek a kevésbé kemény ellenállást ráadásul további érvekkel próbálták megtörni, amelyek szerint nem az Ukrajnán át érkező gáz lekapcsolásáról lenne szó, hanem a növekvő energiaigény biztonságos ellátását szolgálná a vezeték. A kiszivárgó hírek szerint a németek egyfajta árukapcsolásra is hajlanának, vagyis arra, hogy ha az oroszok csökkentik az Ukrajnán át futó vezetékbe táplált mennyiséget, akkor ők kevesebb gázt vesznek át az Északi Áramlat 2-n, sőt akár le is állítanák a gáz fogadását.
Ezek akár még el is fogadható érvek lennének, ha közben egyes politikusok akár az Egyesült Államokban, akár Európában nem kívánnának keményebb fellépést.
Az Egyesült Államokban a múlt héten többen is azt kezdeményezték, hogy Biden elnök tegyen határozott lépéseket, ráadásul itt nem „csak egy republikánus próbálkozásról” volt szó, hanem demokrata képviselőkkel közösen kezdeményeztek egy indítványt. Ez pedig nyomás alá helyezi az új elnöki adminisztrációt is, amelynek folyományaként pénteken megneveztek egy orosz hajót és az azt tulajdonló vállalkozást, amelyet szankciókkal sújtanak.
A balti államok és a lengyelek is ellenzik a vezetéket
Több olyan uniós ország is van, amelyek tradicionálisan oroszellenesek, tehát nem meglepő módon ők is keményebb fellépést szorgalmaznak. Pénteken például Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter azt javasolta, hogy az Oroszországból Németországba tartó Északi Áramlat 2 földgázvezeték építését függesszék fel a szeptemberi oroszországi parlamenti választásokig: véleménye szerint ugyanis így lehetne nyomást gyakorolni Moszkvára a demokratikus reformok érdekében.
Az európai uniós külügyminiszterek hétfőn döntöttel a további szankciókról Oroszországgal szemben, válaszul a Kreml-kritikus Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus bebörtönzésére. A tanácskozáson ugyan szóba került az Északi Áramlat 2 is, ám a felek nem jutottak dűlőre. Landsbergis szerint az építési munkálatok felfüggesztése kompromisszumos megoldásként jöhet szóba. "Nem a projekt leállítását, hanem csak felfüggesztését javasoljuk. Az építési munkálatokat akkor folytatnánk, ha már egy demokratikusan megválasztott orosz vezetéssel lenne dolgunk. Ez még növelhetné is a földgázvezeték támogatottságát" - hangoztatta a litván tárcavezető. "Ha gázszerződésekkel jutalmazzuk Oroszországot az ellenzék elnyomásáért, az nem a megfelelő jelzést küldené számára, és megbontaná az európai egységet" - húzta alá Landsbergis.
Vlagyimir Putyin orosz elnök szerdán azzal vádolta meg a projektet szankciókkal sújtani kívánó országokat, hogy a 94 százalékban elkészült földgázvezetéket országa megbüntetésére akarják felhasználni. Egyben kijelentette, hogy Oroszország nem fogja megengedni, hogy kívülről beavatkozzanak a szeptemberben esedékes parlamenti választásaiba.
A balti államok és az Egyesült Államok mellett Lengyelország és Ukrajna sem szeretné, ha a vezeték elkészülne. Attól tartanak, hogy megépítésével Moszkva túl nagy befolyásra tenne szert Németországban. Berlin ezzel szemben azt állítja, hogy a projekt megvalósításával közvetlen és biztonságos energiaforráshoz jutna.
Magyarország számára sem érdektelen a vita
Egyelőre nem látszik, hogy a németek meg tudják-e győzni a partnereiket az Északi Áramlat 2 befejezéséről, ám a vita alakulása Magyarország szempontjából is meghatározó lesz. Egy délről érkező vezeték, a Török Áramlat ugyanis elért a szerb-magyar határhoz. A Fekete-tenger alatt húzódó és a kontinensre Törökországban belépő vezeték Bulgárián és Szerbián keresztül haladva ért el hozzánk. Sőt a vezeték összeköttetést is biztosít immár akár Nyugat-Európa irányába is. Egy probléma azért akad, ugyanis a korábban megépített szerb-magyar szakasz kapacitása viszonylag alacsony. Éppen emiatt szorgalmaznák azt Moszkvából, hogy a mostaninál jóval több gázt továbbítani képes vezeték létesüljön.
A magyar fél ugyanakkor egyelőre vonakodott megépíteni a határ innenső oldalára jutó szakaszt, amely mögött több ok is húzódik. A magyar kormány részéről voltak olyan megnyilvánulások, hogy az esetleges amerikai szankciók miatt várnak ki a vezeték megépítésével. Ugyanakkor az is komoly súllyal esik állítólag latba, hogy ez egy fontos adu most a magyar kormány kezében Moszkvával szemben.
A felek között ugyanis több szálon fut az alku, hiszen Oroszország szeretné, ha a Török Áramlat valódi alternatívát jelentene akár Nyugat felé is. Emellett a Gazprom kereskedőként szeretne minél több piacon, így többek között a magyaron is meghatározó részesedésre szert tenni.
Ez viszont ellentétben áll az Orbán-kormány és a hozzá kötődő üzleti kör érdekeinek, szeretnék ugyanis a vállalatokat kiszolgáló kereskedelmet az MVM dominanciája alatt tartani, és csak olyanokkal osztozni a piacon, akik valamiért az állami vállalathoz vagy a kormányhoz közel állnak.
Ezek közül a sajtóban rendre a MET jelenik meg, mint potenciális haszonélvező, amelyet anno a Mol alapított, és a vállalat egyik korábbi menedzsere, Lakatos Benjámin vezet. A MET kapcsán a kormányzati összefonódások azért kerülnek időről-időre szóba, mert a vállalatban átmenetileg feltűnt tulajdonosként mások mellett Orbán Viktor barátja, Garancsi István is. Jelenleg a társaság 80 százalékban a Svájcban bejegyzett MET Capital Partners AG befektetési platform tulajdonában van, amely a hivatalos kommunikáció szerint a vezérigazgató, Lakatos Benjamin tulajdona.
Gesztusok ide és oda
A magyar-orosz sakkjátszmának egy további pontja a felek közötti hosszútávú gázvásárlási szerződés, amelyet Budapest ugyan szorgalmaz, de Moszkvában kivárnak vele. Az ilyen korábbi megállapodások kapcsán egyébként időnként előkerült, hogy kinek az érdekét szolgálja. Bár a pontos tartalmát nem közölték, de a korábbi megállapodásról annyit lehetett tudni, hogy alaphelyzetben a piaci árnál egy némileg kedvezőbb konstrukcióról volt szó, amit időszakonként indexáltak. Ugyanakkor állítólag volt olyan időszak, amikor a gáz ára tartósan hanyatlott, és a szabadpiacinál többet kellett fizetni a hosszútávú szerződés keretében az energiahordozóért.
Amennyiben az amerikai álláspont nem enyhül a vezetékek kérdésében, könnyen lehet, hogy a magyar kormány sem fogja a Szerbia felől érkező vezeték kapacitását növelni. A Biden adminisztrációnál egyébként is elég rossz helyzetből indul a magyar kormány, hiszen az elnökválasztást megelőzően Orbán Viktor és Szijjártó Péter is egyértelműen Donald Trump mellett tette le a voksát. Ráadásul az újonnan felálló amerikai külügyminisztériumban több olyan személy kapott fontos pozíciót, akik korábban a magyar demokráciadeficit kapcsán éles kritikával illették a kormányt.
Így aztán könnyen lehet, hogy Orbán Viktornak még vékonyabb mezsgyén kell majd lavíroznia az energetikai kérdések kapcsán. Értelmetlen lenne ugyanis tovább feszíteni a húrt az Egyesült Államokkal szemben, ahogy az uniós partnereket sem biztos, hogy jó ötlet tovább hergelni. Az is látszik ugyanakkor, hogy Budapesten Putyint továbbra is fontos stratégiai partnernek tekintik, akivel igyekeznek a lehetőség szerint jó kapcsolatot ápolni. Így könnyen lehet, hogy ha a földgáz kérdésében nem jut előrébb az orosz és a magyar fél, akkor más módon próbálhat kedvezni Orbán Viktor Moszkvának. Egyes vélemények szerint az orosz vakcina vásárlása is ilyen eszköz volt, hiszen ajtót nyitottak a Szputnyik V számára az Európai Unióba. Emellett a számos kritikával illetett Paks II kapcsán is lehet még állítólag mozgástere a magyar kormánynak, ha Putyin kedvében szeretne járni.
Külpolitikai szempontból az mindenesetre némileg megnyugtató, hogy Magyarország és Németország, ha más-más gázvezeték kapcsán, de összességében azonos oldalon áll. Berlin árnyékában ugyanis könnyebb lehet az érdekek érvényesítése. Ha azonban a német kormány enged és felfüggesztik az Északi Áramlat 2 folytatását, akkor gázvezeték kérdésben aligha lesz mozgástere a magyar kormánynak.
