Míg a tavalyi tél kifejezetten enyhének számított, és rossz emlékeink legfeljebb azért lehetnek, mert február végén, máricus elején volt egy jelentős lehűlés, addig a mostani a zordabbak közé tartozik egyelőre. Volt olyan nap, amikor történelmi hideg volt, ez pedig értelemszerűen azt eredményezi, hogy többet kell fűteni. A téli időszakban a legfontosabb energiaforrás a földgáz, így semmi meglepő nincs abban, hogy a készletek elkezdtek apadni.
December közepén a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal például azt jelezte, hogy a szezon első két hónapjában 1 milliárd köbméter gáz fogyott, de így is volt még 3,7 milliárd köbméter a tározókban. A szervezet azt is jelezte, hogy új európai uniós kockázatértékelési előírások alapján Magyarország földgázellátásának biztonsági helyzete megnyugtató.
A gáztárolással foglalkozó vállalatok európai szövetsége, a Gas Infrastructure Europe (GIE) folyamatosan közli oldalán, hogy az egyes országok tárolókapacitásai hogyan állnak. Ezek szerint január 9-én 31,152 TWh-nak megfelelő mennyiség áll rendelkezésre, ami a teljes kapacitás 46 százaléka. Hogy hideg van, és jelentős kapacitásokat égetünk el, azt jelzi, hogy a szezon elején még közel 50 TWh-nyi gáz volt a tárolókban. Mielőtt azonban valaki a szívéhez kapna, és nemzeti fagyhalált vizionálna, érdemes megjegyezni, hogy regionális összehasonlításban kifejezetten jól állunk a tartalékokat tekintve.
A kapacitások kapcsán egy tavalyi interjúban Smaraglay Zombor, a MET Magyarország árazás és pozíció menedzsment igazgatója azt mondta, hogy Magyarország 6,4 milliárd köbméternyi gáztároló-kapacitása a hatodik legnagyobb Európában - mostanra kétszer annyi, mint amekkora a tárolói szükséglet lenne. Éppen ezért félrevezető lehet, amikor arról szóltak a hírek, hogy Európa-szerte 80 százalékon áll a tárolók töltöttsége, míg Magyarországon csak 40-50 százalékon. Az is megnyugtató, ha megnézzük, hogy kinek mekkora aktuális gázkészlete van eltárolva, hiszen Horvátország jelenleg a magyar tizedével rendelkezik, de Csehország is csak a kétharmadával bír, míg ennél is kisebb a szlovákok vagy a lengyelek tartaléka.
Menet közben is lehet tölteni a tárolókat
A tárolói kapacitások szintje azért sem kell, hogy aggodalmat okozzon, mert a fogyasztás ellátása nem csak a tartalékokból, hanem a menet közben érkező gázból is történik. Ezzel kapcsolatban sokáig állandó téma volt az orosz függőség, és a gázszállítás 2009-es leállítása közel egy évtized után is élénken él a köztudatban. Menet közben azonban elkészült egy vezeték, amelyet 2014-ben nagy csinadrattával adott át Robert Fico szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő. Más kérdés, hogy gázt szállítani csak jóval később kezdtek rajta, ma viszont az orosz szállítás esetleges leállása esetén is biztosíthatja az ellátást.
Ráadásul a fejlesztések folytatódtak, így egyre inkább diverzifikált lehet Magyarország gázbeszerzése. A szállítást végző FGSZ Zrt. 2017. évi jelentésében Terhes Kristóf, vezérigazgató például azt hangsúlyozta, hogy a stratégiai beruházások 2019-2022-es időszakra tervezett üteme a délkelet–észak szállítási útvonalra, a Románia – Magyarország – Szlovákia szállítási folyosó megvalósítására és a határkeresztezők kétirányúsítására fókuszál. Az FGSZ célja, hogy az ellátásbiztonság érdekében minden lehetséges irányból biztosítsa a földgáz beszállíthatóságát. Ebben a sorban fontos lépés volt a Románia felől érkező földgáz betáplálási lehetőségének kialakítása.
Az FGSZ szerint Magyarország és a régió számára jelentős lehetőséget nyújt a közelmúltban felfedezett fekete-tengeri gázkészlet. Ennek piaci elérhetőségén az FGSZ folyamatosan dolgozik, nemzetközi partnereivel együttműködve. Az Észak–Dél Gázfolyosó létrehozása, amely Lengyelországtól egészen Horvátországig tart, lehetővé teszi a cseppfolyósított földgázforrások elérését is. Utóbbi egyébként az energiapiaci versengés egyik legfontoabb területe lehet a következő évtizedben.
Jönnek az amerikaiak?
A gázszállítást tekintve hosszú évtizedekig gyakorlatilag teljes orosz dominancia volt jellemző Európa középső és keleti országainál, amibe az egykori szocialista blokk mellett olyan nagy piacok is érintettek voltak, mint Németország, Olaszország, de részben még Franciaország is. Ebben szerepe volt a történelmi előzményeknek, vagyis a második világháborút követő politikai helyzetnek, épp úgy, mint a rendelkezésre álló logisztikai technológiának. A vezetékes szállításnak ugyanis csak a közelmúltban lett valós alternatívája a cseppfolyós gáz, korábban az LNG technológia túlságosan drága volt.
Most viszont úgy tűnik, ez a módszer kíméletlen versenyt hozhat az európai gázpiacon. Nem véltelen, hogy Donald Trump elnök fő külkereskedelmi célkitűzései között a fegyverexport felfuttatása mellett a gázeladások növelése szerepelt. Ennek érdekében pedig mind formális, mind informális lépéseket tesznek az amerikaiak. Ilyen volt az elnök és az Európai Bizottság első emberének tavalyi meglehetősen szívélyes találkozója, amikor Jean-Claude Juncker egyetértett Trumppal abban, hogy erősíteni kell az EU és az USA stratégiai együttműködését az energiapolitikában is, és ennek keretében Európa számára jó lehetőséget nyújt az orosz függőséggel szemben az amerikai LNG importja.
Tavaly szeptemberben Donald Trump azt írta a Három Tenger Kezdeményezés (3SI) üzleti fórumának apropóján, hogy az Egyesült Államok elkötelezetten együttműködik a kezdeményezés 12 tagországával a térség energetikai, közlekedési és digitális infrastruktúrájának fejlesztésében. Sőt, Trump külön gratulált Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak, Ausztriának és Szlovákiának, hogy gázvezetékek építésével teszik változatosabbá az energiaellátást.
A fejlődés irányát jelzi, hogy míg 2017-ben még csak az amerikai LNG export tizede érkezett Európába, addig 2018 októberében már a negyedét ide szállították. A Bizottság egy anyagában pedig azzal számoltak, hogy 2022-re az EU-ba érkező az amerikai export a mostani duplája lehet. Vannak egyébként olyan országok, amelyek komoly lépéseket tettek ebbe az irányba, ilyen például Lengyelország, amely már kötött amerikai céggel több évtizedre szóló megállapodást is, ráadásul a náluk kiépített évi 5 milliárd köbméter kapacitással működő terminál más országok ellátását is biztosítani tudná.
A nagy kérdés persze az, hogy az amerikai terjeszkedést milyen módon fogják az oroszok gátolni, mert az nehezen képzelhető el, hogy karba tett kézzel figyeljék piacaik elvesztését. A már kiépített és készülőben lévő vezetékhálózat mindenképpen piaci előnyt jelent az oroszok számára, más kérdés, hogy az amerikaiak komoly árkedvezményekkel rúgták be az ajtót, a már említett lengyel esetben példul arról szóltak a hírek, hogy az LNG majdnem 30 százalékkal lesz olcsóbb az orosz földgáznál. Ez pedig olyan különbség, amelyre Moszkvának is reagálnia kell, így elképzelhető valamiféle árverseny is a felek között.
Persze abban is bízhatnak az oroszok, hogy a növekvő piac miatt ők igazából nem veszítenek és az amerikaiak csak a bővülő "tortaszeletet" viszik el. Ezt a verziót táplálhatja egyebek mellett, hogy a növekvő megújuló energiatermelés ellenére az áram előállításánál a gázerőművek szerepe erősödött, mivel az átmeneti időszakokban ezek segítségével állítják elő a kieső kapacitásokat. Így például a mögöttünk hagyott aszályos nyáron a vízierőművek rég nem látott gyenge hatásfokkal tudtak csak működni, ami miatt kiugró mértékben növekedett a gázfogyasztás.
Nagy kérdés persze, hogy a kelet és nyugat között egyensúlyozó magyar politika mikor és hogyan teszi le a voksát az orosz vagy az amerikai gáz mellett. Paks kapcsán ugyan úgy tűnt, hogy az orosz orientáció tovább erősödhet a hazai energiaellátásban, ám az alternatív útvonalakon végzett gázszállítást lehetővé tevő vezetékek létesítése a diverzifikáció irányába mutat. Így benne van az is a pakliban, hogy az elmúlt évek hintapolitikáját próbálja majd a kormány az energetikában is folytatni, és pengeélen táncolva, az oroszok és az amerikaiak felé is gesztusokat téve igyekszik az igényeknek megfelelni.
